New 새로운

81 - Jimin

*Raejae POV*

“Biztos vagy benne, hogy jól vagy?” kérdeztem Jimin utoljára, éreztem a homlokán, hogy lázas.

Gyorsan ellökte a kezem, “Jól vagyok, csak aggódom Yoongi hyung miatt és kicsit stresszes vagyok. Ennyi az egész,”

“Oké…” halkultam el aggódva, üveges szemét néztem.

“Szeretnék tőled valamit kérdezni,” köszörülte meg a torkát.

“Miről?”

“Biztos vagy benne, hogy nem vagy ideges miatta és nem érzel iránta semmit?” már nem nézett a szemembe.

Összeszorítottam az ajkaimat, nem voltam képes válaszolni a kérdésére. Habár csak az arcát figyelembe véve, nem olyan mintha nagyon érdekelném őt.

“Honnan kéne tudnom a különbséget?” úgy döntöttem, hogy egy másik kérdéssel válaszolok.

“Nem tudom,” sóhajtott, “Menj és derítsd ki,”

Követtem a mutató ujját, láttam Jint, aki nekünk integet, hogy menjünk gyorsan. Yoongi már biztosan ébren van.

“Menjünk,” mondtam miközben felálltam, gyengéden megrántottam a kezét, ami végül kiesett szorításomból.

“Szeretnék tovább maradni és élvezni a friss levegőt,” mondta Jimin, miközben nem nézett a szemembe.

“Nem akarlak egyedül hagyni, úgy hogy nem érzed jól magad,” húztam fel a szemöldököm és elkezdtem aggódni.

“Mondtam,” mondta újra, mintha zavarnám, “Jól vagyok. Menj és találkozz vele,”

“Ne maradj itt túl sokáig,” mondtam mielőtt kinyitottam az ajtót.

Jimin kérdése után sürgettem magam, hogy elmondjam Yoonginak az igazságot. Emlékszem arra, amit mondott és szeretném tudni, hogy az érzéseim igazak-e felé.

A hyungjaim már régen bementek Yoongihoz a váróból. Ahogy beléptem meghallottam a fiúk nevetését, miközben Yoongi úgy tett, mintha egy nagypapa lenne.

“Hyung,” mosolyogtam, kicsit rosszul éreztem magam az orrából kilógó csövek miatt.

Egy kicsit mosolygott, csak figyelmét a fiúknak is szentelte. Kicsit meglepett, de próbáltam a jeleit gyorsan eltüntetni. Biztosan csak próbál mindenkire koncentrálni.

“Hol van Jimin?” kérdezte Namjoon néhány perc múlva, miközben Yoongi arról beszélt, hogy ő túl jó ahhoz, hogy vakbele legyen.

“Csak levegőzni akar. Szóljak neki?” kérdeztem az ajtóra mutatva.

“Nem, inkább menjünk,” Jin az ajtó felé terelt minket kisebb tiltakozásokkal, “Hagyjuk Yoongit pihenni,”

Bólintottam, hogy egyet értek, majd követtem őket az ajtóig mielőtt Jin megállított volna.

“A kocsiban várunk téged. Ha nem jössz le 5 perc múlva én hozlak le magam,” suttogta nekem és kacsintott.

“Rendben…” nevettem kínosan, integettem, ahogy bezárták az ajtót maguk mögött.

Csendet Yoongi monitorának a csipogása törte meg, miközben lassan megfordultam. Pislogtam néhányszor zavaromban, láttam, ahogy engem bámul.

“Valamit el kell magyaráznom neked,” mondta.

“Emlékszem,” mondtam ki, “Mindenre,”

“Igazán?” húzta fel a szemöldökét.

“Igen,  és sze-"

“Nem tudom miért mondtam ilyeneket,” vágott a szavamba, miközben a nyaka hátsó részét dörzsölte.

“Huh?” húztam fel én is a szemöldököm.

“Nem tudom. Talán azt hittem, hogy meghalok vagy valami. Csak azt akartam tudd, hogy szeretlek,” egy kis mosoly jelent meg az arcán.

“Igen, és én-"

“Mint a többi fiút is. Azt hiszem ezt el kellett mondanom, mert csak te hallasz engem,” kuncogott és a szívem lassabban vert.

“Oh,” suttogtam, “Nos, talán Jin hyungra kell hallgatnom és hagyni téged pihenni,”

Bólintott és elfordult az ágyán, így már nem láttam az arcát.

Gyorsan az ajtó felé indultam, kinyitottam és láttam ahogy Bang PD-nim a falnak támaszkodva áll. Csak egy apró mosollyal üdvözöltem és meghajlással majd indultam is a lépcső felé.

Egy érzés kezdett el növekedni a gyomromban, amivel nem tudtam mit kezdeni. Kijátszva éreztem vele magam és nem tudtam megmondani, hogy ez szomorúság vagy düh az, ami feltörni kívánkozik.

Más megoldás is lehetett volna, ami kevésbé összezavaró, hogy szeret engem, de csak úgy. Talán jobb lett volna, ha nem mondd semmit. Akkor nem kéne megküzdenem azzal, hogy saját magam kérdőjelezem meg, mint ahogy ezelőtt tettem.

Ahogy elértem az alsó szintet rájöttem, hogy ez méreg. A kocsi felé vettem az irányt, idegesen kinyitottam az ajtót és bemásztam a hátsó ülésre.

Jin leellenőrzött engem, de elutasítottam, hogy a szemébe nézzek. Nem érzem, hogy erre kéne pazarolnom az időm tovább. Már kimerültem ebben.

Hogyan tudtam ilyen rosszul értelmezni mindent? Nekem úgy tűnt, mintha bevallaná az érzéseit.

A táskámat Jimin és közém tettem, észrevettem, hogy Jungkook elfoglalta Yoongi helyét elől. Az eső elkezdett esni, ezzel üdvözölve a hangulatom, lecsurogtak az ablakon, amíg el nem tűntek.

Mint a dühöm.

Hirtelen éreztem, hogy pánikolni fogok. Tudom, hogy ez fog történni mikor elmúlik a dühöm és nem akarom elmagyarázni a fiúknak, hogy mi történik most.

‘Mérges vagy, nem szomorú,’ próbáltam biztatni magam, ahogy éreztem a torkomon lévő gombóc egyre csak fojt. Kicsit szipogtam, de ezt gyorsan elfedtem egy köhögéssel.

Szerencsére senki sem kérdőjelezte meg, de ez semmit sem változtat azon, hogy az agyam kilométereket fut körbe. Hála istennek túl sötét van az autóban, hogy ezt észrevegyék.

A zavartság mindent felborított bennem. Miért gondolja, azt hogy rendben van, hogy így játszik a szívemmel? De újra, talán én vagyok az egyetlen, aki félre értette az ő célzásait?

Ez az én hibám.

Ezen felett a dühöm teljesen eltűnt, ezzel hátrahagyva, hogy elüldözzem az utolsó reményem. Gyorsan arrébb dobtam a táskám a középső helyről és a fejem a jobb combjára helyeztem.

“Mphh,” morgott kicsit, hogy tiltakozzon, de már a felsőjét takarónak használtam.

Meleg könnyeim elkezdtek hullani, de az anyag megállította őket, habár nem tudtam mit tenni, elkezdtem zokogni és rázkódni a sírástól.

“Yah! Jungkook-ah! Kapcsold be a zenét!” szólt neki Jimin. Jungkook kötelességből megengedte, hogy biztonságban érezzem magam.

Jimin elvette a szemem elől a kezét és én reménytelenül nyúltam utána. Egy pillanatra szemkontaktust tartottunk, non verbális módon, a tudtára adtam, hogy ne kérdezzen semmit.

Visszatette a kezét, de most az arcom mellé. Az ujjaimat szorosan a csuklója köré fontam miközben az ujjával gyengéden letörölgette a kósza könnyeket.

Nagyon kényelmesnek éreztem, ezzel a könnyeim aem hulltak tovább és Jimin mindig óvó nyugtatása miatt el is aludtam.

-------------------------------
Sziasztok!
Újra lesznek részek, én annyira boldog voltam, hogy új rész tett fel belőle a csajszi. Én is igyekeztem a mai napon lefordítani nektek.

Köszönöm szépen a 7K+ olvasást, nagyon sokat jelent, hogy ennyire szeretitek. Nagyon boldoggá tesztek vele. 💚💚