Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

37.Fejezet

Március 1, hétfő

Khm, hogy tisztáznunk pár dolgot. A szombaton Nádi átjött, de persze nem gyalog, hiszen mind újdonsült 18 éves egy új kocsival lett gazdagabb. Nos nekem nem sok maradt meg az autóból, mivel apu ragaszkodott hozzá, hogy előbb teszteli Nádi tudását, mielőtt az első szülőt lányát a közelébe engedné. Így történt, hogy szombat délelőtt 10 órakor Nádi és apu elhajtottak, mi anyuval meg vállat vonva elmentünk shopphingolni, miközben imádkoztam, hogy apu ne készítse ki Nádit.

- Bordó vagy kék? - emeltem fel két blúzot.

- Kék, a bordó túl...hát Réka vagy tíz ugyan ilyen felsőd van. - vallotta be végül őszintén, mire elvettem magam és vissza akasztottam a bordót a helyére.

- Talán igazad van - adtam be a derekam, de aztán mégsem a kéket vettem meg hanem egy fehéret ami sokkalta jobban nézet ki.

- Apádék vajon értek már haza? - pillantott a karórájára anyu.

- Nem hiszem, apu minimum bejárja az országot most. - ráztam meg a fejem. - Egy kis pizza még belefér?

- Menjünk, végül is még van idő... - vonta meg a vállát anyu.

Valamikor délután fél öt körül anyu a vacsorával várta apuékat, de csak nem akartak jönni, szóval végül leültünk tévézni, miközben unottan beszélgettünk.

- Ezt komolyan gondolta? - vontam fel a szemöldököm.

- Nem tudom, de most aztán bajba van - kommentálta anyu.

- De még mekkorában - helyeseltem.

A következő pillanatban megpityent anyu telefonja, mire én is oda hajoltam. Apu volt az, mindössze annyit írt, hogy öt perc s otthon vannak.

- Végre! Ilyet életemben nem éltem! - pattant fel mérgesen anyu.

- Azt hiszem most apu is nagy bajban van. - húztam el a szájamat, majd még markoltam egyet a pattogatott kukoricából és anyu után siettem.

- Rentai Róbert, mégis mi a fenét képzelsz?! - vonta kérdőre anyu az éppen akkor kiszálló aput.

- Hol voltatok ilyen sok ideig? Mond, hogy nem készített ki apu - néztem rá könyörgően, mire megráztam a fejét a fejemnél fogva magához húzott.

- Nem volt vészes, nem is vezettem annyit. Voltunk a Hortobágyon, meg Pesten, és egyet mekiztünk is. Igazából az egyik kicsi faluban volt valamilyen foci meccs, a helyi csapat meg egy másik szomszédos kis város, mi meg beültünk és azt néztük. Ott töltöttünk el sok időt. - mesélte Nádi én meg pislogtam párat, mivel kellet egy kis idő, hogy feltudjam dolgozni az egészet.

- A Hortobágyon voltatok? Apu nem normális! Komolyan leültetek egy ismeretlen foci meccsre?!

- Jól játszottak és volt rágcsa is, szóval ja nem volt rossz. - vonta meg a vállát.

- A Hortobágy innen két órára van! - hitetlenkedtem.

- Jó kicsit messze van na, de ha nem mentünk volna arra fele, akkor nem kaptunk volna olyan finom hot dogot. Esküszöm, isteni volt... - gondolkozott el. - Meg amúgy ahogy mondtam a meccs is jó volt és a nemzeti park sem kis pálya.

- A Hortobágyra?! - kiáltott fel anyu, mire Nádival rájuk kaptuk a szemünket.

- Anyukád, nálad is jobban kiakadt ahogy látom. - döntötte a fejét az enyémhez.

- Vacsorázol velünk, ha már miattam kocsikáztattad meg aput? Pizza van, még shopphingolás után vettük. - tettem hozzá gyorsan.

- Nem hangzik rosszul - adta be a derekát.