New 새로운

51. rész

*Raejae POV*

Ahogy anyám kinyitotta az ajtót az apartmannak, ahol felnőttem úgy éreztem, hogy hánynom kell. Túl sok olyan emlék kötődik ide, amit nem akarok, ami csak a szívemnek fáj. Olyan mintha megfojtanának.

"Vidd a szarjaid," morgott apám, eldobva a bőröndöm a sarokba. Kinyílt és kiesett belőle minden, én a térdemre esve próbáltam összeszedni őket.

"Ai!" kiáltottan miután anyám a jobb kezemre lépett a magassarkújával. A kezemet elöntötte a fájdalom és én csak bámulni tudtam azt hatalmas szemekkel. Valami baj van, nem tudom mozgatni az ujjam.

"Bocsi, Hun nem láttalak. Azt hiszem nem vagy annyira fontos," fecsegte. Mennyire egy agyonhasznált idegesítési módszer. Egyszerűen megforgattam a szemem és akármi is volt a földön összeszedtem a bőröndömbe majd felsietten a szobámba.

"Oh my god..." kifújtam egy adag levegőt miközben a kezem néztem. Már elkezdett duzzadni. Nyafogtam ahogy próbáltam betekerni egy fehér pólóval a bőröndömből, hogy lelassítsam a folyamatot.

Adtam egy kis időt magamnak. Ha ki akarok menni muszáj lesz koncentrálnom. Mint ahogy Jimin mondta, mindent meg kell tenni, hogy visszakerüljek.

Ismerős hang, a tv és a veszekedés szűrődött be a szobámba, ahogy kinyitottam az ajtót. Halkan, lábujjhegyen mentem el a wc-ig, ami a folyosó végén volt, minden iratommal az elmúlt évekből. Legtöbb zaklatás, ami sosem volt jelentve.

Ha ezeket bemutatom nyilvánvaló, hogy visszakerülök a Bangtanhoz. Megfogtam az egész dobozt és bementem a szobámba.

"YAH! Nagyszájú gyere ide," ugrottam meg ahogy anyám vinnyogását meghallottam, majd eldobtam mindent.

"Igen?" válaszoltam és beléptem a hallba.

"Mennyi pénzt kaptál?" kérdezte apa miközben az állával játszott.

"Semmit," válaszoltam.

"Mi az, hogy semmit?" szidott le, "Biztos kapsz valamennyit, ha már idol vagy,"

"Tisztázzuk, te nem érted, hogy az idolok nem feltétlenül gazdagok. Mindezek tetejében még csak most debütáltunk, ami azt jelenti, hogy nem vagyunk híresek. Legtöbb fizetésünk elment a promóciókra, így nincs, NINCS pénz a nevemen," próbáltam magyarázni olyan nyugodtan, ahogy csak lehetett.

"Oké, elég okos kispicsa vagy," felállt a székéből és hangos csilingelést hallottam.

"Megígérem, ha lesz pénzem, odaadom neked, de csak-" fejeztem be mikor előttem állt. Várjunk csak, nem akarom, hogy mérges legyen rám? Habár, már megsérült a kezem, nem igazán akarok mást,"

"Ide figyelj; pénzre van szükségünk és gyorsan," erősen megragadta a ruhámat.

"Add oda mielőtt apád olyat tesz, amit még te is megbánsz," mondta anyám gúnyosan.

"ENGEDJETEK EL!" kiáltottam, lekaptam a kezét akkora erővel, hogy a padlón landoltam.

"Ow, ow, ow," nyafogtam a sebes kezemet szorosan a mellkasomhoz fogtam. Minden mozdulat olyan volt mintha egy kést döftek volna belém és azt forgatnák.

"Valami baj van, kisasszony?" nevetett és fellökött a lábával.

Összegyűjtöttem minden dühöm, így túljutottam minden fájdalmon, szomorúságon és frusztráción. Ez az egyetlen út, hogy megtegyem és visszakerüljek.

"Nem," nyomtam meg az 'm' betűt és egyenesen a szemébe néztem, "Igazából, minden tökéletes,"

"Wow, nagyon megváltoztál," húzta fel anyám szemöldökét.

"Nem, csak azt próbálom mondani, hogy ezt nehéz lesz megmagyaráznotok a bírónak," mutattam meg nekik a sérült kezem, "Gondoljatok bele, rossz lánnyal kezdetek. Tudjátok túl sok minden van, amit felhozhatok ellenetek, például erőszak, csalás, lopás"

"Állj elő ezekkel," köpött az arcomba. Nem titkolva néztem a zsembemben lévő telefonra, amivel mindent felvettem.

"Talán, de tudod a szívetek mélyén szeretitek elrontani az életem. Ha nem vagyok boldog, ti azok vagytok. Ha úgy élem az életen, ahogy akarom, akkor az az egyetlen célotok, hogy megállítsatok. Amit tőlem akartok az csak a pénz, ami teljesen idiótaság. Talán az egész életetek megtakarísába kerül az, hogy az ügyvéd visszanyerjen engem,"

"Pontosan ezért fogsz nekünk fizetni és még attól is többet," anyám szeme elkezdett rángatózni. Ez csak akkor történik meg amikor rájön, hogy rosszat tesz.

"DE NINCS PÉNZEM! Nincs semmim, amit nektek adhatnék! Szóval álljatok le ezzel most és kezdjétek el menteni azt, ami még maradt,"

Apa fordult anya felé, "Talán soha nem kellett volna elhozni ezt a gyereket onnan,"

"Igen! Szóval engedjetek vissza!" zavartam meg őket.

"Fogd be! Nem a BigHitről beszélünk! Arról amikor kicsi voltál,"

"Amikor kicsi voltam?"

"Gyerünk már. Tudnod kéne, hogy nem vagyunk a szüleid. Te rohadt hülye vagy. Mi felsőbbrendűek vagyunk ilyen hulladékkal szemben, mint te," kuncogott mintha igaza lenne. Utálom azokat, akik nem látják magukat a tükörben.

"Örökbefogadtatok?" húztam fel a szemöldököm. Ez hihetetlenül jó hír számomra.

"... valahogy úgy," próbált anya nem nevetni, mintha rejtegetne valami hihetetlen nagy titkot.

"Mit akar ez jelenteni?" húztam fel szemöldököm újra.

"Kit érdekel," morgott apa, a lába újra fájó kezemen landolt. Komolyan.

"Állj-" szó szerint sikította, remegve futottam el a szobámig. A vér átütött a fehér pólón, ami miatt nehezen kezdtem el levegőt venni. Utáltam a vér szagát. Gyorsan levettem az anyagot és próbáltam visszatartani, hogy ne hánnyak. Olyan volt mintha a csont is kilátszódna a bőröm alól.

"Ah-" nyafogtam, reménytelenül gondolkodtam, hogy mit kéne tennem ebben a helyzetben. Néhány csepp vér egy újságra cseppent, aminek a címe megragadta a figyelmem.

'Eltűnt négy éves kislányt találtak halottan, három hét keresés után'

A térdeimre estem és elkezdtem olvasni.

'Négy éves Choi Raein, három hét keresés után végre megtalálták. Choi Jangmi és Choi Dongha, a szülei, elvesztették őt február 3-án, miután egy fesztiválon vettek rész a fiúkkal és a lányukkal.'

"Aishhhha," abba hagytam az ábrándozást, amikor a lüktetés a kezemben kibírhatatlan lett. Azt hiszem, túl sok vért vesztettem.

Nem érdekel, hogy mi történik azzal a kettővel. Elővettem a telefonon és hívni kezdtem a kórházat. Innentől jobban fogok magamra vigyázni.

Egy hölgy vette fel a telefont és elmondtam neki mindent. A kezemmel történtekkel kezdve az erőszakig. Azt mondta, hogy maradjak vonalban, értesíti a mentőket és a rendőröket. Gyorsan elmondtam neki, hogy vonalban maradni túl veszélyes, jól leszek és itt fogok várni csendben.

Habár letettem, azonnal hívtam Yoongit.