New 새로운

87. rész

*Yoongi POV*

Nem hiszem el, hogy ezt tettem Raejaevel, de ez is csak egy lecke legyen nekem. Nyilvánvaló, hogy nem gondolkoztam rendesen a gyógyszertől, de nem akarom ezt kifogásnak használni.

"Jól csináltad Yoongi," sóhajtottam a párnámba, visszatartva, hogy kínos szituációba kerüljek.

Becsuktam a szemem, hogy aludjak, mikor hallottam egy hangot kintről. Nem tudnának egy kicsit megértőbbek lenni? Pihennem kell.

Néhány becsapott ajtó után, már kíváncsi voltam. Bár csak elég lenne kivonszolni a seggem, hogy megkérdezzem mi történik. Biztos elmagyarázzák.

Yup, inkább alaszok.

"YOONGI HYUNG!" Jungkook tört be a szobába az ajtón keresztül.

Vagy talán nem.

"MI AZ?" nyafogtam.

"Raejae ki akar lépni a csapatból," magyarázta és pánik lett úrrá az arcán.

"Mi, miért? Használtad a samponját vagy mi történt?" nevettem és nem hittem neki.

"NEM. EZ KOMOLY! Namjoon hyung mondta neki, hogy nem a csapat tagja többé és veszekedtek, majd-"

Kikeltem az ágyból mielőtt befejezte volna, folyosó felé rohant ahol a többi tag is van. Hoseok hangosan zokogott és magán kívül van, míg V csak ült és halkan sírdogált.

Nem lehet, hogy már el is ment, igaz? Nem hagyhatom, hogy elköszönés nékül megy el? Nem hagyhat csak úgy itt. Nélküle nem tudnám túlélni.

De ezt talán nem is tudja.

"Hol van?" kérdeztem aggódva.

"A liftben," nézett rám Jimin és fájdalom tükröződött a szeméből.

"Köszi, hogy időben szóltatok," kiáltottam és a lépcsőn lefelé sprinteltem.

Valami érzelmet kéne most Namjoonba vernem, de nyilvánvaló, hogy nem úgy értette, amit mondott. Elég régóta ismerem ahhoz, hogy ezt tudjam.

"Raejae állj!" ziháltam mert alig jutottam levegőhöz a futás után. Az edzés nem igazán az én stílusom.

Rámnézett, az arca tele volt fájdalmas érzelmekkel. A kezében a bőröndjét tartotta és reszketett, ahogy egy szó nélkül bámult.

Gyorsan elé sltáltam, szorosan megöleltem miközben megnyugvást éreztem, hogy időben találtam rá. Nem tudok mindent, amit Namjpon mondhatott, de biztosan elég volt ahhoz, hogy Raejae erre a döntésre jusson, bár nem lehetett annyira szép dolog.

"Menjünk haza," mondtam pár másodperc után.

Bólintott, megengedve, hogy megfogjam a kezét és vezessem őt a lépcsőn. Lifttel akartam menni, de jobb lett volna, ha mindent elmond, miközben sétálunk.

"Rossz voltam hyunghoz is," suttogta, húzta a bőröndjét minden egyes lépcsőfokon.

"Had segítsek," mondtam, és a bőröndért nyúltam, de nem engedte.

"Nem kellene nehéz dolgokat cipelned," húzta fel a szemöldökét és tovább jött mögöttem.

"Te és ő kérjetek bocsánatot és újra kezdhetjük," mondtam, de még most sem éreztem a helyzet súlyát.

"D-de," dadogta és megállt, "Annyira zavarban vagyok,"

"Rendben van, biztosan ő is. Csak ezt tegyük meg először," biztattam őt, "Kezdjük egy bocsánatkéréssel,"