New 새로운

48. rész

*Jungkook POV*

Olyan mintha egy teljesen más ember lenne.

Próbáltam néhány pillantást lopni, hogy kitaláljam az érzéseit, de nem sikerült. Habár már régóta kérdezem, hogy mi a baja, mindig elterelte a témát vagy azt mondta, hogy semmi. Most hazafelé tartunk és bár nyilvánvaló, hogy a semmit bámulja.

"Mit csináltál?" nézett rám Jimin. Jelenleg közte és Jimin között ülök.

"Mit kéne?" kérdezte

"Vele!" suttogta.

"Nem csináltam semmit!" válaszoltam.

"Raejae, mi a baj?" most Jimin kérdezte meg.

"Azt mondtam, hogy semmi!" válaszolt hezitálás nélkül.

"Nyilvánvaló," gúnyolódott Jimin, "Yoongi hyung mérges mert nem követted az idióta szabályát vagy micsoda?"

"Nem hülye szabály hyung és nem," forgatta meg a szemét.

"Jeon Jungkook, mit mondtál neki?!" csípte meg a karom.

"Nem mondtam neki semmit! Így jött vissza!" kiabáltam rá mérgesen. Én ugyan úgy aggódok mint ő és ráadásul még engem vádol Raejae viselkedése miatt.

"Akkor miért ideges?!" engem bámult mérgesen és hirtelen úgy éreztem, hogy arcon fogom vágni. Természetesen ezt nem tettem, de akkor is idegesítő, hogy azt gondolja, hogy miattam van problémája.

"Nem tudom," mutattam ki a fogam.

"Nyilvánvaló, hogy te tettél valamit, ha nem Yoongi hyung! Rae, mit csinált veled Jungkook, hogy mérges vagy?" nézett rá Jimin. Nem válaszolt, talán mert arra koncentrált, hogy figyelmem kívül hagyjon minket

"Te kis-" Jimin csatolta ki az övét. Most komolyan így fog velem viselkedni?!

"HYUNG! NEM TETTEM SEMMIT!" kiáltottam, hála a sofőr nem hall minket, köszönhetően az elválasztónak. Habár a veszekedés ellenére még mindig a gallérom fogja és hülyeségeket kiabál az arcomba.

"ÁLLJ!" kiáltotta Raejae. Köszönöm.

"DÜHÖS VAGYOK MERT EL KELL HAGYNOM A ROHADT BANGTANT!!"

Jimin és az én szám is tátva maradt. Először mert Raejae nem szokott ilyen lenni és másodszor, azért amit az imént mondott.

"A szüleim megint a láthatásomért küzdenek és nyernek, mert nem voltunk képesek 'visszatámadni', mert amerikában voltunk az elmúlt két hétben és most újra velük kell élnem, amint visszaérünk, össze kell pakolnom a dolgaim és elhagymi a dormunkat és titeket és nem tudom, hogy mit tudnék tenni,"

A szavak egy hatalmas mondtaként hagyták el a száját miközben remegett a keze. Láttam ahogy megremeg és azt hittem, hogy sírni fog. Meglepő módon egyikünk sem látta még őt sírásba menekülni, miközben ő már számtalanszor látott minket.

"Vár- most itt fogsz minket hagyni?" próbáltam valami érthető választ kiszedni az agyamból. Ő csak bólintott és beleharapott a szájába.

"Rae, még nyerhetünk," mondtam és megragadtam a kezét, hogy ne rázza tovább az ölében.

"Valaki felvette veled a kapcsolatot vagy valami?" kérdezte Jimin.

Bólintott, "Az életem megkeserítője, anyám, most írt és-" hagyta abba azonnal.

"És?" dömtöttem oldalra a fejem.

Nem mondott semmit, de ehelyett megmutatta az üzenetet az anyjától. A gondolataim idegességgel voltak megtöltve ahogy olvastam, Jimin lába pedig csak ugrált fel-le, hogy kontrollálni tudja magát.