Mi lenne, ha a BTS 8 tagú lenne?... És mi lenne, ha ez a tag egy lány lenne?
Amit mindig is akart, hogy találjon és megérintsen egy másik embert, nemcsak kézzel, hanem a szívével is
De erről Raejae mindig is , aztán találkozott 7 új fiúval
7 új fiú...
"Elnézést? Nem akarom, hogy elcsendesíts- akármi is ez, de..." néztem félénken a rendezőre, "Nem tudom, hogy tudod-e, de nincs sok jó szerencsém a liftekkel,"
Alapból felvonszoltam magam egyedül egy repülőre- oké, itt a rendező, az asszisztens és a menedzser, de nem sok segítség, nem ismerem őket- és most valahogy be kell mennem egy liftbe is.
Már attól rosszul leszek, ha arra gondolok.
"Gyerünk. Csak tíz másodpercre voltál beragadva?" piszkált és előre indult.
"De van néhány sztorim," suttogtam magamnak ingerülten.
"Héj, csinálnod kellene egy rövid self log-ot," az asszisztens, Yoon Hyungwoong illedelmesen emlékeztetett. Őszintén ez a gyerek egyidős lehet Jinnel. Nagyon fiatalnak néz ki, néha megkérdezem magam, hogy kell-e a formális dolgokat használnom.
Ha nem tudnám, hogy menedzser azt hinném, hogy velem egy évben született. Az a legviccesebb, hogy Jimintől is kisebb.
"Igen," válaszoltam, amíg elővettem a kamerát, habár nem akartam beszállni a liftbe.
"Szia, mindenki! Egy újabb rejtett kamerával jelentkezek," nevettem, "Azon vagyok, hogy meglepjem a hyungjaim, de ők nem tudják, hogy én vagyok az,"
Kínosan sétáltam a folyosón, nem tudtam hogy mit mondjak amíg el nem értem a tükör elé, "Oh! Ez van rajtam. Ez igazából Jiminie hyung melegítő felsője, remélem nem ismeri fel, de még egy sötét nadrág is van rajtam. Ezt a spakát és a maszkot kaptam,"
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Raejae ssi! Már küldik fel Jimint," mondta a rendező.
"Mejünk, Hwaiting!" mondtam a kamerába, amit az asszizstensnek adtam oda. A bőröndöm is odaadtam neki, így nem kellett azon aggódnom, hogy cipeljem a liftben.
Szóval, amit megértettem abból, amit a rendező nondott az az volt, hogy azt kell tettetnem, hogy sírok és közel az összes gombot megnyomnom. A fiúk dolga az, hogy felmenjenek a tizenkettedik emeletre egy előadás miatt, de a lift megáll a harmadikon, hogy én beszállhassak.
Elég könnyűnek tűnik.
"Már majdnem itt van?" suttogtam, egészen biztos, hogy nem hall engem.
"Igen," az ember, aki a kamerát fogja felmutatta az ujját.
Gyorsan felvettem a maszkot és a legjobbat próbáltam kihozni a karakterből. Sajnos a színészkedés nem az erősségem, de elég jó vagyok abban, hogy elrejtsem az érzéseim szóval ki tudja. Mindegy a legjobbat fogom nyújtani.
Az ajtó lassan nyílt ki ezzel megmutatva egy összezavarodott Jimint, aki gyorsan a másik oldalra ment. Remegve léptem be a liftbe, aminek hála hozzátett a színészkedésemnek, azzal, hogy kerülni tudtam a szemkontaktust. Aggódtam, hogy fel fog ismerni, ha ránézek.
"Uhhhh-um..." dadogott idegesen, aztán a lift elindult.
Szipogtam kicsit miközben megnyomtam minden gombot, amit tudtam, letöröltem nem létező könnyeim. Minden csendes lett a feszütlség csak egyre nőtt. Sokkal tartozom Jiminnek amiért...
*Jimin POV*
"Ez a tánc Rainnek szól!" mutattam a kamera felé a liftben és elkezdtem poppingolni.
Legjobb módon akartam táncolni, ami kevésbé kínos, de elég nehéz egy ilyen kis helyen. Lassan azt vettem észre, hogy megállt a lift a harmadikon.
"Mi a ....?" halkult el és próbáltam megnyomni a gombot, hogy elinduljon.
Türelmetlenül haraptam a számba az ajtót bámulva, ahogy kinyílik. Nagyra nyílt a szemem, ahogy egy lány bámult vissza, a száját és az orrát egy maszkkal eltakarva, amíg a baseball sapka a fejébe volt húzva.
"Elnézést," suttogta halkan, az agyamon gyorsan átfutott, hogy hogyan kéne elhagynom a helyiséget.
Remegve lépett be a liftbe, minden lépése óvatos volt, mintha üvegből lenne a padló. Erősen bámultam, ahogy minden gombon végig csúszott a keze. Egy év lesz mire felérünk a tizenkettedikre.
Kicsit szipogott, amitől még kínosabb lett a jelenet és elpirultam. Meg kéne kérdeznem, hogy jól van-e. Mármint, abban sem vagyok biztos, hogy sír, de úgy tűnik.
A szememmel végigmértem a testét és kíváncsian tanulmányoztam. A magassága olyan, mint Raejae-é, ami a vállamat jelentette. Biztos vagyok benne, hogy dzseki, amit visel az enyém, de most nem emlékszem, hogy nálam van-e vagy sincs.
"U-mmmm, te vagy-" kezdte mondani, de a lift megállt és hatalmas embertömeg jött be.
Néhányan úgy tűntek, hogy angolul beszélnek, olyan mintha egy kis helyre bezsúfolták volna a világ összes emberét. Néztem a lányt, ahogy próbál kifelé menni, de valahogy felé-felém tolják?!
"E-elnézést," fújta ki a levegőt kínosan, próbáltam mozdulni, de hasztalan.
Sok ember a lányt felém tolták, amitől a sapkája leesett. Bámultam őt, és a nyakláncot, amin pillangó van. Ugyan az a pillangó, amit Raejae mindig hord.
"Raejae?" suttogtam, de nem válaszolt. Ha képes lennék közelebb menni hozzá, akkor láthatnám a szemét.
Ez biztos, hogy Raejae.
A tizediken mindenki kiszállt, újra egyedül hagyva a 'nem beazonosított' lánnyal. Ahogy lehajolt, hogy felvegye a sapkáját ravaszan lehúztam a maszkját.
"Tudtam," ujjongtam és megöleltem őt.
"Hyung! Nem kellett volna, hogy kitaláld ki vagyok!" nevetett és mindketten leestünk a földre miközben egymást nézegettük.
"Azt hittem, hogy te is random ember vagy!"
"Ez a lényeg," kuncogott, "Ahhh~ nem vicces. Jobban meg kell, hogy ismerjelek,"
"Te és Én is tudjuk, hogy ez nem igaz. Könnyen be lehet téged csapni," forgatta meg a szemét. Sajnos nem hazudik.
"Mindenkivel ezt fogod csinálni?" kérdeztem őt mire bólintott, "Oké, többet kéne sírnod,"
"Ohhh, most akkor tanácsot adsz nekem," húzta fel a szemöldökét.
