New 새로운

63. rész

*Jimin POV*

"Hyung... AHHHHH,"

Kinyújtottam a kezem, de másodperc alatt tűnt el. Izzadni kezdett a homlokom, ahogy reménytelenül nézem a szellőzőt és próbálnék felugrani oda, hogy elérjem.

"Faszom!" kiáltottam, minden lehetőség, ami történhet velük átfutott az agyamon.

Az emberek, akiket szeretek ott vannak.

Az egész életem ott van bent!

Nem tudok semmit sem tenni, hogy megmentsem őket.

Körbenéztem a folyosón, de semmi nem volt ott, amivel elérhetném a szellőzőt. Sokszor volt már, hogy azt kívántam bárcsak nagyobb lennék, de ez most viszi a pálmát.

Hirtelen egy hangot hallottam, ami olyan volt mintha az üveg törne és azon gondolkodtam, hogy innen jön vagy belőlem.

Hogyan történhetett ez? Miért nem állítottam meg? Miért én vagyok az, aki kint van és nem az egyetlen, aki bent van? Mindegyikük megkérdemli, hogy biztonságban legyen, tőlem sokkal jobban.

"Kérlek nyisd ki!" reménykedve sírtam, kopogtattam az ajtón, de minden süket fülekre talált.

A lélegzet vételem megnőtt ahogy próbáltam valaki tekintetét elkapni a kis ablakon keresztül. Egyetlen dolog aggasztott az a fegyver.

"Jimin!"

A hang felé fordultam és láttam, ahogy Taehyung befelé sprintel a folyosón.

"A rendőrök mindjárt itt vannak!" kiáltotta. Nem érdekelt, hogy itt vannak-e vagy sem, már elkéstek, ahhoz, hogy a dolguk tegyék.

Önző dolog nem az iskola biztonságára gondolni,  én csak a barátiam akarom visszakapni.

"Tae," kapkodtam a levegő után és egy ölelésbe húztam őt. Legalább nem vagyok egyedül és ez számít most.

"Kitörtem egy ablakot, hogy elmeneküljek. Nem tudtam mit tenni és a gyerekkel féltünk elmenni így végül ott ragadtunk. Nem engedhettem, hogy bármit is lásson, meg kellett mentenem," magyarázta gyorsan. Gondolom bűnösnek érzi magát, hogy a többieket nem tudta megmenteni.

"Rendben," biztattam, " De segítened kell, hogy fel tudjak mászni a szellőzőbe,"

Az arcáról szomorúság sugárzott, "Nem tudom megtenni,"

"Miért nem?"

"Nem sodorhatlak téged is bajba, mikor biztonságban vagy. Namjoon és Hoseok is szabadok, de ők a rendőrökre várnak," szó szerint könyörgött, hogy vele maradjak, de én csak nem tudtam.

"Tae, jól leszek. Ami nem jó, hogy Raejae, Jin hyung és Yoongi hyung egy pszichopata kezében vannak," mutattam az ajtóra, "Kérlek. Bízz bennem,"

Lassan bólintott, megengedve, hogy a kezébe lépjek és felemelt. Azonnal ledöbbentem, ahogy vércseppeket láttam a szellőzőben. Ha nem idő, akkor Raejae miatt aggódtam.

Gyorsan odahúztam magam és leugrottam és a törött részen landoltam, "AISH!"

A szemem találkozott Rae pánikba esett kifejezésével, ahogy a fegyvert a kezében tartotta. Néztem ahogy vér csöpög a padlóra; ezt hallottam csak. Míg egy hangos lövés meg nem zavart.

Néztem Rae szemét, ahogy kikerekedett és a fülemben a lövés hangja visszhangzott. Huppanást hallottam mögülem, ami miatt megfordultam, vér volt az áldozat ruháján. Hobeom.

Visszafordultam Raehez, aki sírásban tört ki és a fegyver a lábánál volt.

"Rae..." sóhajtottam, rájöttem, hogy talán életem legnagyobb hibáját követtem el. Had csináljam vissza. Csak ezt az egy hibám.

De nem tudom.

Yoongi mászott oda megnyugtatni őt, de érzem a helyzet súlyosságát. Megvédett engem..  a szabadságát tette kockára értem... csak mert meg akartam menteni őket.

De ez csak önvédelem volt. Biztosan jól lesz, tudja ő, hogy ez önvédelem volt? Aish, ki vagyok én, hogy most vicceljek. Egy átlagos ember nem ölne meg valakit ezért.

"Yoongi hyung, a keze," próbáltam segíeni neki.

A vérét bámulta, ami a ruháján és a bőrén volt. Sokkolt lett, mielőtt teljesen abba hagyta volna a zokogást és sápadt lett.

"RAE!" kiáltott Yoongi, letépett egy darabot a ruhájából és a sebre tette.

Gyorsan jobbra néztem, hogy Jungkook és Jin jól vannak-e. Szerencsére elég szerencsések voltak és néhány karcolásssal és kisebb sebekkel megúszták, a lényeg, hogy élnek.

"Muszáj volt ezt tenned?! Mindent kézben tartottunk!" Yoongi nézett rám, ölni vágyó szemekkel.

"Hyung én csak segíteni próbáltam," nyafogtam.

"DE ELBASZTÁL MINDENT!" kiabált, "Tudod egyáltalán, hogy mit tettél? Talán soha nem lesz a régi!"

"TERMÉSZETESEN TUDOM, HOGY MIT TETTEM!" sírtam és könnyek a vízvonalamban gyűltek.

"NOS, JAVÍTSD KI!" kiáltott.

"NEM TUDOM!"

"PONTOSAN!"

Felhúztam mérgesen a szemöldököm. Most azért szidott le, egy egyedüli hiba miatt, amitől szarnak érzem magam. Nem kell elmodnani, mikor már érzem, hogy a bűnösség átveszi a hatalmat

"MIÉRT CSAK NÁLA VOLT A FEGYVER?" kiáltottam idegesen, "MIÉRT NEM VOLT VALAKI MÁS? HATAN VOLTATOK ITT MIELŐTT BEESTEM VOLNA!"

"Mindenki fogja be!" mondta Jin, felhúzta magát, "Ahogy mondtad, nem lehet változtatni rajta, felejtsd el. Csak vigyük ki innen Rae-t,"

Sóhajtott Yoongi és felállította Rae-t arra várva, hogy Jin nyisson ajtót. Letöltöttem a könnyem és Jungkookhoz rohantam, akinek úgy tűnt, hogy fájdalmai vannak.

"Kookie mi fáj?" kérdeztem nyugtatón, próbálva minden hibát rendben hozni.

"A fejem," fújta ki a levegőt remegve, "És a lábam,"

Lenéztem a combjára, ahol a vér átáztatta a farmer anyagot.

"Mi történt?" kapkodtam levegő után, levettem a felsőm, hogy elálítsam a vérzést.

"Megvágott," nézett rám hatalmas szemekkel. Akkor vettem észre, hogy a földön is vér van a lába körül.

"Jungkook!" Taehyung esett mellénk és aggódva néztem rá, "Emeljük fel,"

Jungkook a kezét Tae és az én vállamra lendítette és kivittük őt a teremből. Szerencse mentősök már itt voltak és így el tudták látni Jungkookot és Raejaet.

Homályos látással néztem, ahogy Jin és Yoongi mellett orovosk sietnek. Taehyung felé fordultam sóhajtottam, "Nem utálsz, ugye?"

Azonnal mosolygott mármint, ahogy ebben a helyzetben lehet, "Jimin soha nem tudnálak utálni. Minden rendben lesz,"

________________

Sziasztok!

Nem tudom, hogy mit mondhatnék ehhez a részhez. Talén, hogy az eddigi nagy kedvencem, főleg, ami ezek után jön. Részemről ez volt az első rész, ahol könnyeztem míg fordítottam...