New 새로운

84. rész

*Raejae POV*

"Oké, maradj életben, maradj életben. Gyerünk Rae, kelj fel!" ismételtem magamnak, kinyitottam a szemem reménykedve. Ugyan az a fény fogadott..

"AISH!" kiáltottam és a földet tapostam. Nem hiszem el, hogy ez történik velem. Ha lenne egy díj, amit a legszerencsétlenebb emberének, akkor biztos megnyerném.

A fiúk között rohangáltam, végül Jin mellé ültem, aki a telefonján kért segítséget. Szó szerint két napja ezt csinálja, talán az egész csapat szerencsétlen és nem csak én.

"Mióta vagy itt?" Jin a telefonba beszélt.

"Valaki, menjen el, hogy lássanak minket!" Namjoon kérte, Jimin futott el.

"N-nekem sem kellett volna a hangszórót kérni," Jungkook mindig rémisztően nézett ki.

"Nekem kellene jobban tudnom az irányokat!" zokogott V.

Felhúztam a szemöldököm a jelenetre, ami előttem zajlott, tanulmányoztam minden tagot. Legtöbbször színészkednek, úgy ahogy elvárható, de van néhány dolog, ami más.

Először nem gondoltam volna, hogy Yoongi a testem fölött fog sírni, miközben semmit sem csinálok és majdnem pozitív, hogy V nem hajlong bocsánatot kérve. Ismerem annyira őket, hogy bízzak bennünk, hogy tesznek valamit.

"Rae-ah," a nagyim hirtelen jelent meg, ami miatt megfordultam. Mi is történik itt pontosan?

"Nagyi?" kérdeztem bizalmatlankodva, és kinyújtottam a kezem felé.

Felé rohantam, majdnem könyekben törtem ki, amikor körém fotna a kezeit. Semmi sem tud olyan melegséggel eltölteni, mint nagyim ölelése, nem érdekel, hogy ki az.

"Fel kell kelned," mondta, mosolygott ahogy mindig tenni szokta.

"H-hogyan?" szipogtam.

"Aigoo, megtettem mindent, hogy megmentsük,"

"Jó csapatot alkottunk," nagyi a barátnője felé fordult és egy pacsit adtak egymásnak.

Oké, csak egyszer kérdezem meg, be vagyok dorgozva?

"Raejae, be kell fejezned, hogy ilyen szituációkba kerülsz," sóhajtott a másik hölgy a hangja ismerős volt.

"T-t-te Taehyung nagyija vagy!" mondtam, minden egyre jobban elvesztette az értelmét.

"Igen, és most mentettünk meg a segged," kuncogott.

"Tudod, ez a te hibád lenne, ha mi nem lennénk," kezdte mondnai az én nagyim mögém mutatva, "De ezt nem engedhettem. Nem ma,"

"Nagyi teljesen össze vagyok zavarodva. Nem tudom, hogy mi folyik itt," magyaráztam.

"Nos, elmagyarázom, de most vissza kell menned," vonta meg a vállát, de még mindig mosolygott.

"V-várj," dadogtam, nem voltam képes befejezni a mondatom, mert Namjoom kiáltott, "VAN PULZUSA!"

"Nem akarok meghalni!" sírtam, összeszorítottam a szemem.

"AHHHHHHHHH!

Többiek kiáltását hallottam és körbenéztem, hogy hol vagyok. Pislogtam néhányszor és egy gummy mosollyal találtam szemben magam.

"Raejae, ha kicsit jobban letérünk az útról meghaltál volna," kezdett bele Jimin, Jungkook pedig tapsolt.

"Várj, de mi egy mezőn, voltunk," mutattam ki az ablakon, de csak épületeket láttam.

"Micsoda?" Hobie nagyon zavarodottnak tűnt.

"És én me-" nem fejeztem be, nem akartam, hogy őrültnek gondoljanak, "Talán csak elképzeltem néhány dolgot..." pánikoltam kicsit.