New 새로운

52. rész

*Yoongi POV*

Hajnali két óra és még senki se alszik.

Mármint hogyan is tudnánk? Tudni, hogy az egyikünk olyan rossz helyen van. Ettől rosszabb, hogy semmit sem tudunk tenni. Amit tudunk tenni az az, hogy ülünk a kicsi dormunkban és várunk valami hírre a bírótól.

"Fáj a kezem..." halkult el Jungkook a jobb kezét rázva.

"Mire gondolsz?" kérdezte Jin, tanulmányozva Jungkook ujját.

"Nem tudom, csak fáj. Ugye nem hiszed, hogy Raejae bajban van?" Jungkook most először nézett fel a földről.

"Biztos baj van. Biztos vagyok benne mert azok az emberek választ adnak minden ilyen kérdésre," válaszolt Jimin az ablakpárkányról. Ott ül mióta element és nem jön le onnan akárhányszor kérjük.

"Mármint veszély," válaszolt Jungkook.

"Nem bánthatják őt, akkor meghiúsulna annak az esélye, hogy visszakapják," mondtam miközben a plafont bámultam.

"Érzem, hogy veszélyben van," halkult el. A kanapén a fejem felé fordtottam és elkezdtem tanulmányozni őt. A középső ujját nyomkodta a kezével.

"Szerintem meg kéne próbálnunk aludni. Honlap 'harcra' készen kell állnunk," ajánlotta Namjoon. Bólintottam a többiekkel együtt, de senki sem ment ágyba.

"MEGVAN!"

"AH AISH! Ne ijesztgess," kapta kezét J-Hope a szívéhez miközben V-t bámulta.

"Bocsi hyung," kért bocsánatot, "De emlékszel amikor a 'No more Dream' mv-jét forgattuk? Az egyik staff tag levideózta, hogy Raejae apja próbálja őt megütni. Azt is ahogy Yoongi hyungot üti meg és mindent,"

"Nem igaz," zihált J-Hope és ő maga is látni akarta a videót.

"Tényleg? Akkor visszakapjuk őt," mosolygott Jimin és végre lejött az ablakpárkányról.

Én is megengedtem magamnak, hogy mosolyogjak. Ha ezt megmutatjuk a bírónak akkor a szülei soha többé nem lesznek képesek őt újra zaklatni. Mellettem- Mellettünk maradhat örökre. Talán féken tudja tartani őket kicsit.

Buzz... buzz

Éreztem, ahogy a telefonom rezeg a farzsebemben és gyorsan kikaptam onnan, hogy megnézzem ki az.
'Rainbow hív...'

Ziháltam, "Csa-' állítottam meg magam, hogy nyugodtan tudjak vele beszélni.

"Megyek megnézem Rain dormját, hátha van ott még több bizonyíték," morogtam, nyugodtan kisétáltam a dormunkból. Ahogy kiértem a hallba azonnal válaszoltam a hívásra.

"Hello? Minden rendben?" megragadtam a telefont miközben a fülemhez tartottam.

"H-hyung," suttogást hallottam a vonal másik végéről. Éreztem ahogy szívem összeszorul és gyomrom pedig kisebb lesz, ahogy sírni hallottam. Soha nem sírt ezelőtt előttünk és csak akartam, hogy kiadjon mindent, utáltam azt, ami most történik.

"Rae-ah? Hol élnek a szüleid? Azonnal odamegyek," mondtam. A hall úgy tűnt mintha kezdene egyre kisebb lenni, ahogy fel-alá rohangáltam miközben a válaszra vártam.

"Hívtam a kórházat" zokogott és próbált levegőhöz jutni, "A-a kezem-" nem tűnt úgy mint, aki folytatni fogja, ahogy köhögni kezdett.

"A kezed? Mi baja a kezednek?" kérdeztem szorongva. Jungkook is a kezét fogta... honnan tudta, hogy megsérült?

"A-azt hiszem, hogy eltört. Sőt biztosan eltört," csuklott el a hangja.

"Melyik kórházba vittek?"