New 새로운

10. rész

*Raejae POV*

Aish... megint kínosra fordítottam a dolgokat.

Ahelyett, hogy elmondanám a fiúknak az egész dolgot én csak egy egyszerű választ adok. Általában 'személyles dolog' vagy 'ne aggódjatok miattam', mert sokat törődök azzal, hogy megkíméljem őket a problémáimtól.

Igazából, ez az én problémám.

Túlságosan is ezzel törődöm.

Mielőtt ide jöttem nem foglalkoztam szinte semmivel, saját magamnak dolgoztam, saját magamra főztem... mindent magam csináltam! De most van hét másik ember, akikkel nem tettem semmit, de mégis kedvesek velem.

Mivel érdemeltem ki ez a törődést tőlük?

Folytattam  az összetört üvegdarabok bámulását, amit az ablakból látni lehet és elhatároztam, hogy megszabadítom magam ezektől a gondolatoktól, de megérte hazasétálni a stúdióból. Nem beszéltünk sokat, csak J-Hope próbálta felvillanyozni a hangulatot.

Ez nem igazán segített... Biztos vagyok abban, hogy Taehyung haragszik rám mert megpróbáltam kilépni és a többiek sem tűntek túl boldognak ettől. El kéne mondani nekik menedzser Hobeomot, de nem akarom, hogy bajba kerüljenek.

Ez az álmuk, nem szabotálhatom.

Egy hirtelen kopogást hallottam az ajtómnál, ami felébresztett a gondolataimból. Lassan oda fordítottam a fejem mintha nem akarnék válaszolni. Nem hiszem, hogy kibírnék még ma valamiféle emberi kapcsolatot.

A rossz érzéseim ellenére átszeltem a dormot és kikukucskáltam és láttam Yoongit ahogy egy hosszú dolgot tart a jobb kezében. Elég nehéz megmondani azon a kis lyukon keresztül, hogy mi az, így engedtem a kíváncsiságomnak és kinyitottam az ajtót.

"Ezt itt kell, hogy tároljam,"  csak állt és a kezeiben csak a zongorabillentyűket tartotta.

"E-elnézést?" dadogtam a hirtelen jött kérésére.

Morgott valamit válaszul és arrébb lökött, hogy be tudjon jönni. Mi a fenét csinál?

"Miért van ennyire sötét? Annyira magányos,"

"Nos én vagyok az egyetlen, aki itt lakik," nevettem és azon gondolkoztam, hogy mennyire hangzik depressziósnak.

"Bárhogy is, nem bánnád ha ezt itt hagynám? Nincs hely a szobámban és a fiúk biztos játszanának vele. Előbb vagy utóbb Namjoon eltörné," sóhajtott.

Figyeltem a kifejezéseit, hogy mit akarna kihozni ebből a szituációból. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg szabad hely a van a szobájában, hogy ott tárolja... Namjoon és a fiúk biztos örömmel nem fognak hozzányúlni, ha Yoongi azt mondja.

Mindenki hallgat Yoongira. Kicsit bámult egy pillanatig mielőtt konkrétan rákérdezett volna, "Nem fogsz kilépni, ugye? Elég sokáig eljutottál, így-"

"Nem fogok," szakítottam félbe, "Aláírtam a szerződést, emlékszel?"

Bólinott a fejével gyengén és egy kis mosoly került az arcára, "Megtennél nekem egy szívességet?"

"Szívességet?"

"Igen,"

"Um... azt hiszem,"

Megcsillogtatta a díjnyertes gummy mosolyát, "Tanítsd meg nekem azt a darabot, amit játszottál, amikor először voltunk enni,"

"Butterfly?" felhúztam a szemöldököm, "Kicsit nehéz..."