Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

66.Fejezet

szeptember 1, szerda

Újra itt. Három hónap kihagyással ismét az iskola kapuin belül találtam magam csak épp sok minden máshogy volt, mint az utolsó itt töltött napom óta. És az, hogy ismét szingli lettem nem az egyedüli ezen a listán. Reggel persze mondanom sem kell alig tudtam kikászálódni az ágyamból, majd a külsőmmel is kezdenem kellett valamit. A hajamat még előző este megmostam és meg is szárítottam így a mostanra már újra hosszabb hajam - jelenleg a vállamon is lentebb ér - hagytam had maradjon úgy ahogy van, persze megfésülködtem mivel azért nem egy szupersztár vagyok, aki eleve tökéletes hajjal ébred és nem kell új fésűt vegyen miután a haja kitört belőle egy két fokot. A ruhaválasztásom is hamar ment, mivel a ruháim rendezettek voltak és átlátható hála az új fajta módszeremnek ami a szín szerinti válogatás, persze ez pár mosás után nem fog így maradni de jelenleg élvezem a jó dolgom. Szóval térjünk át a lényegre vagyis a fekete farmeromra, amit egy ezüstös övvel dobtam fel, hozzá egy fehér, lenge, csipkés felsőt választottam. Elővettem a közepes karika fülbevalómat és a hozzá tökéletesen passzoló nyakláncomat és végül még egy szintén ezüst karperec is felkerült a kezemre, mert ha már trendi vagyok akkor legyek nagyon trendi. Na jó ez éltem legborzalmasabb szövege volt, ezer bocsánat idősebb Réka ha ezt majd olvasod. Nem úgy gondoltam.

- Reggelt' - köszöntem szüleimnek egy almával a számban, mire anyu rögtön rám szólt, hogy ne beszéljek tele szájjal. - Elmentem, valószínűleg korán jövök ha minden jól megy. 

- Mit értesz a korán alatt? - nézet áthatóan rám apu, mire megrágtam a számban lévő falatot és úgy válaszoltam, mivel anyunak éppen egy fakanál volt a kezébe és minden hiányzott kivéve egy tasli belőle nem.

- Korán - vonogattam vállam. - Nagyon, nagyon korán. Sziasztok, jó munkát! - mosolyogtam rájuk majd hagytam, hogy megemésszék a reggeli furaságom és a táskámat elkapva a földről sietősen távoztam. 

A suli semmit sem változott ezt ott rögtön megállapítottam magamban, majd kiszúrtam Barbit ahogyan hevesen integet felém a suli kapuja előtt több osztálytársunkkal együttvéve. Igazából ahogyan láttam én, Barni és ő hiányzunk csak, na meg persze az új osztálytársunk. 

- Sziasztok - köszöntem mosolyogva, mire szinte egyszerre jött mindenkitől a "szia".  - Jó újra látni titeket, van már hír az új osztálytársról? 

- Nincs, de hamarosan úgy is lesz - vonogatta a vállát unottan Bogi, akit nem annyira hatott meg az új diák híre. Az emlékeimben még rémlik ahogyan első nap méregetett, de aztán csak jóban lettünk. Nem tudom mi hozta meg a változást, de az biztos, hogy első nap még nem voltam szimpatikus számára. 

- Én már várom, Doriánnál csak jobb lehet - avatott be gondolatába Viven, mire mind bólintottunk egyet. 

- Ohh nézzétek itt van a szingli lány - jött egy felsőbbrendű hang mögülem, mire rögtön megforgattam szemeim és úgy fordultam feléje és barátnőjéhez. 

- És itt van még egy - ajándékoztam meg egy mosollyal. 

- De nem sokáig édesem, nem sokáig - vigyorgott győztesen. - Mit is mondtál? Ja, hogy tartsam tőle távol magam még mindig így gondolod? - lépet hozzám fenyegetően közel, mire Ákos lépett mellém amolyan gardedám féleségként. - Ohh, hogy máris kivetetted a hálod, nem csalódtam benned. 

- Figyelj Réti ne keresd a bajt, oké? Nincs mondandóm, főleg neked nem de ha szeretnéd bele verhettem az apró kis fejecskédbe, hogy attól, mert Nádi és én már nem járunk nem azt jelenti, hogy te majd szóba jöhetsz - mértem végig és meg kellett állapítanom, hogy a mai ruhái is a gyerekosztályról voltak. - De persze próbálkozz csak a te dolgod. Ó és hát tudod Ákos nekem az egyik jó barátom, de hát neked az ilyen nem mond semmit - fordultam meg egyszerűen és még fél szemmel láttam ahogyan az említett fiú bemutat neki kiöltött nyelvel.