New 새로운

34. rész

"Várj mi?!" ziháltak egyszerre a fiúk.

"Miért nem mehetek LA-be?" néztem Bang PD-nimre, "Van útlevelem meg minden,"

"Minden kivéve engedély..." halkult el időben

"De-" kezdtem, szomorúan néztem a kamerákba, amik vették az egészet. Azt hittem ez itt kezdődik, "Egyedül vagyok,"

"Igen, de csak tizenöt vagy. Törvényesen független, de Koreában attól mert egyedül élsz nem jogosít fel arra, hogy  elhagyd  az országot felnőtt jóváhagyása nélkül,"

Éreztem azt a bizonyos gombócot a torkomban, hogy engem hátra hagynak. Legutóbb három nap is nehéz volt nélkülük... nem tudta elképzelni, hogy ettől tovább legyenek távolt.

"Oh! De Hobi hyung tizennyolc, Suga hyung húsz és Jin hyung huszonegy éves. Nem jöhetne azért mert ők felnőttek," kérdezte Jungkook, ameddig én Bang PD felé fordultam.

Sóhajtott, "Igen, de egyikük sem Rain ssi törvényes képviselője,"

Mindenki csendben lett pár percre.

"Nem fogadhatnák örökbe Raejaet?" halkult el Hobie.

"Hyung ez röhejes," állítottam meg, "De működhet,"

"Talán működhet - de mutatott rá egy dologra - de ma el kell indulnotok. Plusz nem hiszem, hogy tizennyolc évesen könnyen örökbe fogadhatnál egy gyereket," Bang PD utasította vissza az ötletet, de elég rossz kezdet.

A szemem cikázott a padló és a bőröndök között, ami a gyakorló terem sarkában voltak. Miután csak megadott méretű bőröndöt lehet vinni, Yoongi elég kedves és felajánlotta, hogy szorít egy kis helyet, ha a cuccaim nem férnek el az enyémben. De erre nem lesz szükség.

"Itt maradok Raejaevel," bólintott V és mellém lépett.

"Én is," követte Jungkook, "Nem megyek a '97 másik fele nélkül,"

Hálás voltam nekik, de láttam a kifejezést Hit Man Bang szemében. Keményen dolgozott, hogy megadja nekünk ezt a lehetőséget és nem hiúsíthatom meg az elcseszett életemmel.

"Fiúk, gyerünk. Mind a ketten izgatottak voltatok California miatt. Nem akarlak visszatartani titeket. Ez amúgy sem lesz sok, igaz?" forfultam Bang PD felé. 

"Nos... egy hónap," bűntudatban bámultam a földet.

Még-jobban éreztem a gombócot a torkomban. Hogy a fenébe élek túl egy hónapot egyedül. Azt hiszem igazából kinyírná az életem... és igen, éltem hónapokig egyedül a Bangtan előtt, de most, hogy vannak nem akarok.

"Menedzser nim, ez nem támadás, de nem gondolja, hogy Raejae nélkül nem kéne menni," RapMonster szólalt fel félénken. Látni lehetett az arcán. Isten tudja, hogy min ment keresztül, hogy összehozza ezt nekünk.

"Hyung, minden rendben lesz. Ne aggódj!" mosolyogtam de ez is hamis volt, "Ez egy hatalmas lépés a csapatnak, gyerünk fiúk. Nem hagyhatjátok ki ezt azért mert én nem mehetek... Értem tegyétek meg, kérlek,"

Mondtam nekik a legbátorítóbb nézéssel, amit magamra tudtam jelenleg erőltetni, de csak szomorú pillantásokat kaptam vissza. Ennek a pillanatnak izgalmasan kéne telnie.

"De ha megyünk akkor most... A gép egy óra múlva indul," mondta Bang PD nim.

"Fel a fejjel!" próbálkoztam, "Tudunk telefonon beszélni,"