New 새로운

24. rész

Bementem a zuhanykabinba, hogy lemossan azt az érzésem, hogy sírni fogok. Szerencsére senki sem volt a női öltözőben, így könnyen bejutottam.

Igazából a zuhanyzás nem csillapította a sírhatnékom, de olyan volt, mintha tompítaná az érzést. A víz, ahogy gyorsan lefolyik az arcomon, amiatt képtelen vagyok érezni a könnyeim. Ha sírni kezdenék és most nem túlzok, attól tartok, hogy nem tudnám abbahagyni.

Mindennap sírtam, amikor kicsi voltam.

Azután, hogy pozitív vagyok és összeszedtem magam -vagy legalább amennyite lehetséges volt-. Kiléptem a vízgőből és felvettem újra Jimin ruháit. Úgy éreztem, hogy rossz ezeket a ruhákat viselnem, de az én cuccom a menedzser nim irodájának fürdőjében van.

Nem akarom megkockáztatni, hogy mégegyszer összefussak vele.

Vonakodva indultam a próbaterem felé, anélkül, hogy megnéztem volna magam a tükörben. Először, mert nagyon kínos volt, másodszor mert a hajam nedves és a szemeim biztosan vörösek és puffadtak.

"Igen, szó szerint kilökte..." Jimin elhalkult amikor beléptem a terembe mégegyszer. Megtudtam volna mondani a tagok sokkolt arckifejezéseiből, hogy Jimin elmondta azt amit látott.

Nem jó, amit látott teljesen helytelen.

Nem merem megpróbálani szétszedni a dolgokat, mert mit tudnék mondani, ha nem tehetem meg. Helyette kinyitottam a szekrényem és betettem a tornacipőt, amit mindig itt hagyok. Habár a fiúk nem beszéltek velem, kétségkívül nem tudták magukat távol tartani attól, hogy úgy bámuljanak, mint egy állatkerti állatot.

Végre a koreográfusunk megérkezett és elkezdtünk gyakorolni.

~Gyakorlás vége~

"Elmegyünk enni?" ajánlotta Jin és a gyomrom morogni kezdett a gondolatra. Teljesen megéheztem, de nem kapom meg a fizetésem holnapig. Általában valaki mindig felajánlja, hogy fizeti az ebédem, de nem hiszem, hogy most akármelyikük is megtenné.

"Egyet értek! Rae-J úgy értem..." Jungkook abbahagyta mielőtt kimondta volna a nevem teljesen. Komolyan levegőnek néznek csak úgy? Ha igen, meddig?

"Dormban eszek," suttogtam halkan és gyorsan kisétáltam a teremből a lépcső felé. Ha egy perccel is tovább maradok talán... a bűntől fogok meghalni.

Már majdnem az alsó lépcsőnél voltam,  amikor valaki elkapta a kezem, amitől megugrottam. Gyorsan összeszorítottam a szemem, mert azt hittem, hogy menedzser Hobeom kész újra megkeseríteni az életem.

"Mondd el az igazat,"

Sóhajtottam levezetésképp, ahogy meghallottam Yoongi hangját a fülemben. Addig amíg rá nem jöttem, hogy nem mondhatom el az igazat annak érdekében, hogy megvédjem. Biztosan jelentené az esetet, meg nemcsak ez, de bosszút is forralna. Yoongi nagyon szenvedélyes, ha rappról és a zenéről van szó, ezért nem tehetem ki veszélynek a karrierjét.

"Hello? Hallasz?" mondta és integetett a kezével az arcom előtt. Folytattam a padló bámulását, mert nem mertem a szemébe nézni. Bár jól hazudok, utáltam azt tenni.

"Rajae!"

"Már hallottad az igazságot," válaszolt. kifejezéstelenül, próbáltam az érzéseimet elrejteni.

"Te és én is tudjuk, hogy lehetetlen, hogy úgy mentél volna a menedzser elé," Yoongi oldalra döntötte a fejét.

"Nos, megcsináltam,"

"Nos, te biztos nem,"

"Állítólag most levegőnek kéne nézned engem?" próbáltam elmenni, de nem engedte, hogy két lépést is tegyek.

"Mondd el az igazat, most!" folyamatosan bámult, amitől a gyomrom csomóvá szűkült.
Yoongi úgy nézett, mintha megakarna folytani abban a pillanatban. Egy másodpercre úgy tűnt, hogy folytatja a kérdezősködést, de helyette csak annyit mondott, "Elég rossz. Igazából tiszteltelek téged,"

Ezzel hátralökte magát és visszament a lépcsőn, engem hátrahagyva a lassan elvesző erőmmel. Nem tudtam, hogy meddig fogom bírni azt, hogy hazudjak azért, hogy megvédjem őket. Csak szenvedni fogok még kicsit.

*Jungkook POV*

"Nem kellene erről Raejaevel is beszélni?" kérdeztem miután csak kirohant. Yoongi morgott mielőtt utána ment volna, Jimin pedig utána kiabált, hogy megállítsa.

"Jimin miért vagy ennyire feltüzelve emiatt? Nem tudjuk az egész történetet olyan, mintha ez csak egy része lenne,"
mondta Hoseok a véleményét, Jimin a fejét rázta.

"Ha ott lettél volna elhinnéd. Azt hiszem egy kicsit még mindig a hatása alatt vagyok, de... nem hiszem, hogy újra úgy tudnék vele bánni, mint azelőtt. Ő egy kurva-"

"Ya! Ne mondd ezt," Tae morgott. Egész végig feszült volt. Megtudtam mondani, hogy Raejaevel akart beszélni, de nem akart bajba kerülni.

"Jimin hyung, azt hiszem valami még hiányzik," mondtam kíváncsian várom, megpróbálta Yoongi is.

Jimin volt az egyetlen, aki rázta a fejét és a szekrényéhez ment, hogy betegye a gyakorláshoz szükséges dolgait. Végre látom, hogy Yoongi visszajön, habár totál ideges volt a kifejezése.

"Mit mondott?" kérdezte Jin, dőlöngélve a cipőjén előre-hátra.

"Amit mondott az mind igaz," Yoongi összeszorította a száját, "Úgy hangzott, mintha ez legális lenne,"

"Nem hiszem el, hogy ezt csinálta," morgott Namjoon, "Miért csinálta? Talán a pénzét akarja vagy valami mást,"

"Csak mást akar, talán," Jimin tett egy nem odaillő mozdulatot.

"Fejezd be," morgott Tae.

"Mi? Nem hiszel nekem?" Jimin felhúzta a szemöldökét. Taehyung a fejét rázta.

"Mindegy hallgassunk a menedzser hyungra és csináljuk azt, amit mondott a többit kitaláljuk, hogy mi történt," mondta Namjoon.

*Raejae POV*

Egész úton egy kis követ rugdostam és úgy tettem, mintha az a menedzser oppa feje lenne. Ha nem kérhetek segítséget a fiúktól, akkor is találok valami megoldást magamnak. Természetesen nem léphetek ki vagy valami, mert akkor tönkre teszi a fiúkat... Elég nehéz szituáció.

Azt hiszem ez tényleg 22-es csapdája.

Megérkeztem a dormhoz és úgy kellett felvonszolni magam a lépcsőn. Ez után a hazugság után nem volt semmi erőm. Ez vagy a sírás, de a tusolás óta mégcsak könnyezni sem tudok.

"Raejae ssi~"

Majdnem kiugrottam a bőrömből, ahogy meghallottam a hangot mögöttem. Habár, amikor hátra néztem a folyosó teljesen üres volt. Megőültem?

"Itt vagyok,"

A szemem felmérte a folyosót, amíg észre nem vette a hangszórókat a plafonon.

"Ne felejts el holnap gyakorlás után bejönni az irdomába, oppa várni fog,"

Nem tudom, de egyre nagyobb gombóc lesz a torkomban. Komolyan kísért egész végig a dormban? Ez volt csak a fejemben.

"Mit csináljak... mit csináljak..." suttogtam magamnak aggódva és valami lehetőség után próbáltam nézni.

Bezártam az ajtóm, ez olyan, amit már régen nem csináltam miután a fiúknak megengedtem, hogy akkor jöjjenek be amikor kedvük van. Talán ezt nem fogják többet csinálni...  ez különös, hogy ennyire hiányoznak.

Hirtelen úgy éreztem, hogy sürgetve vagyok azzal, hogy zokogjak, de azt is éreztem, hogy el kellene folytanom. Megfogtam a fejem a számnál és bedőltem az ágyba. Ha most elkezdek sírni azt megfogom bánni. Így becsuktam a szemem és arra vártam, hogy az alvás magával ragadjon, bár még csak öt óra volt.

Holnap megtalálom a módját annak, hogy kirúgassam azt a szemét menedzsert.