Mi lenne, ha a BTS 8 tagú lenne?... És mi lenne, ha ez a tag egy lány lenne?
Amit mindig is akart, hogy találjon és megérintsen egy másik embert, nemcsak kézzel, hanem a szívével is
De erről Raejae mindig is , aztán találkozott 7 új fiúval
7 új fiú...
"1, 2, 3 és 4-re fordulsz, oké?" mondta Jimin már az ötödik alkalommal.
"Oké," bólintottam.
Elpróbáltuk még egyszer, de újra elrontottam a számolást.
"Héj, valami baj van?" Ez nem te vagy," Jimin állította le a zenét.
Kiengedtem egy hatalmas sóhajt és lecsúsztam a fal mellé, hogy leüljek a földre. Jimin lassan odasétált és ő is lehuppant mellém aggódva. Neki támaszkodtam és a fejem a vállára tettem, majd becsuktam a szemem.
"A legfelháborítóbb dolog történt velem ma reggel," végül elmondtam.
"Mi történt?" kérdzete gyengéden.
Kinyitottam kicsit a szemem így láthattam a kifejezéseit a tükörben. A terem üres volt, csak mi vagyunk ott.
"PD-nim azt akarja, hogy Jungkook és én randizzunk,"
"MICSODA?!"
Nevettem, "Pontosan ugyan úgy hangzottál, mint Yoongi hyung,"
"De miért?" folytatta.
"Azért, amit Jungkook mondott az interjún. Az emberek azt hiszik, hogy csókolóztunk az 'I need U' előtt és ha nem randizunk az 'bűn'," visszatettem a fejem a vállára.
"Igaz? De senki sem tudja, hogy megtettétek, ez csak egy buta pletyka," Jimin arca morcos lett.
"Ezt mondtam én is... de Jungkook azt gondolja, hogy ez jó ötlet és igazából szakítani fogunk mert úgy döntöttünk, hogy 'csak barátok' maradunk," mutattam idézőjelet az ujjammal.
"Jungkook te kis fasz," morogta Jimin.
"Mi? Ő csak szót fogad PD akaratának, vele más, mert nem én leszek kínos," fújtam ki a levegőt.
Jimin csendben maradt pár percre mielőtt ezt mondta volna, "Vak vagy?"
"Hm?" felemeltem a válláról a fejem és ránéztem.
"Raejae, nyilvánvaló, hogy Jungkook sze- felejtsd el," rázta meg a fejét.
"Nem, micsoda?" mondtam elvárásokkal.
"Semmi, de ez nem olyan, mint mikor te és Jungkook megcsókoltátok egymást és semmit sem jelentett, biztos emlékeznék rá," vonta meg a vállát.
"Igaz. Megcsókolni valakit nem mindig jelent valamit," elkezdtem köröket rajzolni az ujjaimmal a padlóra
"Hogy érted?"
"Úgy, hogy ha megcsókolsz valakit, de nem érzek iránta semmi nyilvánvalót az nem jelent semmit," magyaráztam el.
"Szóval az nem számíott?"
"Igen,"
"Olyan, mintha szabad lenne az út?"
"Igen, valami olyasmi," húztam fel a szemöldököm.
"Ha megcsókolnálak most, az jelentene valami?"
Kérdése meglepett és nem tudtam, hogy, mi késztette erre. Visszatettem a fejem a vállára, hogy elkerüljem a szemkontaktust és a tükörben bámuljam őt.
"Nem tudom," válaszoltam egyszerűen, nem tudom, hogy mi mást kéne mondanom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Megmozdult, tovább már nem tudtam neki dőlni, ami miatt ránéztem. A szívem hevesen vert, ahogy közeledett és a szája túl közel volt, majdnem elpirultam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Jelentett ez neked valamit?" suttogta, éreztem levegőt az arcomon.
"Nem tudom," ismételtem meg újra, de úgy tűnt a szavak a torkomon ragadtak.
Eltolt és felajánlott egy hatalmas mosolyt.
"Látod, ne mondd, hogy a csókok jelentéktelenek," mosolya eltűnt, "Légy óvatos, mindig,".
A kezével hozzáért az arcomhoz, megsimította mielőtt megpöckölte a fejem.
"Gyakorlojunk később," bólintottam, felkelt és otthagyott egyedül a kontrollálatlan szívemmel.
*Jimin POV*
"Bánj úgy mások szívével, mint a tiéddel," suttogtam, ahogy elhagytam a gyakorlótermet, "Jelntéktelen csók számodra, talán az egész világot jelenti másnak,"
"Miről beszélsz?" Namjoon húzta fel a szemöldökét. Nem vettem észre, hogy itt van.
"Egy drámából van, amit nézek," válaszoltam nem elveszítve a ritmust, "Csak jó tanács,"
"Ah, láttad Yoongi hyungot? Meg kellett volna jelennie a stúdióban egy új dalt felvenni, de nem jött," mondta Namjoon.
"Nem ment?" ziháltam kicsit.
Namjoon bólintott.
"Wahh, midnenki annyira más ma,"
"Hogy érted?"
"Nos, azt hiszem magyarázatot kapunk rá a ma délutáni megbeszélésen," hesegettem el, nem akartam erről beszélni.
"Ah! Igaz, szükségem van PD-nim jóváhagyására néhány dolgot illetően... találkozunk később!" intett Namjoon és elindult az irodába.
Tovább sétáltam a folyosón, ahol ablakok voltak végig. A saroknál valami megragadta a figyelmem. Egy kis mosoly jelent meg az arcomon.
Úgy tűnik Yoongi és Jungkook leveztték a fezsültséget. A köztük lévő feszültség miatt sírni akartam, akármikor ketten voltak velem egy szobában.
Megértem ez normális, hogy veszekedünk néha, de aggódtam, hogy a dolgok nem lesznek újra a régiek.
A kérdés az, hogy miért békültek ki ilyen hirtelen.
Mármint, Raejae azt mondta, hogy Yoongi és Jungkook tudják, de Yoongi miért nem reagálja túl. Talán csak elfogadta a valóságot, de számomra, leírhatatlan kötődés van közte és Raejae között.
De ugyan ez elmondható Jungkook részéről is.
Valahogy csak azt kívánom, hogy az emberek tudják, hogy mit érzek, de az a legjobb, ha magamban tartom. Van már elég dráma a csapat körül a szerelmi háromszög miatt, ami Yoongi, Jungkook és Raejae közt van, és nem kell még engem is hozzáadni.
Sajnos az a baj, hogy csak én jöttem rá erre és talán ez a legjobb. De utálom, hogy csak az én fejemben ugrál ez.
Azt kívánom, hogy a dolgok olyanok legyenek, amit megszoktunk, sokkal jobb lenne. Amikor gyakornokok voltunk és nem tudtunk mást egymásról csak azt, hogy testvérek vagyunk.
A hülye szívünk kiesett az irányításunk alól és a legrosszabb része, hogy Raejae miatt.
Néha legnagyobb kockázatot a szívünk miatt vállaljuk.
Talán csak az a legjobb, ha megkérdezzük, hogy mi van az illető szívében.
