New 새로운

6. rész

"Nem!"

Felriadtam és megragadtam a mellkasomnál a ruhát, hátha letudok nyugodni. Alig kaptam levegőt a szemeim gyorsan végigmérték a sötét szobát, de segítség híjján is képes vagyok visszatérni a valóságba?

Akármit tegyek azt érzem, hogy ugyan abban a rémálomban ragadok újra és újra.

Friss levegőre van szükségem.

Gyorsan kirohantam az előtérbe nem törődve azzal, hogy veszek-e fel cipőt vagy kabátot. Amire szükségem van toll és egy jegyzetfüzet. Talán ha kiírom magamból a gondolataim akkor jobb lesz.

Ahogy elértem a kis tornácot, az eső hangja ütötte meg a fülem, ahogy földre ér,t bár ez az állapot most jelentéktelen volt. De tény, hogy voltaképp örültem az esőnek, ahogy  hagytam, hogy végigfusson az állkapcsomon és átáztassa a sötétbarna hajam.

Az a kis része Seoulnak, amit a tornácról láttam elég szürke volt. Az emberek az utcán tolakodtak esernyővel a fejük felett, mint amikor a hangyák dolgoznak a királynőnek. Mindenkinek megvan a napirendje és mindenkinek van hova menni.

Elővettem a jegyzetfüzetet és elkezdtem írni. Az eső ezt majdnem lehetetlenné tette, de szerencsére a papír vízhatlan volt, mintha csak erre a pillanatra tervezték volna.

'A száguldó aztók
Izgő-mozgó esernyők mindenfelé
Sok a felhő de a levegő mégis tiszta'

A tinta vöröslött a fehér felületen, de ez  sokkal jobban tetszett. Úgy érzem, hogy sok gondolatom van, de miért nem tudok semmire sem gondolni, amit leírhatnék?

'A világosszürke háttérrel
Miért állok itt?
Nem tudom, hogy ennyire sok minden van a fejemben vagy éppem semmi'

Lassan kitettem a kezem, hogy elkapjak néhány esőcseppet. Kis tócsát formáltak, belenéztem és az arcommal találtam stemben magam. Amit láttam az a fekete karikák a szemem alatt és a kiszáradt szám. Utoljára amikor ettem az a vacsora volt.

Nem igazán gondoskodtam magamról mostanság.

'A szürke szín egy seouli esős napnak
Nem tukdok elaludni, mert elhalványodok
Az eső elállt és visszatükröződik e tenyeremben
Látom, hogy ma siralmasabban festek.'

Letettem a tollat a füzetre, amikor valaki megragadta a karom és én újra elkezdtem levegő után kapkodni, "Ya!"

Visszatértem a valóságba  a kellemes magányból, igencsak meglepődve. Akárki is az seggbe rúgom..

"Raejae-ah! Mit csinálsz az esőben 2:30-kor?

Tekintetem találkozott Namjoonéval, aki egy pokrócot dobott a fejemre. Vonakodva, de eldogadtam és megszárítottam magam. Nem vettem észre, hogy fázok míg az épület melege meg nem csapott.

"Válaszolsz még ma?"

"Nem tudtam aludni, suttogtam

"Így kijöttél az esőre?" mondta, "Biztos vagyok benne, hogy ez segíteni fog álomba merülni,"

"Sajnálom hyung,"  meghajoltam és visszaindultam a szobámba.

"Ya!" gyengéden visszahúzott a felsőm ujjánál fogva és rámutatott a füzetemre, "Mi ez?"

Lenézett és felvette, majd tanulmányozta, "Ez egy dalszöveg lenne?"

"Ne-nem!" gyorsan elkaptam tőle, "Csak egy um... egy vers,"

"Kitől?"

"... fiútól,"

"Hogy hívják a fiút?"