New 새로운

13. rész

"Omo, omo, omo-" rendben nekem elég volt"
J-Hope kapkodott levegő után, miután kiszálltunk. Mind az előttünk álló sápadt arcú fiúra néztünk, mindent megtettünk azért, hogy el ne nevessük magunkat a viselkedése miatt.

"De ez csak a hatodik játék volt a mai nap," 'nyafogott' Jungkook egy halvány önelégült  vonallal az arcán. Úgy értem, hogy a kis maknae nem tud betelni a hyungjai piszkálásával.

Például ezelőtt a menet előtt folyamatosan Jimint nyaggatta, hogy lassan alacsonyabb nála. Azután Yoonginál, aki nem igazán adott lehetőséget, szerencsére biztos vagyok benne, hogy Jungkook  megtanulta, hogy ne idegesítse Yoongit a magasságával.

Amit tudok mondani, az az, hogy Suga kicsit kulturálatlan.

"Csak hat menet?!" V válaszolt drámaiasan és biztosra ment, hogy nyomatékosította a 'hat' szócskát.

"Igen, egyetértek azzal a kettővel. Én is éhes vagyok," Jin nézett V és J-Hope-ra, "Együnk pizzát vagy valamit," 

"Benne vagyok" Namjoon volt a második, aki Yoongival tartott.

Jungkook fordult felém hatalmas mosollyal, ami miatt összeráncoltam a szemöldököm. Mi az, ami ennyire szédítő? Majd a fejét az első hullámvasút felé biccentette, amit az autóból láttunk.

"Ohhhh," fújtam ki a levegőt és Jimin vállára tettem a kezem és arra mutattam, "Itt az idő,"

Elengedett egy ideges nevetést, "V, még nem ehetsz! Te leszel a pajtim a következő dolgon,"

Mi négyen elindultunk a hatalmas építmény felé. Már most éreztem a pillangókat a hasamban, hogy az esésre gondolok... Amit eddig kipróbáltunk hullámvasutaknál nem vettem fontolóra.

Mind egyszer megfordult gyorsan. Az egyiknek a neve 'Extreme frisbee' és őszintén nem félelmetes, bár eléggé elszédültem. Szintén kipróbáltuk a 'Turkish Twistet', ami a falhoz nyomott, míg az alja csak eltűnt. Ez érdekes volt.

A kedvencem a hat közül, az az első volt, amin mentünk. Habár sötét volt és nem láttam semmit, messze az volt a legjobb. Ami tetőzte, hogy egy igazi hullámvasút volt, így hatalmas elvárásaim voltak.

"Várj egy percet! Az ülések hármasával vannak," mondta V és megnyújtottuk a nyakunkat, hogy lássuk a következő besszállókat. Igaza volt, gondoltam, minden menet három emberre van.

"Találkozunk később!" hirtelen kiáltotta V és fülét-farkát behúzva rohant el. Miért nem lep meg?

"Faképnél hagyott minket," nevetett Jungkook.

"Igazából, akarnál ezen egyedül menni?" kérdezte Jimin mire Jungkook csak bólintott, "Te komolyan nem félsz semmitől, ugye?"

"Nem, Ő félt tőletek az elején," nevettem, mire Jungkook csak megforgattat a szemét.

"Mit történt azzal a kis visszahúzódó maknaeval? Raejae ssi is maknae mégsem említi mindent tizedik másodpercben a magasságom, " nevetett Jimin, ami bosszúságának alapja volt.

"De hyung, hogyan vagy-"

"Állj le! Nem akarom hallani!"

Nevettem rajtuk mikor realizáltam, hogy minket hívnak; Jungkook gyorsan megindult sprintelve az első kocsi felé, a bal oldalra ült. Én szorosan mögé és azon kaptam magam, hogy kettőjük között vagyok.

"Mind fell kéne, hogy emeljük a kezünk és azt kiáltani, hogy 'Bangtan', " ajánlottam boldogan, amíg lehúztam a befogót.

"Megszöktettek az alienek vagy mi volt veled múlt éjjel?" Jimin nevettet, én pedig a a fejemmel felé fordulta mert kicsit összezavart, "Csak mert annyira más vagy. Általában olyan mintha beszélnél de... nem is tudom, határod lennének? EZ a megfelelő szó erre?"

"Ez igaz, nagyon is," értett egyet Jungkook is.

Kiengedtem egy sóhajt és kicsit mosolyogtam, "Én csak kezem otthon érezni magam, tudjátok? Elég nyugodtnak érzem magam, hogy hol vagyok, ki vagyok stb... Higgyétek el vagy sem, de ez boldoggá tesz, ami már régen nem voltam.

A saját igazság teljes válaszom meglepett kicsit, de mintha mind a ketten, Jungkook és Jimin megtisztelve érezné magukat. Talán büszkék. Talán túl sokat aggódtam miattuk és végre láthatják, hogy megnyílok előttük.

"Aish, kezdődik," Jimin szabályosan vísítot egyet.

Elég rossznak éreztem, mert lassan mozogtak a kocsik, amíg megéreztem a nap sugarait gyengéden az arcomra világítani. Egy pillanatra becsuktam a szemem, hogy a napra koncentrálhassak, ami engem sütött, de ahogyan kinyitottam azonnal meg is bántam.

Amit láttam az az ég volt, pontosan előttünk és egy nagyon meredek lejtőt. A kezem ösztönösen a mellkasomhoz kaptam és éreztem a szívem hevességét. Egyik vasút sem ment ilyen magasra, amin eddig voltunk és ha igen akkor sem láttam semmit.

Nagyokat pislogtam és tudtam, hogy Jungkook és Jimin mondanak valamit, de az agyam nem fogta fel, akármi is volt az. Ez volt az a pillanat, amikor hirtelen emlékezni kezdtem. Az ok, amiért nem tudok ilyen magason lenni.

*Visszaemlékezés*

"De anya, miért?" nyafogta, menthetetlenül és elkezdtünk vitatkozni, én a térdemre este és könyörögtem.

"Miért van szükségem egy ilyen söpredékre, mint te? Hányszor mondtam már 'Ne hívj anyának?!" üvöltött az arcomba. Az igazság az azért hívtam anyának őt, hogy bosszantsam, habár ezzel valójában magam bántottam. Talán jobban is fájt mint ahogy a saját anyám azt mondja, hogy nem is akar látni, de engem ez nem érdekelt.

"Ha kiveszel az iskolából akkor az olyan mintha meghalnék! Nem látod? Semmire sem viszem oktatás nélkül, kérlek engedd meg, hogy iskolába járjak. Ha kiveszel az iskolából most, akkor semmi esély sem lesz arra, hogy el tudják innen menni."

"Jó! Ha kiveszlek az iskolából az azt jelenti, hogy eltűnsz a kibaszott életemből?" ordította és a kezét a levegőbe emelte idegesen.

"Micsoda?! Az ok amiért iskolába kell járnom, hogy el tudjak tűnni innen!"

"Mi ez a kiabálás?"

A szőr is felállt a hátamon érzéketlen apám hangja hallatán. Vagyis azt hiszem nem vagyok senki, hogy így hívjam.

"Folyamatosan arról beszél, hogy vegyük ki az iskolából,"

"Te hálátlan kurva! Tetőt biztosítunk a kibaszott hasztalan fejed fölé, igaz? Akkor most fejezd be a panaszkodást," köpte a szavakat felém és a mellkasom elkezdett nyomni az idegességtől.

"Az iskola az egyetlen dolog, ami elvisz erről a helyről!" kiabáltam és ideges lettem, mert az volt az egyetlen mód, hogy a nagyival találkozzak.

"Sírhatsz" Ugorj le a kibaszott tetőről, csak ez lenne, ami érdekel. Biztos vagyok benne, hogy csomó ember életét könnyítenéd meg, nem de?"

Ahogy megéreztem a kérdését a bőröm alatt kiviharzottam a szobából és mielőtt észbe kaptam volna, hogy mit csinálok az apartman tetején találtam magam. Akkor este volt és csak a peremre álltam és a tömött utcát láttam, ahol az autók voltak.

Meg fogom tenni.

Le fogok ugrani.

*Visszaemlékezés vége*

Vettem egy mély levegőt és észrevettem, hogy teljesen reszketek. A szemeim összeragadtak, ahogy a földre néztem és megijedtem, talán még több dologra is fogok emlékezni. Lassan mentünk, nem volt szívem Jungkook izgatottságát megzavarni, így Jimin felé fordultam, akit nem igazán érdekelt ez a hullámvasút az elején.

"H-hy-hyung," dadogtam és egyből rám figyelt, "Soha többet nem akarom ezt csinálni,"