New 새로운

94. rész

*Jungkook POV*

"Hyung? Kölcsönkérhetem a telefonod?" kérdeztem J-Hope-ot.

"Minek?" Yoongi húzta össze a szemöldökét, attól függetlenül, hogy nem voltam kíváncsi a válaszára.

"Akarok neki írni," forgattam meg a szemem, Hobie odaadta a telefonját.

"Ha beszélni akarsz vele, csak ébreszd fel," nézett rám Yoongi undorodott arccal, úgy tett mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga.

"Komoly vagy?" néztem rá összezavarodva.

"Hyung, ő már nincs itt többet, emlékszel?" sóhajtott Jimin, folytatta a videojátékozást.

"Aish," Yoongi megrázta a fejét és a szobájába sétált.

Jimint néztem, ahogy teljesen közömbös volt az egész helyzet alatt. Őszintén én is így vagyok. Először mind nagyon szomorúak voltunk a helyzet miatt, hogy el kell őt küldenünk, de ez már egy éve történt.

Miután a kép róla és Yoongiról kiszivárgott, elkezdetek mindketten szorongani. Amit az antik mondták nekik azokat inkább nem említem meg, ezzel elfedtek minden pozitív dolgot az ARMY-ról.

A legrosszabb, hogy senki sem volt mérges Yoongira, mert ez mind Raejae ellen lett kitalálva.

Ekkor ajánlotta fel Bang PD-nim a lehetőséget, hogy elmeneküljön. Azt mondta neki, hogy egy házigazda lehet egy idol interjú showban, ami szerencsére segített neki, hogy túllépjen ezen.

Bár ez azt jelentette, hogy el kellett hagynia minket, mert az idol show LA-ben volt.

Mind azt mondtuk, hogy ez röhejes, de Raejae igen mondott, ahogy meg lett említve. Mintha el akart volna minket hagyni, de Bang PD adott egy lehetőséget, hogy visszatérjen a BTS-be egy év után.

Ez az év majdnem eljött és nem úgy tűnik, hogy vissza fog jönni.

Néztem az üzeneteket, amit Hobie küldött. Csak kétszer válaszolt és Hobie vagy ezer üzenetet küldött neki. Mind azt tettük. Senkiével sem foglalkozott, de Hobie legtöbbjét elolvasta. Kíváncsi vagyok, hogy miért?

Csak szeretném tudni.

"Mindenki, a stúdióba kell mennünk. Most kell indulni," jött Namjoon a nappaliba.

"Azt hiszem, hogy Yoongi visszament a szobába," mondtam.

"Felkeltenéd? Találkozunk a kocsiban," válaszolt Namjoon.

Néztem, ahogy a hyungjaim kisétálnak, kínosan nyeltem a félelem miatt. Sajnálom, de Yoongit felkelteni gyakorlatilag halálos ítélet és kicsit tovább akarok élni.

"Yoongi hyung! Mennünk kell!" szólítottam onnan, ahol ültem, mert féltem bemenni hozzá.

Semmi válasz.

Lassan az ajtaja felé sétáltam, gyengén kinyitottam azt, hogy belássak. Ahelyett, hogy aludt volna, Yoongi csak plafont nézte maga fölött.

"Hyung?" kérdeztem.

Kis szünet volt mielőtt megszólalt volna, "Hülye vagyok, hogy mindig elfelejtem,"

Pislogtam néhányszor, vártam, hogy felkeljen és elsétáljon. Általában mond valamit azután nem hagy időt, hogy válaszoljunk. Habár most úgy tűnik rám vár, hogy mondjak valamit.

"Nem. Semmi, ez csak azt jelenti, hogy reménykedsz..." halkultam el. Soha nem voltam jó tanácsadásban vagy, hogy jó dolgot mondjak azért, hogy valaki jobban érezze magát.

Oda-vissza rázta a fejét és földre nézett, "Nincs már remény, Jungkook. Talán volt, de az egy hónapja volt,"

"Miért vetette el?" azonnal kérdeztem.

"Nem érdemlem meg. Akárhányszor rá gondolok, szomorú leszek. Emiatt üldözém magam, hogy mindent elfelejtsek, ami történt. Azonnal elvesztettem, mikor azt mondtam, hogy ne próbálja újra, mert ha nem mondtam volna akkor talán be sem szállunk abba a hülye liftbe. Azt is megbántam, hogy túl sokáig vártam... Megbántam, hogy amikor azt mondtam szeretem többet gondoltam. Megbántam mikor nem mondtam semmit, amikor azt mondta nekem, hogy nagyon szeret,"

Szavaira összeráncoltam a szemöldököm. Yoongi mindig arról beszél, hogy nem kell megbánnunk a döntéseinket, amiket hoztunk. De most teljesen az ellentettjét csinálja.

Ez csak azt mutatja meg, hogy a média kis dolgokból is nagyot csinál, valamit ami öszetörhet egy embert.

"Minden nap milliószor hívtam őt és soha sem válaszolt," suttogta.

"Ez nem ad reményt? Talán egyszer váalszolni fog valamelyikre," válaszoltam.

"Talán," vonta meg a vállát, "De ha nem válaszol, az azt jelenti, hogy nincs több dolga velünk... nincs több dolga velem,"

"Rosszul gondolod. Sok dolga van még, ez egy jó ok, hogy reménykedj. Érzem," mondtam.

Végül rámnézett és meglepett, mikor láttam, hogy tekintete kissé üveges.

"Bízok a szavaidban, mindig képes voltál Raejaeben olvasni, jobban mint bárki más," egy kis mosoly jelent meg az arcán.

Bólintottam és elindultunk. Valamiért annyira üresnek éreztem magam. Üresebbnek, mint általában és nem tudom, hogy miért. A legjobbat akartuk mutatni és elrejtettem a szomorúságunk az ARMY-k előtt és úgy tettünk mintha Raejae elküldése normális lenne.

Visszajön a következő comebackre.

Bár ez volna a megoldás.

Az autóban ültünk és Hobie telefonját bámultam a kezemben. Bárcsak tudnék valami olyat írni, amire válaszol, de nem tudok semmire sem gondolni és nem is próbálok.

Sóhajtottam és minden vasárnapra gondolok, ahogy a nappaliban ülünk és az idol showt nézzük. A mosolyt az arcán fáj látni, de egyszerre tesz boldoggá is.

Elvesztettem mikor megtörtént. Nagyon neheztelek a sajtóra, mert ez már nem egészséges.

Követtem V-t, ahogy beléptünk Bang PD irodájába, arra gondoltunk, hogy a Love Yourself szériáról fogunk beszélni. Sok koncepciót Raejaere alapoztuk, inentől kicsit nehéz ezeket most megtalálni.

"Amerikába fogtok menni,"

Bámultuk Bang PD-nim arcát, valami jelet kerestünk rajta, hogy nem viccel.

"M-mi?" dadogta Jin, "Mikor?"

"Holnap reggel," mosolygott ránk.

"Holnap reggel?!" akadt ki Jimin, "Mert Raejae showjában fogtok részt venni," Bang PD leült a székbe, mi pedig lesokkolva álltunk.

Már majdnem egy éve, hogy nem láttuk őt, végre látjatjuk Rae-t szemtől szemben...

Ez az utolsó esélyünk arra, hogy visszahozzuk, mindent megteszek.

Mert őszinte legyek az életem odaadnám neki.