72. rész

137 7 2
                                    

*Raejae POV*

"A neved Raejae?" kérdezte Youngjae.

Bámultam rá, ami olyan volt, mintha ezer éve azt csinálnám. A kép az újságban, ami miatt őszintén hittem magammal kapcsolatban, az most mind végigfutott az agyamon.

A fiú itt előttem tényleg a testvérem lenne?

"Igen," bólintottam és összeraktam a kirakós darabjait.

Valami megállított, hogy elmondjam az egész sztorit szóról szóra, mert rossznak gondoltam. Mármint úgy élte le az életét, hogy a testvére vagy én, örökre eltűnt. Plusz honnan tudnám 100%-ra, hogy én vagyok ő.

Utoljára, pedig nem akarok senkiben sem hamis reményeket kelteni.

"Megkérdezhetném, hogy kik a szüleid?" biccentette felém a fejét kérdőn, szemében pedig megmagyarázhatatlan szavak vannak.

Lefagytam egy pillanatra, "Külön élek fiatal korom óta, így nem igazán tartottam velük a kapcsolatot," úgy döntöttem, hogy őszintén válaszolok.

"Oh... és ők voltak az igazi szüleid?" folytatta.

"Sajnos," sóhajtottam, Jungkook gyengén meglökött, mintha azt kérdezné, hogy miért nem mondok többet.

"Sajnálom, hogy ezt kell hallanom," Youngjae azonnal abba hagyta a kérdezősködést, de az arcára más volt írva.

"Um, azt hiszem, menedzser-nim azt kéri, hogy menjünk. Jó volt találkozni veletek," Yoongi szólt közbe.

"Találkozunk legközelebb? Neked és Jungkooknak át kellene jönnötök ebédre Yugyeommal és velem," BamBam mosolygott integetve.

"Az remek lenne!" mosolygtam és megfordultam, "Sziasztok!"

"I walked across an empty land
I knew the pathway like the back of my hand,"

Éreztem, ahogy a szívem megállt, és a lábaim mintha cementbe kötöttek volna. Ez a dal mindig ismerős volt nekem, nem tudom miért, de senki sem tudja körülöttem.

"I felt the earth beneath my feet
Say by the river and it made me complete,"

Yoongi és Jungkook mindketten megálltak mellettem és Youngjaet bámulták, aki csak úgy dalolászni kezdett ok nélkül.

"Oh simple thing, where have you gone?"
"I'm getting old in I need something to rely on..."
énekeltem én is.

"Hyung, mit csinálsz?" hallottam BamBam nevetését.

"Ez egy dal," mondta egyszerűen Youngjae.

"... igen... de... miért énekled ezt..." halkult el BamBam.

Yoongi a kezét a kezemre fonta, amitől rá néztem. Az ajtó felé biccentett én pedig követtem őt.

"Somewhere only we know Keane-tól," mondtam a vállam fölött, "Ez egy jó dal,"

*Yoongi POV*

Mi fog történni, ha Raejae és Youngjae rájönnek az igazságra?

Mármint biztos vagyok benne, hogy ez az igazság tekintettel arra, ahogy Youngjae reagált az előbb.
Habár ennek ellenére boldog lennék, ha újra együtt lehetnének, de ezt nem engedhetem, ha Raejae megtalálja az igazi szüleit, mi van ha megváltozik?

New 새로운Where stories live. Discover now