New 새로운

27.rész

~3 nappal az incidens után~

*Jungkook POV*

"Mindenkinek megvan az edzőcipője?" kiabált Jin a másik szobából, megkísérelve, hogy tíz perc múlva mindenki az ajtó előtt legyen.

Ma van az utolsó napunk a stúdióban mielőtt debütálnánk a 'No more dreammel'. Nagyon ideges vagyok, de egyben idegőrlő is miután olyan nagy elvárások vannak felénk.

"Oké, azt hiszem mind megvagyunk, ugye?" Jin gyorsan körbenézett, "Ya! Tae! Kelj fel a kanapéról,"

Láttam ahogy Namjoon sóhajt az egyet nem értéstől. Őszinte legyek Taehyung ki van merülve... nem csak ő...

"Mentem," morogta Yoongi a szokásos reggeli hangján és mind követtük őt kifelé az ajtón.

"Várjunk! Valaki megnézte Raejaet?" mondtam az ujjammal a levegőbe mutatva és a hyungok kimerült tekintettel fordultak vissza.

"Biztos nem jött vissza, ha az üzenet még most sem mozdult az ajtóról," mondta Jimin.

"Hyung, nem tudhatod," intettem le és az ajtón kopogtam.

Újra az ajtónak ütöttem az öklöm ugyan arra a helyre, ahova az elmúlt három napban is. Egyszer sem nyitott senki sem ajtót vagy ért volna hozzá a másik oldalról.

"Raejae ssi! Menni kell gyakorolni," mondtam természetesen senki nem válaszolt. Mégegyszer kopogtam, de most kicsit hangosabban.

"Jungkook, nincs odabent senki," mondta Jimin nekem.

"Ya! Rae!" emeltem fel a hangom ahogy a kopogásaimat is, "Gyere kifelé!"

"Woah, Jungkook-"

"Rae?! Miért mentél el, miért adtál fel minket?" üvöltöttem, mostmár idegesen vertem az ajtót. Nem tudom, hogy azért mert rá vagyok ideges vagy azért mert mgamagra.

Talán elhagyott minket, de én voltam az, aki elengedte.

"Nyugodj meg Jungkook!" éreztem, hogy Namjoon húz el az ajtótól. Lassan eltoltam magam és úgy bámultam a nyílászárót, mintha lézereket tudnék szórni.

"Tudom, hogy frusztráló, de koncentrálnunk kell. Pár nap múlva debütálunk akár itt van, akár nincs," sóhajtott Namjoon, "Most menjünk gyakorolni,"

*Raejae POV*

Vissza kéne mennem valahogy vagy mégsem? Olyan érzésem van, mintha csak bajt okoztam volna nekik az elejltől fogva. Ha tényleg erős idol csapatot akarnak, akkor is szükségük lenne rám?

Sóhajtottam miközben a hajamat turkáltam. Egy olcsó poros motelben vagyok három napja egy kis pénzzel, ami csak úgy megjelent a dzsekim zsebében. Azt hiszem Yoongi volt, hogy visszafizesse a szintetizátort.

Normális esetben ezért mérges lennék rá, de ebben a helyzetben elég hálás voltam. Ha ez nem lenne biztosan éheznék most.

Amikor elfutottam, azon a napon eredetileg nem terveztem, hogy eltűnök. Csak reménykedtem, hogy visszatalálok a dormba, de egy dolog megváltoztatta ezt: elvesztem. Akkor éreztem a dzsekimben a pénzt és minden más fordulatot vett.

Nem tudom, hogy miért gondolkozok a 'mi lenne ha...' kérdésen, őszintén mindegyik elég érthető lett volna. 'Mi lenne, ha nem akarnák, hogy visszamenjek?' vagy 'Mi lenne, ha csak visszamennék és úgy élnénk, mint előtte?'

Tudom, hogy csak három napja vagyok itt, de semmi lehetőségem arra, hogy megengedhetnék magamnak valami mást. Ez az oka annak, hogy most a járda szélén vonszolom magam után a lábam ebben a melegben, Seoul egyik utcáján.