New 새로운

42. rész

Csend töltötte meg az egész buszt, ahogy elindultunk az ismeretlenbe. Ami annyira ijesztő volt, hogy Jungkooknak akadozott a légézése, pedig őt nem ijed meg könnyen. Emiatt kezdtem érezni, hogy ez nem vicc.

Olyan lassan mozdítottam a fejem ahogy csak tudtam, elkerülve azt, hogy rám figyeljenek és megfogtam Jungkook alkarját. Felém fordult és rám nézett, szemeiben pedig soha nem látott érzések voltak.

"Ez egy átverés?" tátogtam el neki, amire kicsit összeráncolta a homlokát.

Elfordult egy pillanatra majd vissza, "Valóság," tátogta és mintha a szívembe vájtak volna.

Az autó hirtelen megállt, az ember, aki vezetette az egészet hirtelen ránk kiabált.

"Get outta the car!"

Mind félve mozdultunk meg az egyetlen dolog amire figyelni tudtam az az, hogy a szívem majd kiesik a helyéről. A levegő kint kellemes, a kezeim remegtek , ahogy lassan próbáltam bevárni Yoongit.

"What are ya doing? Get into the building!" a legnagyobb kiabált rám. Éreztem ahogy a térdem összecsuklik alattam, megakadályozva azt, hogy bármit is csináljak.

"Is she deaf?" megint kiabált és kezével megkapott.

"Ne ijedj meg," Yoongi jött közénk nagy léptekkel. A kezén csünggtem és próbáltam elővenni a régi énem, hogy elrejtsem az érzéseim, de ez a szituáció már egyáltalán nem szokványos.

"Mi fog velünk történni?" suttogtam ahogy a lépcsőkön felfelé lépkedtünk.

"Ne aggódj, nem engedem, hogy hozzád érjenek," válaszolt halkan, "Akármit csinálsz, ne menj el mellőlem,"

A szavai olyanok voltak számomra, mint egy pléd, egy vékony réteg megnyugvás, ami szerencsére elválaszt a veszélytől, ami most épp történik. A pulcsija elég ahhoz, hogy ne foglalkozzal a helyzettel, az útjaimmal megragadtam azt, miközben készenlétben voltam.

"Hyung, mit beszélnek?" kérdezte Jimin Namjoont, aki totál nyugodtnak tűnt.

Jiminre néztem, aki póker arcot vágott és ökölbe volt szorítva a keze. Biztosan akarna valamit tenni, de nem tudja, hogy mit. Hoseok a másik végzet, aki úgy néz ki mintha elájulna bérmelyik másodpercben, de elég jól tartja magát.

"Akármit is csinálsz, ne mondj rólunk semmit," mondta Jin, "Találjatok ki valami nevet, ha kérdezik,"

"Everyone! On the couch, les go!"

Nem tudtam, hogy mit mondanak mert gyakorlatilag képtelen voltam kommunikálni. Az egyetlen reményem, ha a fiúkat követem azzal, amit csinálnak remélve, hogy az helyes. A padló nyikorgott alatta ahogy ráléptem a hallban és egyenesen a kanapé felé indultam.

Yoongi mellém ült, Jungkook pedig a balm oldalamon, előttünk egy fehér fal TV-vel. A szememmel körbenéztem és elkezdtem tanulmányozni az ágyat, polcot, asztalt is, majd véletlenül az ablakra pillantottam. Csalódás ért, mert amit láttam az csak a tégla volt. Semmi jelet nem adva arról, hogy hol vagyunk.

"Look straight ahead!"

Megugrottam, Yoongi kezét éreztem meg a hátamon, tudtatta velem, hogy itt van. Jungkook is biztosra ment, hogy semmi bajom sincs, úgy, hogy közel volt hozzám. Hálás vagyok ezeknek a fiúknak, habár hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe?

"I said, Look. At. The. Wall," az egyikük újra elismételte, a szemem Yoongira vezettem, aki egyensen előre nézett. Utánoztam mindent nozdulatát mert azt éreztem, hogy Jungkook kicsit fél a balomon.

"What are you doin, look!" az ember elkezdett pontosan Jungkooknak beszélni, "Wall, w-a-l-l,"

Végül mind csak ültünk egymás mellett egyenesen előre bámulva. Totál reménytelennek tűnt az egész helyzet... semmi esélyünk arra, hogy elmeneküljünk.

"Hats, off. C'mom it's disrespectful," mondta az egyik, hanár nehezen figyeltem.

"Vedd le ezt, kislány," másik jött felém és elkapta  a baseball sapkát, habár a hajam belealadt, ahogy próbálta elvenni azt tőlem.

"Ah!" kiáltottam a fájdalomtól, ahogy meghúzta a hajam.

"Stob it!" kiáltotta Yoongi, megfogva a hajam, ami belecsavarodott a sapkába, hogy ne húzzák tovább.

"Woah," a férfi elvette a kezét rólam, " My bad, my bad. I think we should move him,"

Az egyikük odasétált, megfogta Yoongit és helyet cseréltettek vele és Jiminnel. Próbáltam nyugodt maradni, mert tudtam, hogy jó kezekben vagyok Jimin és Jungkook mellett, habár Yoongi puszta létezése is elég ahhoz, hogy megnyugodjak.

"Jól vagy?" suttogta Jimin és gyengéden megfogta az alkarom. Bólintottam és tovább tartottam fennt a maszkom, hogy ne tűnjek gyengének.

"Shoes off!" kiáltott a harmadik amitől szintén megijedtem.

Mind levettük a cipőnket ezzel felfedve a zokijainkat. Az enyém felemás volt, Jungkook természetesen kibaszott iron maneset vett fel. Ha ez a helyzet nem lenne ijesztő száz százalék, hogy elnevetném magam.

"Now look at the TV!"

A szemem nagyra nyílt a 'BTS' szó láttán, ami hatalmas fehér betűkkel volt írva. Ők tudják, hogy kik vagyunk? Fogadni mernék, hogy elraboltak minket a pénzünk miatt, aztán meg valahogy eltüntetnek minket.... nem volt sok hátra Jungkookra néztem aggódva, aki a száját harapdálta, mintha rágó lenne.

"Nyugodj meg," suttogtam, megrántottam a felsője ujját. Vonakodva abbahagyta a térde ugráltatását.

"Ez lesz a szálásotok az American Hustle Life ideje alatt! Érezzétek otthon magatokat!" olvastam a képernyőről.

Leesett az állam ahogy megláttam a szavakat. Elégedetten tapsolt Jin, amitől kínos csend lett és mindenki kezdett összezavarodni.

"Alright! This is where all you will be sleeping. Except for you Raejae, come with me,"

Nem figyeltem rá addig, amíg ki nem mondta a nevem, olyan volt a mozdulata, mintha azt akarná, hogy kövessem. Vonakodva felálltam próbáltam összerakni, hogy nem raboltak el minket.

Várjunk... össze vagyok zavarodva. Most akkor elraboltak vagy sem.

Elkezdtem követni őt, de egy kéz visszatartott.

"Take her?" Yoongi úgy nézett, mintha meg akarná verni azt az embert.

"Yes, take her. To her room. She can't be sleeping in the same room with a bunch of guys!" mosolygott az ember. Most miért néz ki barátságosnak.

"Yoongi nyugodj meg. Ez csak átverés volt," mondta Namjoon.

"Tudom, de hova viszik őt?" fordult meg Yoongi.

"ÁTVERÉS?" állt fel Jungkook, "ÁT LETTEM VERVE?!" elkezdtett a szobában sétálni fel-alá a haját markolászva.

"Rae nem aludhat egy szobában velünk, hyung. Csak egy külön szobába viszik. Rendben," mondta Namjoon nyugodtan. Habár Yoongi még mindig vonakodott, hogy egy idegennel legyek.

"Yoongi rendben lesz," jött elő menedzser ostoba mosollyal az arcán, "Ismerjük már egymást,"

Yoongi végül bólinott és rám nézett mielőtt elengedett volna.

"Sleepeu?" kérdeztem a férfi, felé biccentve a fejem. Most már reszketve mert csak pihenni akartam kicsit. Azt hiszem ez az átverés kicsit túl sok volt már.

"Yes this way," mosolygott rám biztatóan.