Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

76.Fejezet 2/2

szeptember 17, péntek

•••

- Mikor érünk oda? - nyavalygott folyamatosan Ákos, amiért még azt is megbántam, hogy egyáltalán ma eljöttem suliba. 

- Még körülbelül tíz perc - néztem karórámra, hogy válaszoljak kérdésére ismételten. 

Egész lénye remegett, hogy az izgalomtól vagy a félelemtől azt nem tudtam pontosan megállapítani, de ebben a helyzetben én csak annyit tehettem, hogy a vállára téve kezemet a világ legnagyobb nyugalmát varázsolva magamra fordultam feléje. 

- Nem lesz semmi baj.

- Honnan vagy te ebben ennyire biztos? - nézett szemembe olyas fajta elveszettséggel amit még így külső szemmel sem tudtam jól irányítani.

- Ákos mi rossz történhetne? Oda megyünk hozzá, kihívod, megbeszélitek a dolgokat és végül kompromisszumot köttök, ha sikerült persze és otthon kapjuk - tettem hozzá amolyan mindegy-mindegy alapon. 

- Éppen ez az. Mi van ha éppen nem sikerül és a terv már az első lépésnél megbukik? - kérdezte kétségbeesett arcot vágva, amitől annyira megilletődtem, hogy muszáj voltam oldalra fordítani a fejemet. 

- Akkor eljövünk holnap is és azután is és még azután is - soroltam mosolyogva ismét felvéve a szemkontaktust vele. Addig csináljuk ezt míg sikerrel nem járunk, itt vagyunk a célegyenesebe ha képesek voltunk eddig végig csinálni mindezt akkor nem hátrálunk meg pont most. Érthető? - rázogattam meg vállainál fogva. 

Önkéntelenül nyelt egyet, majd mosolyt erőltetve saját magára biccentett egyet. - Jó.

- Kérlek csak ezt ne, ne mosolyogj ha valójában továbbra is kétségeid vannak - ráztam meg fejemet. 

- De így sokkal könnyebb. 

- Hát akkor tégy így - vontam meg végül a vállamat. - De nehogy nekem az utolsó lépcsőfoknál futamodj meg, ha én idén is köteles vagyok Vladárral eltölteni egy héten egy órát akkor neked ez meg sem kottyan - mondtam emlékeztetve, hogy a péntek utolsó óráink minden héten a kedves és előzékeny Vladár Ervinnel történnek POV óra keretein belül. Ohh emlékszem az első órára vele, milyen jó is volt...

- Mi is pontosan az a PVO? - pislogott nagyokat az órarendjét bámulva Roli Márkhoz fordulva, mire ő megvonta a vállát. 

- Ha én azt tudnám - morogta rosszkedvűen. 

- Szerintem Potter-féle Varázslatok és Oktatás - vigyorgott rá tálalva "ötletét" Laci, mire Nádi feléje dobott egy papír galacsint. 

- Légyszíves csinálj úgy legalább ebben az egy órában mintha értelmes lennél, ne égess le minket - szívta a vérét a szőke, mire az említett egyszerűen bemutatott neki. 

- Pálya választási óra ha valakit érdekel az igazi neve - válaszolt a teremben tartózkodó egyetlen normális ember, Roli meg hálásan nézett rá, majd elbizonytalanodott. 

- És az pontosan mi? - pislogott nagyokat kifejezve teljes értetlenségét. 

- Én sem tudom pontosan, de a tavalyi tizenkettedikesek szerint roppant sokat tud segíteni - magyarázta nagyba, amikor belépet a tanár megpecsételve a sorsom. 

- Hát ennyire silány lenne a Szent Johanna tanári kara? - motyogtam az orrom alatt, amikor a tanár kilétét meglátva szinte egyszerre fordultak felém vagy heten. 

- Hogy mondja Rentai? Talán maga is annyira örül a viszontlátásnak, mint én? - vicsorított rám. 

Hát ha ez valóban Potter-féle Varázslatok és Oktatás óra akkor valószínűleg én Harry vagyok Vladár meg Piton, azzal a különbséggel, hogy ő még titokban sem kedvel vagy valami hasonló.