New 새로운

28. rész

"Héj fiúk!... nem, ez túl vidám. Visszajöttem! Ez is túl vidám," fújtam ki a levegőt, "Sajnálom, hogy sokáig tartott mire visszajöttem... ugh ez túl hosszú!"

Folytattam az oda-vissza járkálást a fiúk ajtaja előtt, közben reménytelenül próbáltam valami ötletet kitalálni az üdvözlésthez. Nyilvánvaló, hogy kicsit össze lesznek zavarodva vagy talán még mérgesek is, így legutoljára csak egy 'hello-t' terveztem. Azt hiszem, mindig engedem, hogy ők kezdeményezzenek, annyira önző vagyok.

"Oké, szóval sziasz-" a szemem tágra nyílt, ahogy Yoongi hirtelen kinyitotta az ajtót még gyakoroltam, "H-hyung,"

Úgy nézett ki mintha nem hinné el addig, amíg el nem jut az agyáig, hogy megöleljen. Azt gondoltam, hogy kiabálni fog és azt mondja, hogy egyedül voltam stb...

"Raejae!" hallottam Jungkook hangját és már csatlakozott is az öleléshez, "Azt hittem, hogy meghaltál,"

Kapkodtam a fejem közöttük a szavakat ezzel helyettesítve. Már most kínlódok pedig közel tíz másodperce találkoztunk, de nagyon boldog vagyok, hogy láthatom a kedvenceim.

"Raejaet hallom? OH MAN HOLY SHITEU!" zihált Jimin az ajtóban, mögötte pedig egy J-Hope, aki sokkolt volt, mert nem hitte el.

"Tae, Rae itt van!" Jimin kiáltott neki és ő is csatlakozott, "Sajnálom, nagyon sajnálom. Kérlek felejtsd el- vagyis ne. Túl jó vagy, hogy a ba-"

"Jimin rendben!" vágtam közbe nehogy többet mondjon. Yoongi vonakodva engedett be, helyet csinálva Jimin és Hoseok között, Jungkook úgy csüngött rajtam, mint egy lajhár a fán.

Hallottam Tae kuncogását a fülemnél, ami megnyugtatóbb volt, mintha akárhol lennék ezen a Földön. Az tiszta mostmár, hogy ezekhez a fiúkhoz tartozom.

"Azt hittem, hogy soha többé nem foglak látni idióta!" Taehyung karja burkolta be a vállam.

"Sajnálom. Soha többet nem fog megtörténni, megígérem," suttogtam neki, közben ő és Hoseok visszamentek helyet csinálva Jinnek és a vállának.

"Merre a volt a kisasszony?" emelte fel a hangját, úgy komolyra véve, ami most kicsit vicces volt,"Fogalmad sincs arról, hogy milyen nehéz volt ezeket a minionokat kordában tartani,"

"Nos, te vagy az anyukánk," vicceltem és hagytam, hogy halálra szorítson.

Végre együtt hagyott Namjoonnal és a szigorú tekintetével, ahogy felém közeledett. Nyeltem egyet bűnösségem miatt és alattomos kíváncsisággal kezdtem el Jungkook után kutatni, de nem úgy tűnt, mintha elment volna közben. Mármint a feje még mindig a bal nyakamnál volt és nem mozdította onnan egy centit sem.

"Ugye tudod, hogy elfutni úgy, hogy nem szólsz nekem a hollétedről az szabályellenes, ugye?" húzta fel a szemöldökét.

"Igen hyung," bólintottam és olyan illedelmesen mondtam ahogy csak lehetett.

"Örülök, hogy visszajöttél!" hirtelen mosolygott és összeborzolta a hajam mielőtt adott volna egy macis ölelést.

Mind figyelmesen hallgattak miután összegyűjtöttem a gondolataim és elkezdtem mindent az elejétől, menedzser hyunggal. Yoongi mondta, hogy rossz érzése volt hyunggal kapcsolatban mikor először látta, de ezt elfelejtette.

Én természetesen megköszöntem neki és RapMonnak, hogy megmentették a seggem és a zöbbieknek is, hogy mellettem vannak. Végül Jiminnek is elfelejtettem mielőtt végzetünk volna a lelkizéssel.