New 새로운

65. rész

*Jungkook POV*

"Készen állsz, hogy hazamenjünk?" néztem Raejaere, aki az ablakon bámult kifelé az elmúlt harminc percben.

Sóhajtottam. Nem válaszolt egy kérdésemre sem reggel óta, mintha néma lenne.

"Jó reggelt!" Hobie jött be azonnal ragyogó mosollyal, mint mindig, mindkét kezében ruha volt.

"Hyung, ezek Jimin hyung ruhái," mutattam a felsőre és a nadrágra.

"Tudom," kuncogott és hozzám vágta őket, "Itt van a tiéd is Rae. Nem akartam a szekrényedben kutakodni, így az enyémből vettem ki pulcsit és nadrágot... remélem jó lesz,"

Rámmosolygott gyengén, majd elindult átvenni a fürdőbe. Hobie felém fordult lassan, felhúzott szemöldökkel, miután egyikünk sem látta még Raejaet így viselkedni.

"Egyetlen árva szót sem mondott miután Yoongi hyunggal beszélt tegnap," mondtam.

Bólintott megértően, "Vissza  fog térni,"

"Én is remélem," válaszoltam és átvettem a ruháim.

Kisétáltam a folyosóra, rögtön sántikálni kezdtem mikor Hobie nem látott. Habár olyan érzésem van, mintha leesne, nem akarok teher lenni a hyungjaimnak, miután van elég bajuk.

"Aish," nyafogtam, ahogy hirtelen fájni kezdett a lábam. Az orvosok azt mondták, hogy az eltalált idegek miatt kicsit tovább tart mire teljesen meggyógyul, habár kívül úgy fog kinézni, mintha semmi baja sem lenne.

Gyengéden megdörzsöltem azt a oldalát a combomnak, mikor felegyenesedtem és néhány lépést tettem, miután véletlen elejtettem a felsőm.

Mielőtt felvettem volna, valaki megtette nekem. A karon felfelé nézve láttam Raejaet, hogy szomorúan néz rám.

"Ah~ köszi," próbáltam játszani, hogy rendesen tudok járni.

Nem egészen két lépés után éreztem, hogy megfogja a kezem és átlendíti a vállán, hogy támogasson engem. Néha úgy tűnik, hogy semmit sem kapott ez a lány az élettől.

Meddig lesz még ilyen?

Gyorsan felvettem a ruháim és azt fogtam, amit a kórház adott. Ásítottam, miközben a tükörképem néztem, amitől majdnem megugrottam ahogy láttam. Engedtem, hogy Raejae így lásson?

Fekete karikák, meggyötört bőr, kócos haj nézett vissza rám, közben reménytelenül próbáltam valamit kezdeni magammal.

"Aish, elfeljtettem," sóhajtottam. Úgy teszek mintha még soha nem láttott volna így azelőtt, nem számít...

Kopogtak az ajtón, amitől megugrottam.

"Mindjárt kész vagyok," mondtam illedelmesen, gondolva, hogy egy másik beteg az, aki használná a mosdót. Kinyitottam az ajtót és Raejae várt türelmesen egy kerekes székkel.

"Nincs rá szükségem," mutattam rá, de csak közelebb lökte hozzám.

*Raejae POV*

'Csak ülj bele' gondoltam magamban, segíteni akarok, hogy pihenhess kicsit.

"Tudok járni rendesen," nyafogott, de megráztam a fejem. Láttam, ahogy a folyosón sántikált.

Közelebb löktem hozzá, nem mozdultam el addig az ajtóból, míg végül bele nem ült. Próbáltam kitolni a fürdőböl, de rájöttem, hogy ez annyira nem egyszerű.

Kevésbé vagyok erős, hogy eltoljam két kézzel, nem hogy eggyel.

"Figyelj! Csak a kezed sérült," magyaráztam és próbált felkelni.