New 새로운

45. rész

*Jimin POV*

"Mirk?"

"No, milk,"

"Meulk?"

Jungkook, "Milk,"

"Ahhh~ milk! Yeah," mosolyogtam Tonyra és adtam neki egy yoghurt italt. Még mondott valamit de nem értettem így csak egy ilyen jelet mutattam neki: 👍

"Wooww~" ziháltam, ahogy egy nyeletre itta meg az egészet.

"Rain!" Jungkookot hívta és mögé néztem, ahogy őt kereste, "Ya, Raejae-ah, hol van?"

"Lehet a menedzser megint vele beszél," válaszolta.

"Miért csinálják ezt?" harapott a szájába, "Szerinted van valami baj?" Kicsit maga alatt van,"

"Nem hiszem.... mármint szerintem csak azért ilyen mert más helyen vagyunk," próbálkoztam, de egyet kell, hogy értsek azzal, hogy kicsit más mostanság.

Mind a ketten jobb oldalra néztünk, amikor az ajtó kinyitódott, amin a menedzserünk, néhány staff tag jött be. Jungkook és én néhányszor egymásra pillantottunk, amikor Raejaet nem láttuk, olyan volt mintha, azt mondanánk 'meg kell keresnünk őt'.

Közel három éve élünk együtt és van pár taktikánk. Mind rájöttünk, hogy hogyan érthetjük meg egymást egy pillantásból is.

"Hova mentek?" jött mögénk Hobie, amikor épp ki akartunk lépni az ajtón.

"Megkeresni Raejaet," válaszolt Jungkook ezzel elhatározta, hogy befejezzük a 'küldetésünket'.

"Miért?" döntötte oldalra Hobie a fejét alig láthatóan.

"Válaszokra van szükségem!" kiabálta Jungkook.

Elkuncogtam magam, Kookie ki nem állhatja, mikor Raejae titkol valamit,"

"Észrevettem," nevetett Hoseok, "Mi az, amit nem mondd el neki?"

"Inkább mit nem mondd el nekünk," húzta fel szemöldökét Jungkook, hogy nyomatékosítsa a mondanivalóját.

"Ahh~ nem én vagyok az egyetlen, akinek feltűnt, hogy valami nincs rendben?" bólintott Hoseok.

"Látod, hyung! Valami baj van!" Jungkook mutatott rám.

Kiengedtem egy sóhajt és a szobájába kezdtem, megálltam mikor egy hangos puffanást hallottam. Lassan Hoseok és Jimin felé fordultam, biztos legyek abban, hogy ők is hallották.

"Mi volt ez?" Hoseok közel meg volt rémülve.

Jungkook és én megvontuk a vállunk, mostmár lábujjhegyen mentünk Raejae szobája felé. Az ajtaja kicsit nyitva volt és mind bekukucskáltunk, hogy lássuk, amint minden a levegőbe dobál.

"MIÉRT?!" szó szerint kiáltotta és a térdére esett. Elkezdte felszedni a könyveket, amik a földön hevertek.

"Meg kéne zavarnunk őt?" suttogta Jungkook aggódva, "Jimin hyung menj és beszélj vele,"

"Miért nem mindannyian megyünk be?" néztem rá.

"Mert jó vagy emberek megnyugtatásában," mondta hatalmas szemekkel.

"Miért lettél ennyire félénk?" piszkálta Hoseok Jungkookot.

"Rossz vagyok tanácsadásból..." halkult el

"Túl rossz!" morgott Hoseok, mindannyiunkat belökve a szobába.

Raejae felénk fordult kezdésképp, a szeme rendetlenségre vándorolt és újra ránk.

*Raejae POV*

Csak viccelnek, igaz? Miért nem tudnak csak viccelni? Egyre rosszabbul érzem magam, ahogy hátat fordítok a menedzsernek.

"Raejae ssi, ne légy ideges. Mindent megteszünk, amit tudunk, hogy megtartsuk ilyennek az életed," hallottam ahogy ezt mondja együttérzésből.

Megráztam a fejem ahogy befordultam a sarkon, a méreg egyre jobban elöntött. Most azt mondta, ha visszamegyünk koreaba, akkor össze kell pakolnom a dolgaim és vissza kell mennem a szüleimhez, amíg be nem fejeződik ez az ügy.

Habár itt kell lennem, ha az eljárás szabályai megengedik.

Ahogy mondtam ez az egyetlen lehetőségen múlik az egész dolog.

"Az élet igazságtalan," morogtam ahogy a szobám felé indultam, "Nagyon is igazságtalan!"

Lesöpörtem mindent az íróasztal felső polcáról és néztem ahogy leesnek a földre. Körbenéztem a szobán, mérgemben végül a könyvespolc előtt kötöttem ki és dobálni kezdtem a könyveket.

"MIÉRT?!" mondtam és mindennél jobban akartam sírni egész nap. Mint mindig, nem tudok könnyekben kitörni. Mi a baj velem?

Hirtelen hang zavart meg és megfordultam, Jimin, Jungkook és Hoseok bámultak engem. Körbenéztem a rendetlenségen, amit az imént csináltam és akkor vettem észre, hogy a közepén ülök. Gyorsan felálltam és próbáltam elhülyéskedni, de ehelyett csak extra kínosan néztem ki.

"Rae... valami baj van?" kérdezte azonnal Jungkook. Mindenki kényelmetlenül érezte magát, talán mert még ők sem láttak így. Én magam sem láttam így magam.

"Igen," válaszoltam és elvettem a szemem róluk, "De nem érzem, hogy erről beszélnünk kéne,"

"De talán tudunk segíteni," próbálkozott Hoseok, de csak negráztam a fejem.

"Sajnos semmi sincs, ami most segítene," újra rájuk néztem és elmosolyodtam, "Szóval csak élvezzük az itt töltött időt, ami még van,"

"Yah," Jimin sétált felém és ragadta meg a karom, "Bízhatsz bennünk. Kérlek, mi van veled?"

A szemébe néztem és láttam a tükörképen, ami engem bámult. Már lassan egy éve mióta találkoztam ezekkel a fiúkkal és valahogy ugyan ott vagyok ahol kezdtem. Ugyan az a szomorú lány, aki falat épít maga köré, hogy mindent és mindenkit távol tartson.

Mennyit tudnak ezek a fiúk rólam? Az életemről is csak annyit, hogy egyedül élek a szüleim szarsága miatt. Nem igazán beszéltem nekik a nagyimról vagy a gyermekkoromról. Habár ők megosztottak minden ilyen információt magukról

Ismernek engem egyáltalán?

"Jimin hyung tudnád azt mondani, hogy boldog vagy a jelenlegi életeddel?" kérdeztem.

"Igen... miért kérdezed?"

"Mert én is az vagyok,"

"Raejae mi történik?" Jungkook húzta fel a szemöldökét.

"De az életem megváltozott..." halkultam el, "Tudod, mindig is azt hittem, hogy soha nem lehetek boldog többet amiatt a távolság miatt, amit akartam mert a való életben az túl nagy volt. De most boldog vagyok, szóval miért kéne továbbra is boldognak lennem?"

"Raejae, gyere, le kell ülnöd," Hoseok kísért el az ágyig, "Sápadtnak tűnsz... jól érzed magad?"

Kiengedtem egy nagy sóhajt, "Kérlek ne aggódjatok miattam. Megígérem, ha vége a reality forgatásának elmondom. Menedzser nim mondta, hogy ez lenne a legjobb megoldás, úgy terveztem, hogy rá hallgatok. Most azt mondom, hogy boldog vagyok. Ez az, ami számít,"

*Taehyung POV*

A szülei megint a felügyeletéért küzdenek.

Gyorsan eljöttem Raejae szobájától, hogy ne kapjanak azon, hogy hallgatózok. Szóval nem vicceltek Japánban, amikor azt mondták, hogy küzdeni fognak azért, hogy újra a szülei legyenek...

Aish, szegény lány egy kis szünetet sem kap.

El kellene mondanom Yoonginak? Vagy talán mindenkinek, de talán tiszteletben kéne tartanom Raejae döntését és várni. Ez a legjobb döntés.

Újra az ágyban pihentem és figyeltem Raejaet, Hobiet, Jimint és végül Jungkookot, ahogy a fő forgatási helyiségbe mennek. Ha nem mondhatom el senkinek sem amit tudok az első számú feladatom, hogy felvidítom Raejaet.

"Rain-ah!" kiáltottam, "Játszol velem az Xbox-szal?"