New 새로운

33. rész

*Taehyung Pov*

Nem voltam boldog, mikor Raejae szüleibe futottam a folyosón. Amikor láttam őket az apja olyan volt mint Chewbacca. Fogalmam sincs, hogyan lehet ennyire szép lányuk, mint Raejae.

Mert egy, nem érdemlik őt meg

Kettő... mármint csak nézzetek rájuk.

"Ah! Te vagy Taehyung, igaz?" anyja rikantott idegesítően, rám mutatva.

Sóhajtottam egyet és megforgattam a szemem, "Igen,"

"Remek! Tudod, hogy hol van Raejae? Van egy jó hírünk neki," mosolygott ezzel megmutatva néhány ezüst fogát. Újra fogalmam sincs hogyan lehet a lányuk Raejae. Nemcsak mert Raejae kívülről is gyönyörű és belülről is. (belső tulajdonság)

Azt mondják az alma nem esik messze a fájától, de ebben az esetben az alma biztosan egy szikláról esett le vagy valami hasonló.

"Most dolgozunk, ez  nem a legalkalmasabb," válaszoltam egyszerűen.

"Valamiit el kell neki mondanunk," sziszegett az apja. Oké, most igazán ijesztő.

"Vagy talán elmehetnének, de hívhatom a biztonságiakat is," mondtam magabiztosan és egyenesen álltam nyilakat szóró szemekkel.

"Mindegy is, nem foglalkozom azzal a gyerekkel," morogta az anyja, "Csak mondd meg Raejaenek, hogy harcolunk azért, hogy velünk éljen,"

Nagyra nyílt a szemem. Most komolyan meg akarják nyerni a felügyeleti jogot? Biztos a bíró nem engedi, ha tudná, hogy már nem él velük.

"Nem zaklatnám ezzel, ha a helyükben lennék. Raejae tökéletesen megvan a maga módján, sokkal jobb neki. A fiúk és én vagyunk a családja," mutattam ki a fogom. Tudom, csak hagynom kellett volna elmenni őket, de meg kell védenem Raejaet.

"A helyedben befognám a szám, kisfiú," az apja egy lépést tett felém, de hála nem úgy néztek ki, mint aki verekedni akar. Biztosan meghiúsítom az esélyt, hogy visszakapják Raejaet.

"Csak menjünk,"

Mindketten megfordultak és elkezdtem lélegezni. Istenem, olyan volt mintha egész idő alatt visszatartottam volna. Hogyan élte túl velük Raejae tizennégy évig. Semmi kétség elég csendes volt, mikor először találkoztunk.

"Most már elegem van,"

Oké, ez biztos Suga. Megfogtam a zárat, de megálltam mikor nem találtam a kilincset. Mi a fene?

"Mi? Most komolyan kinyomtam a zárat..." halkult el Raejae. Ő is ott van?!

Lefeküdtem és a lyukon keresztül néztem, "Mit csináltok ti ketten?"

"WOAH!" visított Raejae, amit néhány halk puffanás követett.

"Istenem Tae, majdnem leesett a lépcsőn újra, miattad," fújtatott Yoongi "Mindegy, kiesett az ajtózár?"

Körbenéztem, "Nem... miért..."

"Mert Raejae látta a szüleit és elkezdett pánikolni. Mind a ketten végül itt kötöttünk ki és most beragadtunk. Van lámpád? elég sötét van," mondta Yoongi a lyukon keresztül.

"Igen, beszéltem velük..." az ujjam a számhoz tettem, hogy ne most mondjam el. Nem akarom, hogy Raejae idő előtt kezdjen el pánikolni. Ha kiszedjük őket időben.

"Lámpa?" ismételte meg próbáltam odaadni nekik a telefonom, de nem fért át a lyukon, "Tragikus,"

"V hyung! Kérj meg valakit, aki segít," Raejae már könyörgött.