New 새로운

84. - Jimin

+18-as fejezet!!!

Raejae POV:

"Remek, a semmiért rohantunk vissza," gúnyolódott Jimin, ledobta táskáját az ajtóban.

"Hol lehetnek?" húztam fel szemöldököm.

"Talán még a kórházban vannak," megvonta a vállát Jimin.

"Úgy gondolod, hogy történt valami Yoongi hyunggal?" fordultam felé aggódva.

"Nem kaptunk semmi üzenetet, nem hinném," válaszolt.

Bűnösség érzése nőtt a gyomromban, mert nem mentem a fiúkkal, hogy megnézzem Yoongit. Túl önző voltam, hogy háttérbe vonultam... ez nem az ő hibája, nem tudja viszonozni az érzéseim.

"Jimin oppa, be kéne menni megnézni őt," mondtam, megragadtam a felsőjét.

"Oppa?" mosolygott.

"Hyung, komoly vagyok," sóhajtottam, kiszakadtam a szokásból, hogy az ő különös szabályait kövessem.

"Rendben, menjünk," megforgatta a szemét, azonnal az ajtó felé indult.

Furcsálltam viselkedését, de idegesség nélkül követtem. Néhány lépést tett az épület kijáratáig.

"Még mindig szeretnél menni?" kérdezte és kifelé mutatott az esőre.

Megforgattam a szemem, "Eső nem állít meg, ez a nevem,"

Ahogy a szavak elhagyták a szám, hatalmas fényt láttam meg, amit egy még nagyobb dörgés követett, ami miatt visszahúzódtam Jiminhez.

"Csak várjuk meg őket," néztem rá aggódva.

Nevetett, "Szóval Rain a neved, huh?"

Összepréseltem az ajkaim, elcibáltam az üvegajtótól. Ha én lennék néhány évvel ezelőtt, az ablakon bámulnék most ki órákig. Az eső mindig is elkápráztatott.

"Nem tudtam, hogy félsz a vihartól," mondta Jimin, ahogy a lépcsőhöz értünk.

"É-én nem," dadogtam, "De biztosan nem fogok ennek közepén sétálni,"

"Igaz," bólintott, a szél odakint süvített.

Reménytelenül aggódtam Yoongi hogyléte felől. Ha feladtam volna és a fiúkkal mentem volna, most tudnám.

"Mit szólsz egy filmhez?" Jimin mentett meg, hogy meg ne fulladjak az aggodalomban.

"Természetesen-" kezdtem bele, ahogy a fény pislákolni kellett egészen addig, amíg el nem ment.

"Nos, használhatjuk a telefonom," Jimin telefonja felkapcsolódott a sötétben, ezzel megvilágítva az arcát.

Áram nélkül a kinti szél volt az egyetlen dolog, ami az apartmanban visszhangzott. A sötétség ezzel együtt nagyon ijesztő.

"Megbeszéltük," bólintottam, megfogtam a kezét és vezettem őt.

Hallottam nevetni, ahogy sétált, a felsőjét szorítottam, még el nem engedtem. Mielőtt lement volna a nap a fiú után sprinteltem.

"AIIYAA!" mondtam, nem vettem észre az első lépcsőfokot.

"Jól vagy?" zihált Jimin és gyorsan lefutott a lepcsőn.

Feltoltam magam, térdelve nevettem, saját bénaságomon.

"Yah, ne ijesztgess így," kezét az arcomra helyezte