Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

41.Fejezet

Március 15, hétfő

A nap mikor az éltem összeomlott. A nagy betűs "NAP" amikor kicsúszott minden az irányításom alól és már azt se tudtam ki vagyok. Nem tudtam dönteni, hogy a régi vagy az új Réka az aki valójában vagyok. Miről is beszélek? Talán soha nem volt régi és új Réka... Mindvégig egy volt a kettő, csak elrejtettem az egyiket a másik érdekében. Skizofrén lennék? Nem hiszem. Inkább csak fura, legalábbis szeretnék az lenni.

De hogyan is kezdődött el az egész? Hát ha minden igaz, akkor reggel.

Az este nagy részét forgolódással töltöttem, de annyit azért aludtam, hogy kevés smink segítségével olyan legyek mint aki 12 óránál is többet aludt. És hogy ez miért volt fontos szempont? Egyszerű, ha a bizottság elé sétálok - márpedig oda fogok - akkor a nyugodtságost kell tükröznöm. Közömbös kell legyek az üggyel kapcsolatban. Ahogyan a nagyapa mondta "mentened kell a bőrödet". Én pedig most mentem is...

Úgy gondoltam, hogyha vissza kell menjek arra az őrült helyre akkor azt stílusosan teszem. Megalázva hagytam el azt az iskolát, így hát felszegett állal térek vissza. Megmutatom mindenkinek, legfőképp pedig a "barátnőimnek", hogy át taposhattak rajtam, nevetséges tárgyává tehetek, de úgy térek majd most vissza mint a királynő a trónjára.

Tudtam kik a bizotság tagjai, mivel az egyik fiú akivel akkoriban kavartam részt vett egy fegyelmin, utána meg naphosszat a tanárokat szídta. A német tanár Balogh Gábor, a szigor megtestesitője. Kopasz fej, szigorú zöld tekintett, kevés arc szőrzet, elegáns megjelenés. Aztán ott van Sándor Mária, a magyar tanárnő. A kiszámíthatatlan jelleméről ismert, meg a hülye parókáiról. Soha nem tudhatód, hogy éppen mit is gondol rólad. Ha az egyik nap a kedvence voltál, lehet hogy másnapra már azt se tudta ki vagy. Idétlen parókákat hord, fűstős sminkkel. A divatot sem veti meg, hisz a harmincas éveinek az elején jár, ezért is lép meg mindenkit a parókákal, hiszen gyönyörű mogyoró barna haja van. Elengedhetetlen kellék a szemüvege, és a táskája, amiben konkrétan az életét tartja. De persze meg ne feledkezzünk Gábori Tamásról az igazgatóhelyetesről. Nem sok mindent tudok róla, csak amennyit az iskolában lehet hallani. Fiatal, a húszas éveiben jár, ében fekete haja van, erős arcél, szürke szempárral. Unott tekintete minden elárul róla meg a hivatásáról. Vaskézzel bán az igazgatóiba tévedő diákokkal és mindenkiről tud mindent - mármint minden ami rossz -, úgy nem tudsz elmenni mellett, hogy egy gúnyos mondata ne lenne hozzád. Tehát maga a sátán. És a bizotság utolsó tagjaként szolgál az igazgató úr - szólgált - Vas Bertalan. A kissé bohókás, lágy szívű ám annál veszélyeseb angol tanár. Egy rossz szó hozzá, és örökre elástad magad az iskolai éveid során.

Így jobban belegondolva egyetlen egy ember volt aki kedvelt engem a tanári karból és az a torna tanárnő volt, Répási Beáta. És furcsa mód én is kedveltem őt. Csak hát hiába az egész, ha a legtöbb tanár aki ki volt a viselkedésemtől egy helyre tömörül. Ráadásként meg az új igazgató nő is közbe játszik majd, hiszen mindenbizonnyal ő az aki átveszi az igazgató helyét.

Erőt merítve az emlékekből, magamra kaptam a kockás szövet szoknyámat, melléje meg egy csipkés fekete blúzot, és mert viszonylag hideg volt így egy fekete selyem harisnyát is felhúztam. A fülembe egyértelműen ment a karika füllbevalom, ami közepes méretű volt. És kissé mérlegelve a Nándortól kapott nyakláncot is feltettem. Felhúztam az egyik bokacsizmámat és mivel anyuék ma viszonylag hamar mentek munkába, így a kabátomat magamra kapva, a táskámat magamhoz véve nyugodtan kisétáltam a házból. Aztán rögtön meg is torpantam.

Úgy volt, hogy tömegközlekedéssel utazom, mivel nem akartam, hogy Dominik miattam megint kihagyon egy napot így a nagy ellenvetése közben végül hazugságra kényszerültem és azt füllentettem, hogy csak később kell menjek, így mire ő indulna értem én már ott leszek Pesten. Csak hogy Nádi nagyon keresztül akarta húzni a számításaimat. Ott állt a kocsijának dőlve és nagyon úgy tűnt, hogy rám vár. És mint kiderült rám is várt.