New 새로운

69. rész

*Raejae POV*

"Nem!" ziháltam.

Az órára nézve hajnal 2:04 volt, lerugdostam a plédem álmomban. Rémálom is visszatérő dolog nálam. Végre túlestem rajtuk és visszatérek.

"Jungkook?" suttogtam.

Nincs válasz.

"V hyung?"

Nincs válasz.

Biztos alszanak, nos, nyilvánvaló. Amilyen halkan csak tudtam leugrottam az ágyról és elmentem vizet inni. Lábujjhegyen sétáltam a konyhába és leültem az egyik székre.

Ma reggel korán és frissen kell felkelnünk az After School Club interjúja miatt. Ez lesz a harmadik alkalmunk ott és úgy tűnik egyszer sem tudok olyankor aludni. Bár ez is visszatérő dolog nálam.

Soha nem tudok aludni mikor kéne.

Óvatosan elmostam a poharat és eltettem, majd a szobám felé indultam. Rájöttem, hogy ez hasztalan. Akármikor felkelek nem tudok visszaaludni.

Bekukucskáltam a sötétben Jimin, Namjoon és Hoseok szobájába, majd újra megkérdeztem, "Valaki ébren van?"

Újra nincs válasz.

Tovább mentem Jin és Yoongi szobájába és itt is azt kérdettem. Elsőre nem hallottam választ, amíg valaki el nem kezdett forgolódni.

"Mi az?" morcos hang válaszolt.

Biztos Yoongi.

"Hyung!" kiáltottam és azonnal el is hallgatattam magam, "Mármint bocsi hyung,"

"Rémálom?" kérdezte álmosan a szemöldökét biztosan felhúzta, de túl sötét volt, hogy lássam

"Hm," válaszoltam.

"Gyere," ásított és kikelt az ágyból.

"Mit csinálsz?" kérdeztem.

"A földön alszok. Az ágyam akarod, igaz?"

'Nem. Téged akarlak' gondoltam magamban.

Leültem az ágyára , "Miért nem maradsz itt?"

Sokat aludtam Yoongival egy ágyban és soha nem csinálta ezt.

"Mert idősebb lettél,"

Megálltam egy pillanatra és átgondoltam az álláspontját.

"... így?" bólintottam.

Nem válaszolt, de ahelyett a párnáját vitte magával a földre.

Kifújtam egy adag levegőt, lefeküdtem Yoongi ágyába és betakaróztam a paplanjával. Olyan illata volt mint neki, amitől megnyugodtam, de nem tudtam elaludni.

"Hyung?"

"Mi az?" kicsit idegesnek tűnt. Biztos mert elvettem tőle a szépítő alvást.

"Nem kényelmetlen ott lent?"

"Bárhol tudok aludni," válaszolt.

Beljebb mentem mintha itt lenne. A rémálmok miatt olyanokat is látok amitől félek. Természetesen ez Hobeom lelövése, bár nem én vagyok az egyetlen, aki lelőtte.

"Hyung?" mondtam újra, ezúttal féltem, mert megremegett a hangom.

"Aish," fújta ki a levegőt és mellém jött, "Gyere ide,"

Az egyik kezét a fejem alá tette a másikkal közlebb húzott. Homlokom a mellkasának döntöttem és kezemet használva közelebb húztam. Mintha szükségem lenne arra, hogy halljam a szívverését, amitől tudom, hogy jól van.