New 새로운

66. rész

*Jimin POV*

"Raejae, van valami különleges, amit szeretnél vacsorára? Biztos vagyok benne, hogy valami mást akarnál enni, mint a kórházi kaja," mondtam érzelmek nélkül.

"Nem hiszem, hogy válaszolni fog..." halkult el Hoseok. Talán mert észrevette, hogy ezt nem kellett volna kimondania.

"Hyung, fogd be," sziszegtem, "Hallottad te is, hogy mit mondott a nővér. Bánjunk úgy vele, mintha normális lenne,"

"Igrn, de hogyan kellene csinálnom, ha csak a falakat bámulja," Jungkook felhúzta a szemöldökét, elég halk volt, így nem hallhatta meg.

Kicsit beleboxoltam a vállába, de nem segített a torkomban növekvő bűntudaton. Ha nyugton maradtam volna, ez az egész nem történik meg.

"Mi lenne, ha elmennénk, oda ahol Hot Pot-ot lehet kapni? Az a kedvence," Yoongi vonta meg a vállát megengedve Jinnek, hogy beindítsa az autót.

"Honnan tudod, hogy mi a kedvenc helye?" kérdezte Namjoon.

"Mert tudom," Yoongi vonta meg újra a vállát.

A kocsi elejéhez fordultam, távol voltam, mert ő hátul ült. Ha nézem hervasztó kifejezését, azt hiszem hánynom kellene. Nem tudom, hogy hogyan küzdök meg a bűnösség gondolatával.

"Nem akarok semmit sem siettetni, de holnap reggel gyakorolunk kell... megtettem mindent, de a kroeográfus csak holnap ér rá és tökéletesen kell tudnunk az 'I Need U' koreográfiáját," mondta Namjoon szomorúan.

Beleharaptam a számba, tudtam, hogy Jungkooknal és Raejaenek vagy talán mindannyiunknak szüksége van egy kis időre, hogy feldolgozzuk. Annak ellenére, hogy túléltük, nem hiszem, hogy képes vagyok elfogadni a kimenetelét. Csak azt akarom, hogy mindenki újra boldog legyen.

*Raejae POV*

Őszintén nem vagyok éhes.

Nem hiszem, hogy valaha éhes leszek.

Azok után... egy gyilkos nem érdemel semmilyen ételt.

A fiúk továbbra is maguk között beszélgettek. Néha kérdeztek valamit, de csak elnevették vagy megválaszolták helyettem. Nem tudom, hogy miért nem beszélek, olyan mintha elvették volna a hangom.

Amikor akarok valamit modnani azt érzem, hogy hánynom kell. Tudom, hogy durván hangzik, de sokkal jobban érzem magam, ha csukva tartom a szám.

Lehet egyszer ez az érzés is el fog tűnni. Állandóan bűnösnek érzem magam, ami már fáj. Általában eltudtam ezt kerülni, hogy rendbehozom vagy bevallom, de egyik sem működik

"Itt vagyunk!" mondta Hoseok szokásos vidám hangján. Habár kínos, de az baj, ha a boldogság miatt csak jobban fáj?

Én is boldog akarok vele lenni, de nem megy, mert fáj.

"Fázol?" néztem jobbra, Yoongi nézett rám, ahogy mindig is.

Megráztam a fejem.

"Nem kell hazudnod, tudod. Ha sokáig fázol, meg fogsz fázni," sóhajtott, segített kiszállni a kocsiból és felhúzta a kabátom.

"Vedd fel," mondta, majd egy sálat tett a nyakam köré, "Most már kész vagy,"

Rétegesen vagyok öltözve, de fázom.

Néztem a fiúkat, ahogy egyenesen mennek, nem tudtam őket követni, mert a lábam meggátolt.

A világom teljesen felfordult és csak visszatart.
Minden lépéssel távolabb kerülnek, én pedig a pillanatban ragadtam, mikor megfogtam a fegyvert.

Őszinte leszek, egész nap csak aludni akarok, amíg el nem felejtem. Azt hiszem ez nem valós elképzelés. Örülnék, ha lenne egy olyan opció akivel eltüntethetném az emlékeim.

*Jungkook POV*

"Hogyan tehetnék úgy mintha semmi sem történt volna?!" szorítottam össze a fogam és Namjoon berántott.

Mi lemaradtunk még a többiek asztalt kerestek.

"Mert így lesz jobban!" mondta nekem szigorúan.

"Nem hiszem, hogy ez segítene," ráztam meg a fejem, "Talán kórházban kellett volna maradnia,"

"Jungkook! Nem beteg, csak le van sokkolva. Ezekhez idő kell és nem gyógyszer," nézett rám, mintha semmit sem tudnék a világról. Utálom ezt.

Idegesen sóhajtottam, elsétáltam tőle a többiekhez. Raejae csak az ablakon bámult ki, Yoongi pedig mellette ült. Nem hiszem el, hogy ennyire ne hatott volna rá a helyzet.

"Szóval holnap gyakorlás," kezdtem el miközben V mellé ültem, "Hogy fog ez összejönni?"

"Hogy érted?"

"Ha Raejae nem lesz ott," mondtam és mindenki rám nézett kínosan.

"... ott lesz," Jin húzta fel a szemöldökét.

"Ha nem beszél, nem lesz,"

"Mi a bajod?" most Yoongi beszélt.

"A bajom, hogy Raejae soha nem hagyta ki! Ezt hívod annak a lánynak, akit mi ismerünk!" magyaráztam.

"Nem halt meg Raejae, Jungkook! Miért nem érted meg azt, amin keresztül megy," kiabált Yoongi, ami elég volt, hogy egy teljes éttermet megzavarjon és engem szidjon.

"Mert, ha fejlődni akar akkor nem kellene beszélnie velünk?! Raejae gyerünk, mondj valamit," ezúttal csak neki szenteltem minden figyelmem.

Csak bámult engem.

"Raejae, kérleeek," megfogtam a karját erősen, amitől könnyezni kezdett.

Félve nézett rám, mielőtt felállt volna és elfutott valahova. Gyorsan követni akartam, de Yoongi megállított.

"Ne merd," morogta és elment megkeresni őt.