New 새로운

96 VÉGE - Yoongi

*Raejae POV*

„Uhhh, hyung! Nem mehetünk el csak így!" próbáltam visszahúzni a stúdióba, de nem úgy tűnt mintha vissza akarna menni egyhamar.

„Miért? Nem hiányoltál eléggé?" tett felém néhány lépést egy kis mosollyal az arcán, mintha lenézne.

„U-uhhh- én- mi- nos-umm," nehezen találtam a szavakat és nem voltam képes letörölni az arcomról a pirosas árnyalatot, ami a csók óta rajtam van.

Rámmosolygott, megvonta a vállát mielőtt a kijárathoz vezetett volna. Nem mehetünk csak így el? Főleg azok után, amit az egész világ előtt tett.

„Um hova megyünk?" kérdeztem aggódva, megerősítve amit az előbb mondott.

Azonnal felém fordult és azt mondta, „Ahova szeretnél,"

„Azt mondtad, hogy a hotelbe megyünk?" néztem rá óvatosan.

Egy mosoly formált az ajakaival, ezzel engem a falnak nyomott. A szemével buján nézett és én azonnal vissza akartam térni az előbbi kérdéshez.

„Az az, ahova tényleg menni akarsz?" húzta fel szemöldökét.

Pislogtam félénken. Őszintén csak a lehető legközelebb szerettem volna hozzá lenni. Szavakkal nem tudom leírni, hogy mennyire hiányzott és hogy bevallja nekem, hogy ami történt az megérte.

„Miért vagy ennyire csendes? Nekem az is jó. Csak veled szeretnék lenni," a gummy mosolya jelent meg, amitől sokkal jobban éreztem magam és belülről szinte elolvadtam, de nem vagyok elég szemtelen, hogy ráerőltessem a hotelt.

Mintha a fejemben olvasna azt mondta, „Ne gondolkodj túl sokat. Lehetsz szemtelen, amíg velem vagy. Én kivétel vagyok,"

Félénken mosolyogtam, „Hyung, ha ezt mondod nekem, én csak nem tudok..."

„Csak mondd, igen vagy nem," sóhajtott.

Egy pillanatig a szemét néztem, próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy tisztán küzd a testi vágyaival, de nem utasíthatom vissza ilyen módon.

„Igen," suttogtam, a mosolya majd felégetett.

Megfogta a kezem gyorsan lementünk a lépcsőn. Ahogy elértük az autót, az sofőrünk teljesen össze volt zavarodva, de elvitt minket ahova szerettük volna.

Egész idő alatt Yoongi nem engedte el a kezem. Nehéz elképzelni, hogy hogyan éltem túl azt a sok időt, amit nem vele töltöttem, de biztosra tudom mondani, hogy ez egy hiba és nem ajándék.

Másrészről boldog vagyok és ebben most az egyszer biztos vagyok.

„Menjünk lifttel," mutatott Yoongi, ahogy beléptünk a hotelbe.

„Nincs jó szerencsénk azzal..." halkultam el, titokban féltem betenni oda a lábam.

Ez igaz, először szó szerint lezuhantunk egy liftben és azután az életünk megváltozott. A bizalmam fejlődhetett volna a liftekkel szemben, mert azok az egyetlen dolgok, amiben nem bízok és nem is emberek.

„Szeretném, ha máshogy gondolnál rájuk," mosolygott és megnyomta a gombot.

Kinyílt egy csilingelő hanggal és Yoongi szó szerint belökött. Ahogy az ajtó becsukódott azt suttogta, „Jó dolog, hogy legalább kettesben vagyunk,"

Idegeim pattanásig feszültek, ahogy gyengéden a falnak nyomott. Amilyen kíváncsi voltam, olyan szinten akartam őt.

Habár, ahogy már mondtam, valahogy olvas a gondolataimban, „Nem kell idegesnek lenned,"