Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

58.Fejezet

Május 24, hétfő 

Borzalmas két hét áll mögöttem. Sikeresen összevesztem Renivel, majd Nádival és a hét végére még egy balhét összetudtam hozni Barbi-val és Bogi-val. Szörnyű volt mindegyik tekintve, hogy olyan régen nem váltottam senkivel még csak szó csatát sem, hogy kissé elveszettnek éreztem magam. Akkor nem volt lelki erőm róla írni most viszont, hogy mindegyik leülepedett kezembe vettem a naplómat és úgy gondoltam ideje bepótolni az elmaradást. Vegyünk mindent szépen aprólékosan időrendi sorrendben.

május 11, kedd

Amint betettem a lábam a házba és kiszúrtam Renit rögtön tudtam, hogy nem tudom majd tovább visszatartani érzéseimet és most minden feszültségem rajta fog csattani. Mégis még csak meg sem próbáltam magam visszafogni tekintve, hogy úgy éreztem ideje, hogy valaki rendbe tegye a fejét és ez most én leszek és nem Kinga.

- Miért nem mondtad el? - léptem oda a kanapéhoz amin ült. Anyu elugrott a boltba, apu meg még a láthatáron sem volt. Tökéletes alkalom volt, hogy bármiféle zavaró tényező nélkül tudjuk megbeszélni.

- Mit? - nézett fel a könyvéből. Hatalmas kis hazugságok, hát ez találó mondhatom. 

- Ohh Reni kérlek, az egész suli látta Dave posztját. Miért nem mondtad el, hogy összejöttél Arnolddal? Miért hagytad, hogy továbbra is a kerítőt játsszam? Egyszerűen nevetséges ez az egész, nevetséges vagy! De úgy komolyan meddig akartad titkolni, még anyuéknak sem mondtad el. Hát ez... - egyszerűen a szavak sem jöttek. Addig a pillanatig rengeteg dolog megfordult a fejemben, amit a fejéhez tudnék vágni mégis a tekintetét látva teljesen elfelejtettem mindent ami addig felgyülemlett bennem. 

- Teljesen félre érted, ez az egész egy oltári nagy félreértés - pattant fel hirtelen addigi helyéről és elkezdet körbe körbe járkálni a nappaliba. Szememmel követtem őt, de nem bírtam ki, hogy magamba fojtsam sérelmeim.

- Hát persze félreértés - bólogattam gúnyosan. - Igen valóban az, sőt nevetséges. Te egy intelligens lány pont Arnolddal jössz össze, félre ne érts egy zseni a gyerek, de olyan bunkó szintet tud fel venni amivel lehetetlenség elviselni őt. Én próbáltam, én tényleg megtettem minden tőlem telhetőt de egyszerűen nem ment, nem tudok ennél jobban elnéző lenni vele. Ráadásul olyan húzásai vannak amik kikészítenek. Ha boldog vagy hát légy vele az, de akkor ne fuss Cortez után és folyamatosan ne nyafogj! Őszintén ha nem lennél ilyen kis "shy" akkor eddig simán nyithattál volna feléje, de te nem te várod a csodát. Ráadásul imádod magad lebeszélni, vagy lebeszéltetni a nyilvánvalóról. Tudod - fordultam vissza a lépcső utolsó fokáról és néztem vissza rá. -, néha amit látsz és hallasz az a valóság. Te egy álomvilágban élsz és ideje volna felébredned. És még időben ha azt akarod, hogy ne legyen ennek szomorú vége. További sok szerencsét!

május 12, szerda

- Jól vagyok - ismételtem meg magamat ötödjére, miközben a szívószállal játszottam. Még csak két óra és mehetek haza. Nyugi, kibírod.

- Pedig tényleg nagyon sápadt vagy - mondta el hatodjára is a gondolatát Ákos. 

Tudtam, hogy az egész arra megy ki, hogy felbosszantsanak így hát nem szenteltem nekik nagy figyelmet, de aztán amikor már óra közben is ezt ismételgették és nem tudtam figyelni Farkas-ra akkor rájuk förmedtem, hogy hagyják abba. Nem hagyták.

- Ti ketten holnapra kérem a mai földrajz óra vázlatát, értitek? - taglaltam nekik szünetben. 

- De hát... - kezdte volna Barni, mire leintettem őket és inkább lementem az udvarra.