New 새로운

26. rész

* V POV*

"Semmi baj, semmi, baj, semmi baj," ismételtem újra és újra, amíg elértük a tánctermet, ahol le tudtam ültetni egy székre.

Éle térdeltem és láttam, ahogy a szája vérzik, "Ya, ya! Fejezd be a szád harapdálását, csak engedd ki,"

Még nézett egy másodpercig anélkül, hogy egy szót is szólna, de ez a nézés mindent elmondott. De egy dologra nem ad választ miiért tartja vissza a sírást ebben a pillanatban. Én biztos sírnék, ha az ő helyében lennék.

"Mi történt?" Jimin kérdezte aggódva. Remélem, hogy iszonyatosan bűnösnek érzi magát.

"Menedzser hyung próbált előnyt csinálni  Rae-ből," sóhajtott és egy kicsit felém mosolygott.

"Vá- mi? De gondoltam..."

"Pontosan," morogtam, " 'Gondoltad'. Nem tudtad,"

"Raejae, kérlek mondd el, hogy mi történt," Jungkook kérte sokkal gyengédebb hangon. A többi hyung is bejött hozzánk kivéve Namjoont és Yoongit, aki bizonyára még mindig a menedzserrel ügyködnek.

Raejae szóra nyitotta a száját, de azonnal megremegett és becsukta. Gyorsan elrejtette az arcát a kezében és erőteljesen kezdett el toporzékolni a  földön. Milyen rossz, hogy nem akar sírni. úgy tűnik elég sokszor csinálja ezt.

"Jungkook -ah! Ne nehezítsd meg neki!" szidta Jimin,

"Mi van? Én nehezítem meg?" Ha te nem kezdted volna el ezt az egészet most nem viselkedne így!" Jungkook vágott vissza. Neee, ez nem jó így... egy és fél hét múlva fogunk debütálni.

"Mindenki, fejezzétek be a vitatkozást. Senki sem felelős ezért Hobeomon kívül. Civakodásotok nem segít Raejaen," Namjoon hirtelen jött és rendbe tette a a szituációt, ahogy elképzeltem a leaderről.

A hely csend lett egy pillanatra mielőtt Raejae vékony hangját meghallottuk, "Nagyon sajnálom,"

Biztos vagyok benne, hogy  mindenki nagyra nyílt szemekkel néz.

"Nem kellett volna hazudnom nektek, de én csak próbáltalak megvédeni titeket és a jövőtöket. Azt mondta - azt mondta, hogy megkeseríti az életeteket, ha elmondom valakinek," mondta, mintha az egész egy nagy mondat lenne.

Láttam Jimin arcát, hogy totál bűnösnek érezi magát, amikor meghallotta a szavakat, "Ne kérj bocsánatot, kérlek. Kérlek, ne, nem érdemlem meg," ráncolta össze a homlokát, "Sajnálom... nagyon sajnálom,"

Jimin közelebb jött és meghajolt előtte majd felajánlott egy ölelést. Elfogadta, de még mindig törékenynek látszott. Ha valami olyan nagy történik,mint ez, akkor biztosan szüksége lesz arra, hogy felépüljön.

"Hyung ez nem a te hibád. Menedzser nim vezetett félre," suttogta remegve.

*Raejae POV*

Az agyam képtelen volt működni. Nem tudom, hogy mit mondjak, hogyan mondjam, kinek mondjam vagy mindent elmondhatok -e. Csak egyszerű magyarázat és néhány bocsánatkérés ennyi.

Nagyon megszerettem volna köszönni Taehyungnak és Yoonginak, de őszintén nem tudtam volna összehozni most. Az agyam össze van kavarodva vagy tele van mindennel, ami most történ és azzal, hogy visszafogjam és ne kezdjek el sírni.

"Hol van? Élő lámpát csinálok abból az idiótából," morgott Jimin, de Taehyung előrelendült és megállította.

"Yoongi már gondoskodott arról," mondta, oda fordult felém, "Van valamire szükséged? A rendőrök biztosan itt lesznek pár percen belül és téged is ki akarnak majd kérdezni,"

Gyomrom összeszűkült, hogy mindent el kell mondanom. Elég elmondani egyszer a fiúknak... az is elég rossz magyarázat volt. Csak el akartam tűnni és visszajönni mikor ez az egész megoltódott.

"Haza akarok menni," suttogtam, végtére az agyam teljesen ledermedt. Vagy valami hasonló.

Azok után, hogy a szüleim viccek voltak tanultam pár csalást arra, hogyan kell átjutni ilyen eseteken. Egyik dolog, hogy elzárom magam a nem kívánt érzések elől, ami sokak szerint legrosszabb dolog. Habár én reménykedem, hogy eltérek

Nekem olyan elzárkózás, mintha elfelejtenék minden.

Végül is.

"Haza? Megyünk, ha a rendőrök itt végeztek," válaszolt Taehyung.

"A rendőrök kikérdezhetik később is. Mi lenne, ha megnéznénk valami jó filmet otthon és-" J-Hope próbált menteni és ragyogóan mosolygott addig, amíg hozzá nem ért a vállamhoz, amitől felugrottam a székről.

Habár ez csak Hobie, mindenhol Hobeom szemét érzem magamon. Nem tudom,kiverni a fejemből, hogy látott póló nélkül, őszintén ez fáj.

"B-bocsi..." dadogtam, majdnem felálltam a székről és sprinteltem.

Habár hallottam, ahogy utánam szólnak de én csak mentem, Megakadályoztam, hogy visszanézzek, mert attól féltem,hogy tudtomon kívül sírnék. Amikor gyerek vagy minden érzésed megmutatod, de vannak olyan felnőttek, akik ugyan ilyenek maradnak.

Bevéstem az eszembe, hogy mindig erőnek kell lenni és nem tűnhetek gyengének.

"VÁRJ! RAEJAE A RIPORTEREK!" Jungkook hangja volt az egyetlen, amit hallottam mielőtt kinyitottam volna az ajtót. A szemem nagyra nyílt félelmemben, a kamerákat és a mikrofonokat az arcomba tuszkolták.

Még nem debütáltunk, miért olyan nagy a felhajtás?

"Te vagy Raejae?"

"El tudod mondani, hogy mi történt??"

"Mit csinált veled a menedzser?"

"Titkos kapcsolatban vagy vele?"

Csak a hangzavart hallottam a káosz közepedte. Nem tudtam koncentrálni a saját légzésemre ez esetben pánik volt, próbáltam becsukni az ajtót. A riporterek gyorsan az utam állták csak azért mert jó cikket akartak.

"É-én nem beszélhetek!" kiabáltam és ellöktem őket, ahogy tudtam és elkezdtem futni az ellenkező irányba, ahol a dorm van. Amit tudtam, hogy le kell ráznom őket mielőtt hazamegyek vagy ez soha nem fog véget érni.

*Yoongi POV-*

"Érezd jól magad a börtönben," morogtam fogaim összeszorítva. Utoljára mosolyogtam rá mielőtt Raejaehez indultam, hogy megnézzem, "Hol van?"

"Elfutott..."mondta elhalkulva Hoseok, miközben a padlót bámulta. Elég kínosnak tűnt, ahogy a  kezét tartotta, mintha mocskos lenne.

"Valaki utána ment??!" hangosabb lett  a hangom.

"Jungkook és V igen," válaszolt Jimin, aki a széken izgult, "Ez az én hibám... ugye?"

Komoly tekintettel néztem rá, "Nem a tiéd, Hobeom hibája, csak is az övé,"

Kimentem a teremből az előcsarnokba Jungkook és V lépésenként oda-vissza míg a riporterek visszanyomták őket az ajtón.

"Ne mondjátok, hogy itt ment ki," húztam fel a szemöldököm és ők csak aggódva válaszoltak, "Most vicceltek velem!"

"Hyung várj!" Jungkook állított meg attól, hogy kinyissam az ajtót, "Rossz irányba futott,"

Kinéztem a szakadó esőbe és utána indultam volna, "Utána kell mennünk,"

"Nem, nem kell,"

Hárman megfordultunk, hogy az egyenruhás rendőröket néztük, "Már küldtünk csapatot, hogy visszahozzák őt, plusz van néhány kérdésem szóval kövessetek,"