New 새로운

82. rész

*Jungkook POV*

"Ez nem igazság..." morogtam magamnak, behuppantam az autóba.

A megszokott, ablak melletti ülésemen ültem, Raejae mellett, aki Jimin és közöttem ül. Nem tűnt szomorúnak, ahogy engedte Jiminnek, hogy videókat mutasson neki, amit az ARMY-k csináltak. Azt hiszem ez megnyugtató.

"Mit mondott Yoongi hyung?" V fordult felénk kíváncsian.

Nyeltem egyet és Raejaere néztem, akin láttam, hogy nem mérges. Sajnos látom, ahogy megremeg az alsó ajka, ami elég ahhoz, hogy észrevegyem és talán V is.

"A szerelmetek egy drámába illik," mosolyodott el édesen, miután válaszolt. Oké, szóval nem vette észre.

"V hyung-" fejeztem be, mikor észrevettem, hogy nem tudom, hogy mit mondjak. A célom az volt, hogy elterelem a témát más felé, de nem volt ötletem, hogy mit kéne felhozni.

Megkérdőjelezve bámult rám olyan 'tudsz te ennél jobbat' nézéssel. Remek, most azt gondolja, hogy témát akarok váltani, mert önző vagyok és nem akarok Yoongiról és Raejaeről beszélni.

"Azt mondta, hogy úgy szeret, mondta a családját..." halkult el míg az ujjával játszott.

"Most mondd?!" zihált Jimin hangosan.

"Shhhh!" hallgatattam el, tudtam, hogy Namjoon és a többiek alszanak.

"Sok magyarázata lehet, amiért ezt mondhatta..." húzta fel V a szemöldökét kíváncsian.

"Talán Bang PD-nim miatt? Amikor Yoongi hyungot látogattuk meg ő jött ki a szobájából, mielőtt bemehettünk volna és Namjoont félrehívta. Namjoon hyung mindent tud, ezt mondta Yoongi hyung," magyaráztam óvatosan.

"Woaah, most nyakon tudnám csapni Yoongi hyungot," nevetett keserűen Jimin.

"Ezen túl komplikált lesz," sóhajtott Raejae, próbált zavartalan maradni a helyzet miatt. Valahogy át tudja verni Jimint és V-t, de engem nem.

A beszélgettünk a kapcsolatukról, majd V és Jimin elkezdtek normál dolgokról beszélgetni. Veszekedtek valami nem túl fontosan, észrevettem, hogy Raejae keze nyugodtan mellete van.

Követtem a kezét az arcát elketakarta a pulcsijával, mostanság nem lenne a legjobb dolog. Beharapta a száját, ez egy biztos jele annak ,hogy próbál nem sírni.

*Raejae POV*

Aish, ebben olyan jó voltam. Úgy tűnik a fiúk megtanították, hogy fogadjam el az érzéseim, őszintén elég nehéz lenne most nem sírásban kitörni.

Azt kívánom, hogy a testem hagyjon aludni. Teljesen kimerült vagyok, de az agyam folyamatosan Yoongin jár. Ott maradtam a kórteremben valami lehetetlen végeredményre várva, hogy ne legyek meglepve.

Míg bennt voltam, szerencse, hogy semmit sem vallottam be, ami megmentett, hogy ne legyek zavarban. Ennek ellenére, nem tudok mit tenni a szívemben lévő érzések ellen.

Az igazi jelentését, ahogy magyarázta fájt. Nagyon fájt.

Olyan volt, mintha ellökne magától és nem lenne probléma. Bár Bang PD-nim nagyban befolyásol, ez Yoongit nem érdekelné.

Tudom, hogy hasztalan Yoongira és rám úgy gondolni, hogy happy end lesz a vége, de valahogy reménykedek.

Nagyot szipantottam a levegőből és práltam elfedni egy hamis tüsszentéssel. A többiek nem kérdeztek, így elfogadtam és visszapihentem.

Nem tudom kontrollálni a testem csak össze akar csuklani a szívem a teher alatt. Olyan mintha örökre itt kéne lennem... nem tudom, hogy meddig kell ezt csinálnom.