New 새로운

64. rész

*Raejae POV*

WAHHH

Milyen szörnyű álom.

Felültem az ágyon miközben a kezem a plafon felé nyújtotam. Huh, ez különös? Nem emlékszem, hogy ennyire fájt volna a kezem...

A szemem egy ismeretlen fehér helyen nyitottam ki. Kék függöny volt az ágyam mellett és amögött egy másik ágy. Az Jungkook? Éreztem, hogy a szívem gyorsabban vert, ahogy elhúztam a függönyt és próbáltam a másik oldalra húzni.

Kórházban vagyok?

Ez annyit jelent, hogy...

Ránéztem a jobb kezemre, hatalmas kötés borította a kezem a könyökömig. Ez nem lenne szükséges, ha álmodnék.

"Jungkook még pihen, de Raejae hamarosan fel fog kelni,"

Szemmel követtem az ajtóig Jin hangját, ahogy kinyitotta azt. Nyeltem egyet és figyeltem ahogy a hat fiú belép a szobába, mindnekinek volt valamilyen kötése.

Hoseok volt az első), aki zihálva nézett rám, "Rae-ah! Ébren vagy?"

Mosolygott ragyogóan a többi fiúval együtt, akik hálásan néztek ki. Figyeltem Namjoont, akinek a kötés a fején volt, emlékszem mikor Hobeom fejen vágta.

"Ez nem álom volt,"  fújtam ki halkan a levegőt.

"Mi," kérdezte Yoongi kedvesen és ő érkezett hozzám legelőször.

Felé fordultam miközben ültem és a jó kezemmel megfogtam az övét, "Mondd, hogy ez egy álom volt,"

Lassan megrázta a fejét és lenézett a kezünkre az ágyon.

"Hyung," könyörögtem, "Kérlek, mondd, hogy álom volt,"

"Rae, nem tehetem," suttogta.

Élesen szívtam be a levegőt és a többiekre néztem. Nem kívánatos emlékek jöttek a fejembe, nem kérek semmit csak ezt had felejtsem el. Látom a fegyvert a kezemben és hallom a lövést.

Megöltem egy embert.

"Raejae?"

Rájuk néztem, bár a hangjuk olyan volt mintha víz alatt lettem volna.

"Héj, ne reszkess, biztonságban vagy," gügyögte Taehyung, "Nem kell semmitől sem félned,"

Nyafogtam, "Nem félek tőle,"

"Akkor miért reszketsz?" bólintott felém.

"Mert," megálltam és a hat fiúra néztem, akik körülttem ültek, "Jobban félek magamtól,"

*Yoongi POV*

Néztem a lányra, előttem és nem ismertem rá.

Ez az, amitől a legjobban féltem.

Teljesen más ember lett, egy új elmével ami csak arra tud gondolni, hogy milyen hibákat követett el. A lány, aki olyan erősen élte az életét, ahogy tudta, most egy olyan ember lett, aki jobban fél önmagától, mint bármi mástól

Miért van Raejaenek ennyire nagy balszerencséje? Miért nem tudom megállítani ezeket a dolgokat?

"Nem csináltál semmi rosszat," mondtam neki bizakodóan J-Hope

Nem válaszolt csak felhúzta a térdét a mellkasához miközben eltakartam kezével az arcát.

"Rae, komolyan," J-Hope fogtam meg a kezét, de semmit sem reagált.

"... adjunk neki egy kis helyet?" suttogta Jimin

Bánultam őt, "Beszélhetnék vele egyedül?"