New 새로운

40. rész

~~~~~~~~~ RaeJae + Hoseok ~~~~~~~~~

Istenem, végre Hoseok az utolsó, mert már kezdem elveszteni az erőm. Az izgalom, hogy mehetek Los Angelesbe a fiúkkal egyre nagyobb lesz és ebből a kis tréfából lassan elég. Szerencse, Hoseok az, akit könnyen meg lehet viccelni.

Hallottam, ahogy a lift eléri az emletet, cseppentettem a műkönnyből a szemembe és türelmetlenül vártam. Az ajtó kinyílt és meglepődtem, senki sincs itt?

Amíg a földre nem néztem.

"OHHH," Hoseok felállt a földről, piros lett az arca. Biztos az enyém sincs ettől messze.

Elkezdtem küzdeni, hogy elinduljak és most is háborút vívtam magmmal, hogy el ne kezdjek nevetni. Másrészt zavarba jöttem és eldöntöttem, hogy meg sem rezdülök. Ha nem lenne rajtam ez a maszk már feladtam volna.

"Um... Igazából-uh-forgatok valamit... így- uh-mi-mi-mi-miért emeletek... vagyis melyik emeleten vagyunk?" dadogta,  aggódva dőlöngélt előre hátra.

Felratottam a kezem a második emeleten, nem bíztam magamban, hogy beszélgessek vele. Ne is említsem, hogy elfelejtettem megnyomni a gombokat.

"Tizenkettedik?" kérdezte és lehúzta a maszkját és nyugtalanul bólintott.

"Én-én ígérem nem vagyok k-kínos," folytatta, "Csak f-forgatok valamit,"

Bólintottam, ahogy egymásra néztünk, nem szándékosan egy gyors teszt jutott eszembe.

"Uh! Miattam sírsz? S-sajnálom," Hoseok azonnal elkezdett meghajolni, a sapkája leesett a földre.

Gyorsan lehajoltam, hogy felvegyem és odaadjam neki, "Te vagy J-Hope oppa, igaz?" élettel telve kérdeztem őt. Azt hiszem egyre jobb leszek ebben a színészkedős dologban.

Abbahagyta a meghajlást és elvette a sapkát, "... Igen,"

"Én hatalmas fanod vagyok," majdnem síkítottam. A szeme nagyra nyílt, ahogy próbálta megnyugtatni magát.

"Oh my gawd, imádlak! Oppa! Csinálunk egy képet? Oppa aláírod ezt?" siettem, gyorsan odalépkedtem mellé, ahogy túltengett bennem az izgatottság.

"Látom, hogy fan-" próbálta menteni magát, egy hatalmas mosollyal, oh, és még nem végeztem.

"Sigannangbiin yajae doljikgureul nallyeo
jiok gateun sahwe-e banhanghae, 
ggumeul teukbyeolsamyeon
jasinege mureobwa ni ggumui profile
eogabman batdeon insaeng 
ni sarmui jueoga doe-eobwa," szó szerint elrappeltem az egész részét a 'No More Dreamből' hatalmas sikolyokkal a végén a kezem emeltem a magasba.

Az arcára milió szó volt írva én pedig elnevettem magam, száz százalék, hogy azt hiszi, hogy egy pszichopata vagyok.

"Ez eszméletlen!" gyorsan magyarázta, habár tisztán éreztem, hogy elakadt a szava a produkcióm után. Felemeltem a fejem és láttam a sápadt arcát.

"Hyung-" köhögve mondtam ki.

"Hyung?" suttogta magának, "Itt ki kell szállnod..." láttam, ahogy hirtelen megnyomja az 'Állj' gombot.

"Mi?" összeszedtem magam, hogy megkérdezzem.

"Jó volt találkozni veled," nevetett kínosan, mikor eljutott az agyáig. Kiléptem, megfordultam és utoljára integettem.

"Hyung, HELLOE!" mondtam, megvilágosodott, ahogy felismerte a helyzetet. Hobinak és nekem volt egy viccünk, hogy hogyan mondjuk egymásnak a 'hellot', ahogy emlékszem. Nem rémlik, hogyan kezdődik.

Szív alakú mosoly jelent meg az arcán és a liftbe viharzott, levette a sapkát és összekócolta a hajam, "HELLOE!" kiáltotta, vicces arcot vágva.

Levettem a maszkot és megölelt.