Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

83.Fejezet

szeptember 30, csütörtök

Reggel nem csak, hogy szemerkélt ahogyan azt anyu megjósolta, hanem rendesen zuhogott is. Ez pedig rendesen kihatott a kedvemre is, olyan komor arccal érkeztem iskolába, hogy azt még Máday is megjegyezte a reggeli szokásos megjegyzéseinél. Egyedül érkeztem, szóval mást nem mondott így viszonylag hamar elszabadultam onnan és elsőként érkeztem a terembe. Amit fel is írhatnék, mivel idén még először történt meg viszont nem volna igazságos tekintve, hogy apu hozott suliba és mivel ma ő is korán kellett bemenjen a munka helyére én is korán megérkeztem ide. Na és mit csinál az ember ha elsőnek érkezik? Unatkozik, elő pakolja a könyveit és legfeljebb várja, hogy mikor érkezik valaki aki megmenti a napját. Na én most nagyban az utolsó kategóriába tartoztam, szóval folyamatosan az ajtót lestem várva, hogy valaki befusson rajta.  Aztán amikor ez megtörtént inkább az kívántam, hogy bár ne így lenne. Magor mosolyogva intett, amit rögtön viszonoztam, bár cseppet sem olyan jó kedvel, mint ő. Továbbra is minimális volt az amikor kommunikáltam vele és az sem önszántamból történt. 

- Ilyen koraik vagyunk ma? - kérdezte padjára pakolva a saját könyveit, mire lenyeltem a láthatatlan gombócot ami a torkomban keletkezett és unottan válaszoltam. 

- Aha. 

- És még milyen bőbeszédűek - bólogatott, mire késztetést éreztem rá, hogy megforgassam a szemem de végül még sem tettem.  - Mond csak mit tettem amiért nem kedvelsz, az első napokban te voltál az egyetlen aki nyitott felém, aztán pár hete már egyáltalán nem akarsz semmilyen formában a közelemben lenni. Kíváncsi vagyok hol rontottam el... - sóhajtott fel fáradtan.

- Magor, ne beszéljünk erről jó. Én nem vagyok kész arra, hogy ezt a témát fesztelenül megbeszéljük és addig nem is fogok - könyököltem fel a padomra és úgy pislogtam párat hátha majd úgy felébredek egy kicsit jobban.

- Reggelt' - jelent meg Márk, Vivien és Roli egyszerre hozva egy kis energiát magukkal, ami a jelenlegi feszült helyzetet tekintve csupán jól hatott rám. Magor a fejét rázva fordult el tőlem és a nap további felében felém sem nézett, mint aki valóban nem érti mit is tehetett, azonban ebben az egészben ott volt a bökkenő, hogy valóban volt okom neheztelni rá és nem csak úgy egyet gondoltam és a szerint haragudtam rá. 

- Nektek is - jelent meg végre egy őszinte mosoly az én arcomon is és meg sem lepődtem, amikor Roli felpattant a padomra és oldalán Márkkal a tegnapi meccsüket kezdték ecsetelni. Ez számukra teljesen normális volt, hogy minden érkezőnek elmeséljék, még ha az adott személyt éppen nem is érdekli. Vivien rögtön felhelyezte a fejhallgatóját és ijedten indított el valami hangos zenét, hiszen ahogyan azt mindig is mondta nekünk ő napi rendszerességgel hallgassa ezeket. Nem is csodálom, hogy ilyenkor nem igazán szereti levenni a kütyüjét a füléről. 

- ...és akkor én intettem Kálminak, hogy szabad vagyok, de persze, hogy ő nem vette észre - hangoskodott továbbra is Roli, amikor végre betoppant Barbi is Lacival kézen fogva. Felvont szemöldökkel figyeltem a jelenetet, azonban Barbi csak lelegyintette ami csak is arra utal, hogy továbbra sem tört meg a jég és még mindig csak kavarnak, de azt piszkosul magas fokozaton. Utánuk közvetlen Bogi is megérkezett és Rolit és Márkot nagyban elkerülve - akik még mindig nekem ecsetelték a tegnapjukat - Vivienhez lépett, majd együtt távoztak. Lassan Vanda is megérkezett Viktor és Nádi társaságába. 

- Hát ti? - akadt meg a mesélésben Márk, aki ki nem bírta volna, hogy ne adjon szót a megrökönyödésének, bár őszintén én sem igazán értettem ezt a hármast. 

- Mint kiderült tök közel lakik Vanda hozzám, vagy legalábbis viszonylag - legyintette le Márkot szinte rögtön Viktor és álmosan pislogva szinte rögtön a padjára hajtotta a fejét, amint elfoglalta a helyét.