New 새로운

78. rész

*Raejae POV*

"Azt hiszem, hogy mindjárt kimehetünk," suttogtam.

Yoongi nem válaszolt csak egy reszkető bólintással. Az ujjam teljesen a felsője alatt ragadt és nem tudtam megmondani, hogy azért mert ott akarom tartani őket vagy mert megfagytak.

"Tudod," fújta ki a levegőt nehezen, "Bátor vagy,"

"Miért?" próbáltam ránézni, de a szempillám is meg voltak fagyva.

"Mindenért," kezdte, "Ezért... az egész kapcsolatos dolog miatt,"

Alig értettem őt a didergése miatt.

"Hyung, nem vagyok bátor. Ezt szeretném gondolni és így vislekedek. Az igazság az, hogy teljesen be vagyok parázva,"

"Mitől félsz?" kezével kicsit közelebb húzott nagához.

"Jungkook és én,"

"Miért?"

"Mert... tudom, ha engedném akkor beleszeretnék... de nem akarok," suttogtam, "Nem igazán akarom,"

"Miért nem? Ha bele tudnál szeretni, akkor azt kell tenned," mondta, ha nem tévedek érzek egy kis haragot a hangjában.

"Valami nem enged," válaszoltam.

Inkább valaki.

"Mi az?" kérdezte édes hangon.

"Ki az," javítottam ki.

Hirtelen erőt vett és arrébb tolt kicsit, hogy az arcomat nézhesse. Kerestem a szemét, végleg láttam benne azt a fényt, amit egy hete nem volt ott. Az egyetlen út ahogy ezt, jellemezhetném: remény.

"Ki az?" ismételte meg.

Te vagy.

"Megvan az összes csavar! Nyomjuk az ajtót!" hallottuk a kiabálást kintről, fény mászott be a nyíláson.

Yoongi gyorsan egy ölelésbe húzott, "Emlékszel arra, amit az 'I Need U' forgatása után mondtam?"

"Mit mondtál?"

"Nem emlékszel?"

"Nem tudom..." halkultam el.

"Nos, ha emlékszel, majd mondd el," suttogta és az ajtót végre leszedték és a többi tag besietett.

Jungkook ért az oldalukhoz először, megfogta a karom azonnal azt mondta, "Bassza meg," a hideg bőröm miatt.

"Menj," mondta a rohammentős, Jungkook arrébb állt.

Gyorsan kivittek minket, becsavartak egy csomó paplanba, miközben V hajszárítóval melegített. Nem tudom miért, de folyton azon gondolkodtam, amit Yoongi mondhatott, miért nem emlékszem az utolsó sorra?

"Jól lesz, ha felmelegedik," bólintott az egyik nővér és Yoongihoz ment.

"Rae sajnálom, nem tudom, hogyan törtem el. Valahogy a kezemben maradt," térdelt Namjoon mellém aggódva.

Kicsit nevettem, "Semmi baj, Rombolás istene"

"Hipotermiás sokott kapott, be kell vinni a kórházba,"

A szavai hangoztak a fejemben, ahogy néztem őket, miközben Yoongit a hordágyra tették.

"Várj," morogtam, úgy éreztem mintha lefagyott volna az agyam, "Vele akarok menni,"

"Raejae, itt kell maradnod," válaszolt kedvesen Namjoon.

"Ne, kérlek," mondtam és levettem magamról a paplanokat.