Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

57.Fejezet

Május 11, kedd

Oké, nem a legtökéletesebb nap, mármint elegem van Reniből, Arnoldból meg amúgy mindenkiből. Minden irodalmon kezdődött vagyis első órába amikor, Kardos megkért minket, hogy segítsünk neki a könyvtárban pakolászni, mivel a végzősök leadták nem csak az idei, hanem a kilencediktől idáig felhalmozott könyveket is.

Természetesen mivel mi vagyunk az osztálya így nem volt kérdés, hogy mind ott fogjuk tölteni az ebédszünetet, még a fiúk tiltakozás ellenére is. Már pakolásztunk vagy hat perce - a fiúk Kardos konkrétan elküldték a jó édes anyába - , mikor Kardos megjelent Reni, Arnold, Cortez és Dave társaságában. Már akkor tudtam, hogy valami baj lesz, mikor megláttam az első három embert.

- Itt balhé lesz - jegyeztem meg Nádinak, aki az egyik doboz könyvön ült és épp zenét hallgatott. A hangom mára ha nem is eredeti, de már hasonló formátumát visszanyerte szóval végre tudtam társalogni az emberekkel. Már ha Bogiék végre befejeznék a "bezártatok egy terembe, majd ott is felejtettetek" sztori felhozatalát, és képesek lennének meghallgatni. Mondjuk őszintén az ő helyükbe én sem viselkednék másként, mint ahogyan ők teszik jelenleg. Egyedül Laci hajlik a megbocsájtás felé és egy icipicit Viktor is, de még ő sem egészen.

- Nem, szerintem Dave annyira nem húzta fel magát, hogy Kardosnak ugorjon - rázta meg a fejét Laci, aki amúgy fogalmam sincs, hogy hogyan került mellénk, de legfőképp, hogy miért hallgatózott. Dave-re néztem aki eddig szintén elszidta mindenek Kardost, csak ő éppen morgolódva és azt hiszem mindenki jobban járt így.

- Laci, segítenél? - kérdezte Barbi.

- Persze, hogy segítek - mondta nyájasan majd Barbihoz lépett és felemelte a dobozt, majd eltűnt az egyik polcsor mögött. Amióta haza jöttünk folyamatosan Barbi kedvében szeretne járni és folyamatosan a lány körül sündörög, ami amúgy nagyon aranyos tudna lenni de már egy kicsit kezd át menni egy határon és ezzel szerintem lassan Barbi is így lesz. Fontos lenne, hogy Laci ezt egy kicsit visszatudja fogni máskülönben lehet, hogy megint olyan messze lesznek Barbival egymástól, mint Máday és a mosolygás.

Utoljára még Arnoldra és Cortezre néztem, akik épp egy dobozon veszekedtek, majd sóhajtva felemeltem az előttem tornyosuló dobozok egyikét és besétáltam a polcsorok közé. Letettem két másik doboz könyv mellé a sajátom, majd pont megakadt a szemem egy érdekesnek tűnő könyvön, szóval fogtam magam és a könyvel a kezemben leültem a dobozok háta mögé, hogy ha véletlenül Kardos ide tévedne még véletlenül se vegye észre, hogy épp lazsálok. Igen ám, csak nem Kardos hanem Cortez meg Arnold jelent meg, amit amúgy abszolút nem vettem volna észre ha nem kezdtek volna el vitázni egymással. Pedig már épp kezdtem megkedvelni a könyvet, ah mindegy.

- Értelmesnek tartottalak, de úgy tűnik tévedtem. Elmondtam már párszor de ha kell akkor elismétlem, tartsd magad távol Renitől, rossz hatással vagy rá, mindig valami bonyodalom lép fel, ha te a közelébe vagy. Nem gondolod, hogy itt az ideje, hogy befejezd ezt? - kérdezte gúnyosan Arnold. Mi a fene? Arnold már Cortezt is befolyásolni akarja? Nem barátocskám ez nem így működik. Ha te így, akkor én is így játszom.

- Nem fogok eltávolodni tőle, csak azért amiért te azt mondod, és igen megígértem egyszer, de nem érdekel, semmi sem érdekel! Mert basszus év végén lelép, érted te ezt? Mert úgy vettem észre, hogy nem fogtad fel a több százados IQ-dal, hogy ez mit jelent - emelte fel a hangját. - Elmegy cseszd meg, érted, és itt hagy mindent maga mögött, és te rohadtul nem akadályozód meg, pedig ha igazából szeretnéd és nem csak kihasználni szeretnéd ahogy mindenki mást is, akkor megakadályoznád, mert csak te tudnád vissza fogni, de te rohadtul nem teszed. És kit érdekel, hogy ez egy nagy lehetőség számára, és igen önző dolog lenne vissza tartani, de ha én tehetném megtenném, mert én igazán szeretem - kiabálta és a hangszínéből tisztán hallottam, hogy ilyen ideges sose szokott lenni.