New 새로운

92. rész

*Jimin POV*

Basszus, akkora egy idióta fasz vagyok.

"De nem bántam meg," mutattam magamra a tükörben, mondtam hangosan, mintha el akarnám hitetni.

Nem kellett volna eddig elengednem magam, de amikor kuncogott, ahogy rámnézett, mérges lettem. Talán a mérges nem jó kifejezés- féltékeny? Soha nem engedtem, hogy a féltékenység eluralkodjon rajtam.

Tényleg nagyon beleltem magam, hogy én vagyok Yoongi, neki nem kellett volna azt mondani, hogy úgy nézek rá.

És azt mondtam, hogy képzelje azt hogy én vagyok Yoongi és nem tudtam mit tenni, rosszul mértem fel a helyzetet.

"Aish, megbántam," suttogtam és elrejtettem a kezemben az arcom.

Mindegy is, nem tudom megváltoztatni. Amit tehetek, hogy azt erőltetem, hogy ez színészkedés volt... annak ellenére, hogy visszacsókolt.

Tekintettel kell lennem arra, hogy Yoongi-ként tekintett rám.

Nem igazság, hogy elcsábítsam miután Yoongi már megtette.

"Jimin ssi, vissza kell menni a tánc stúdióba," mondta az egyik menedzser.

"Rendben!" mondtam, beálítottam a hajam a tükörben, mielőtt a kisbuszhoz sétáltam volna.

Elhelyeztem magam a megszokott helyen míg Raejaere vártam, hogy megérkezzen. Mikor ideért alig nézett rám és középre ült. Általában a jobb oldalon ül...

Ő most a másik oldalon van.

Sóhajtottam kínosan, majd egyre bűnösebbnek éreztem magam. Nem vicces, hogy igazi érzelmekkel kell színészkednem és most itt ülünk azt tettetve, hogy semmit sem jelent számomra.

Az egész életem egy színjáték.

Elűztem a gondolatokat és mellé ültem, hogy eltüntessem a kínos feszültséget. Ez az én hibám, hogy ezt tettem, szóval valahogy rendbe kell hoznom.

Ha csak egy kis remény van arra, hogy élvezte pont úgy mint én is akkor boldog vagyok. Habár, a reménykedésem miért tesz engem a legrosszabb baráttá a földön?

A kezem bámultam az ölembem, elkaptam Raejae néhány pillantását, ahogy a szeme sarkából figyel. Egy kis erőt vettem, hogy ránézzek és gyorsan elfordultam.

"Mióta vagy ennyire zavarban?" kuncogtam.

"É-én nem!" dadogtam, szemkontaktust tartottunk egy pillanatra.

"De az vagy,"sóhajtottam.

"Az egész életem kínos," mondta, amitől kuncogtam.

"Most Jin hyung vagy?"

"N-nem," állt meg, "Csak nem hittem volna, hogy te..."

"Veszem el az első igazi csókod?" húztam fel a szemöldököm, próbáltam nem elpirulni.

"Mi? Nem ez volt az első csók!" akadt ki.

"Azt mondtam igazi csók," motyogtam és a szemét néztem.

"Ez semmi. Nem kellett volna megcsókolnom téged,"

"Úgy hívják, színészkedés. Nem kell kínosan érezned magad," sóhajtottam.

"De a rendező úr azt mondta, hogy nem szükséges," vágott vissza.

Ez nem jelenti azt, hogy veszekszünk, csak be akarom fejzeni, amit elkezdtem.

"Oké sajnálom," kértem elnézést.

"Nem kell szabadkoznod," emelte fel a kezét védekezően.