New 새로운

5.rész

*Raejae POV*

"Szeretnéd elmondani, hogy mi a baj?"

Néztem mereven Yoongit hatalmas szemekkel, olyan volt, mintha fel akarna pofozni 10 másodpercen belül. Csak most találkoztam a többi hyunggal, de Yoongi úgy döntött, hogy magával húz a derekamnál fogva az előszobába.

"Semmi bajom," válaszoltam, de túl gyorsan

Elkuncogta magát, amitől csak ijesztőbb lett. Valami oknál fogva sokkal félelmetesebbnek találtam, mint a többi hyungot.

"Azt hiszed, hogyha így viselkedsz egész nap, csak azért, hogy azt mondd, hogy 'semmi bajom', amikor valaki megkérdezi?"

Aboszolút összezavarodtam. Most mérges vagy ... ?

"u-uh, kéne?" csúszott ki a számon, csak egyre és egyre kisebbnek éreztem magam, ahogy beszélt.

"Csak két napja ismerjük egymást és már aggódunk is érted," sóhajtott, "Ugye tudod, hogy mi keményen dolgoztunk, azért, hogy eljussunk idáig? Téged pedig csak úgy ide tettek,"

"Még valami, ne vedd rossz néven, de hogy lány vagy jobban kellene vigyáznod. Ha a menedzser hyung akármikor hívat téged, nekem mondd el először. Nem érdekel, hogy azt mondja, hogy egyedül menj, csak nekem mondd el elsőnek."

Pislogtam és ránéztem, majd folytatta

"Ezt csak azért mondom mert fiatal vagy, de ne aggódj ha be kell vásárolni valaki  mást megteszi. Természetesen nem én... Elfoglalt vagyok és... izé...."

"Köszönöm?"

"Szívesen, jó éjt,"

Ezzel el is tűnt a saját dormjában. Nem igazán tudom eldönteni, hogy mérges volt-e vagy csak gondoskodni akart...

"Mi...?" motyogtam magamban.

Nem tudom, hogy mit kéne Yoongival csinálnom... Amikor mentünk a menedzserhez elég aranyosnak tűnt azzal a mosollyal, de most kissé ijesztő. De ott van a szemében a jóindulat.

A többiek, nos, már igazán izgulok, hogy jobban megismerjem őket. V azt mondta, hogy Namjoon nagyon okos. Első látásra nem is gondolná az ember a művészneve miatt, ami RapMonster, de az intelligencia süt róla, amikor beszél. A szavai majdnem olyanok, mint egy vers.

Hoseok vagyis J-Hope, Ő olyan típus, mint az iskola bohóca. Akármikor beszél, nem tudom miért, de mosolygok... a régi barátaimra emlékeztet, akiket valaha ismertem, amikor fiatalabb voltam. Ez szomorú számomra, de boldog vagyok, hogy van ilyen is a csapatban.

Jin természetesen megnevettet. Nem tudom miért, de olyan mint egy anyuka a csapatnak. Nem ismerem régóta, de mindenkire odafigyel. Elhallgattat minket, amikor túl hangosak vagyunk, megmondja, hogy mikor takarítsunk össze és nyilvánvalóan nagyon jó szakács. Igen, az 'anyaság' bele van kódolva a DNS-be.

Jimin, az első ember, akivel találkoztam, amikor idejöttem. El sem tudom mondani, hogy mennyire akarom őt énekelni hallani. Csak a hangjából ítélve megtudom mondani, hogy csodálatos lehet. Nagyon segítőkész és kedves, ami belőlem mindig is hiányzott.

Utoljára, mit is mondhatnék Jungkookról? Tudom, sokat. Az, hogy velem egyidős, ez miatt tudom élvezni a társaságát. Amikor először találkoztunk kicsit kínos volt és ezt el kellett fogadnom, de a mai nap után olyan mintha születésünktől fogva ismernénk egymást.

Megköszörültem a torkom, amikor észrevettem, hogy már 10 perce a fiúk dormját bámulom. Szerencsére senki sem volt a folyosón, hogy meglásson...

*Yoongi POV*

Mégis mit csinál?

Néztem őt a kukucskálón keresztül, előre és hátra dülöngélt. Ő csak állt és az ajtónkat bámulja... Talán túl kíméletlen voltam vele?

Megfontoltam, hogy bocsánatot kérek, de mikor mentem volna, akkor ment be a dormjába. Csak próbálok odafigyelni rá, ennyire rosszul játszanám?

Azok után, ahogy a menedzser bánt vele és ahogy majdnem megadta magát. Nem tudom milyen céljai vannak a menedzsernek, de úgy tűnik, hogy nem éppen kecsegtető. Remélem nem fog semmi olyat tenni.

Őszintén talán Raejae miatt aggódom a legjobban. Jimin mondta, hogy szerinte egyedül van, de nem hiszem, hogy ez törvényes lenne egy tizennégy évesnek. Azt hittem, ahhoz minimum tizenhatnak kell lenni.

Már ha ez igaz, nagyon nehéz élete lehet. Láttam ahogy a pénztárcájára néz, amikor fizetni kell. Olyan mintha fizikailag fájna neki kiüríteni, azt a rongyos dolgot.

"Yoongi hyung? Minden rendben?"

Gyorsan bólintottam Hoseoknak és követtem, hogy a többiekkel legyek én is.

"Elismételnétek még egyszer?" Namjoon kérte a maknae linet.

"Xbox-szak játszottunk és utána filmet néztünk," kezdte Taehyung

"És elaludt, de azok után rosszat álmodott vagy valami és elfutott," Jimin fejezte be, "Szerintem tegnap este is volt..."

"Mi a... ?" kérdeztem

"Mert hallotuk, ahogy sikított az éjszaka közepén. Amikor elmentünk megnézni elég zavarodottnak tűnt,"

Jin nézett ránk érdeklődően, "Meg kéne kérdeznünk őt?"

"Úgy tűnik mintha kíváncsi lennél," Jungkook gyakorlatilag suttogta, de mondhatom, hogy nagyon aggódott. Ő és Raejae kapásból egy hullámhosszon voltak. Olyan mintha közel állnának egymáshoz.

"Azt mondnom hagyjuk magára kicsit... később áthívjuk," Namjoon fejezte be a kis megbeszélést.

*Raejae POV*

Ezek az esti terrorok a halálba visznek.

Akárhányszor becsukom a szemem ugyan azt a kibaszott dolgot látom. Sötétség, eső és két férfi árny piros szemekkel. Pusztán csak engem bámulnak miközben közelednek felém. Nem értem miért érzem ijesztőnek...

Mindig amikor ezt álmodom a szívverésem felgyorsul és azt érzem, hogy meghalok. Teljesen utáltam a sötétet és az esőt ez a két dolog együtt rémisztő hatást kelt. A legrosszabb, hogy a becenevem Rain.

Akárhányszor ezt álmodom azt érzem, hogy nem tudok menekülni.

Ami ebben az esetben azt jelenti, hogy nem tudok rendesen pihenni...

Kiengedtem egy hatalmas sóhajt, majd bementem a fürdőbe. Már majdnem kilenc óra, itt az ideje aludni menni.

Gyorsan megmostam a fogam, összefogtam a hajam és átöltöztem pizsamámba, mielőtt ágyba tenném magam. Ott a plafont  bámultam, a sötétben arra mutogattam.

"Én Choi Raejae, nem fogok ma este rosszat álmodni,"

Ezzel az oldalamra fordultam megragadtam a takaróm. Bár könnyen mondom, ez semmit sem változtat azon, hogy 99.9% esély van arra, hogy megfog történni.

De túl fáradt vagyok...

"Jó éjt... Jungkook, Jimin hyung, V hyung, J-Hope hyung, Namjoon hyung, Yoongi hyung és Jin hyung," suttogtam, "Köszönöm, hogy egy kicsit a fényeim vagytok a sötétségben."