New 새로운

61. rész

*Jimin POV*

"Jungkookie! Tudod, hogy merre van Rae?"

Jungkook fordult felém hatalmas vigyorral az arcán ölében pedig egy kisgyerek volt.

"Igen, elvitte Jisungot mosdóba," válaszolt boldogan.

"Ah, oké," bólintottam és visszatértem Sungminhoz, aki azt kérte, hogy találjam meg őt.

"Hamarosan visszajön," válaszoltam mosolyogva a kislánynak, aki nem tűnt úgy mintha tetszene neki a válaszom.

"Vigyél oda hozzá!" biggyesztette le a száját. Aish, hogyan tudnék nemet mondani ilyen aranyos arcnak?

"Mi lenne, ha üzletelnénk? Nem vihetlek el hozzá, de elmegyek és elhozom ide," ajánlottam a kislánynak, aki egyet értett.

Összekócoltam a haját, majd elindultam a folyosóra és balra fordultam az ajtónál, bár nem tudtam, hogy az-e a helyes irány. Megtalálom, ha nem erre akkor a másik irányban.

"Egy betolakodó? Biztos vagy ebben?"

A szemöldököm felhúztam, ahogy meghallottam a két tanár suttogását.

"Láttam, ahogy bejön. Fekete pulóvert viselt... az arcát sem lehetett látni,"

Leesett az állam miközben a szorongás vette át az irányítást az ereimben. A relytéjes pulcsis figura miatt akarom Raejaet biztonságban tudni. Úgy tűnik akárhányszor kockáztatok mindig meglepetés ér.

Megráztam magam a folyosón, több mosdót néztem meg, de nem kaptam választ, amikor őt szólítottam.

*beeeep*

A szemem cikázott a hangosbemondó hallattán, ami a falon volt. Bámultam és a levegő megtelt feszültséggel, míg egy hang meg nem zavarta. Olyan volt mint egy pisztolylövés.

"Ez nem lehet," megragadtam a hajam és őrjöngve csaptam ki az ajtót.

"Miért történik ez?" egyre kevesebbet vettem levegőt. Mi van ha ezzel a lövéssel megölték Jungkookot, Taehyungot, Nam-

Ne pánikolj Jimin.

Összeszedtem magam és óvatosan gyorsabb tempóra váltottam. Ha Raejae okos, biztos az egyik teremben bújik el.

De ki vagyok én, hogy vicceljek. Ez nem fontos, hogy okos vagy sem, Raejae nem gondolkodik kétszer az életén, ha azzal a miénket mentheti meg.

"Nem lenne hülye, hogy oda vissza..." gondolkodtam. Ekkor akartam visszafordulni, mert ez a hely olyan mint egy óriás labirintus.

Talán visszament.

*clink*

Körbenéztem a portásnál. A földet bámultam, amikor megláttam egy kis timberland cipőt. Csak Raejae tud ilyet hordani napos időben, mint a mostani.

"Rae?" suttogtam és kinyitottam az ajtót.

Ziháltam, amikor felemelte a seprűt, amit a fejénél tartott, csak akkor dobta el mikor felismert.

"Hyung!" mosolygott és szorosan megölelt, "Mind biztonságban vagytok?"

"Nem tudom. Tudjuk, hogy hol van a betolakodó?"

"Ott ahol az önkéntes munkát végezzük," suttogta és láttam a szemében a félelmet.

"Oké, itt kell maradnod. Én elmegyek a fiúkért," mondtam.

"Milyen idióta terv ez?!" emelte fel a hangját így eltakarva a száját.

"Megbocsáss?"

"Megöleted magad, hyung,"