Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

76.Fejezet 2/1

szeptember 17, péntek    

Mielőtt neki kezdenék a mai napnak, fontosnak tartom leírni azt ami a tegnap napló bejegyzésemből kimaradt. Mégpedig a következő jeleneteknek voltam egyik szereplőjük.

- Hé Réka is itt van! - kiáltott fel jókedvűen Roli, ahogyan szinte egyszerre eset be mindenki a terembe.

- Élet nagyságban - mutattam végig magamon mosolyogva. - Mádaynál voltam első órán, mert elkapott ahogyan csengetés után estem be az iskolába - vakartam meg kínosan tarkómat, mivel láttam az óriási kérdőjeleket az osztálytársaim arca előtt.

- Kis túlélő, én meg megszenvedtem a kettesért te meg ott kávézgattál Mádayval - dühöngött Laci karba font kezekkel. 

- Talán te kávéztál volna Mádayval? - vonta kérdőre Barbi szemeit forgatva. 

- Nem, de ez részletkérdés - legyintette le egyszerűen. - Na de most, hogy teljes az osztálylétszám ideje lerántani a fényt a titokról - vigyorgott, majd hátra nézett Viktorra és Nádira. 

- Oh te jó ég! - forgatta meg szemeit Bogi. 

- Most miért? Tök izgi dolgot mondok majd - vigyorgott körbe, azonban a következő pillanatban megjelent az ajtóban Durand és mindenkit a helyére parancsolt. 

Így történhetett, hogy egy hosszas francia óra után, amin nyelvtanoztunk sikeresen felcsigáztuk annyira Lacit, hogy a csengőt meghallva szinte kiparancsolta a teremből a tanár urat, amitől ő annyira megilletődött, hogy előre szólni sem tudott, majd sértetten hagyta el a termünket. 

- Na most - termet szinte azonnal a tanári asztalnál. - Ez az utolsó évünk igaz? - fordult körbe teljesen extázisban. 

- Hát ja azt hiszem - biccentett bizonytalanul Roli, közben többen is unottan néztek rájuk. 

- Na már most több éve, hogy van egy Szent Johannás szokás, ami pár éve kicsit kilazult a helyéről. Emlékeztek még amikor kilencedikesek voltunk kik voltak a végzősök? - tett fel egy újabb kérdést. 

- Papp Gellért, Barnabás István és talán Fenyves Endre? - kérdezte bizonytalanul Vivien, mire Laci gyorsan megrázta a fejét.

- Igen, igen ők az unalmas bagázsból voltak. Én a B osztályról beszélek, mint például Keserű, Erdei, Makk és persze Takács - sorolta a neveket, amik bár nekem nem mondtak semmit a többiek bólogatása alapján arra mertem következtetni, hogy mindenki tudta kikről is beszél Laci. - Na ők voltak az utolsók akik ezt a "hagyományt" megkapták és ők nekünk adták át. Dicsőséges egy pillanat volt - ábrándozott el. 

- Te meg miről beszélsz? - rökönyödött meg Bogi az első padon ülve. 

- Ohh igen kifejtem. Szóval ez amolyan a végzősök számára kitalált búcsú kihívások, ami évről évre ment egészen kitudja meddig majd Mikiék ahelyett, hogy a tizenegyedikeseknek adták volna át egyenesen nekünk továbbították. Nem kötelező persze de tudjuk, hogy amúgy is felejthetetlenné szeretnénk tenni a tizenkettediket ez meg csak megkönnyíti a dolgunk - pakolt ki tizenkét fecnit az asztalra.

- Pontosan miről van szó? - léptem közelebb, mivel kezdett izgalmassá válni a történet. 

- Tizenkét balhé van ezekre felírva. Mindenki húz egyet és a tanév végéig mindenki meg kell csinálja a sajátját, az időpontot saját maga dönti el - terítette szét a fecniket folyamatosan ravaszan mosolyogva. - Bár előre felírt balhék voltak mi inkább írtunk másokat, mivel nem hiába nem hallott még ezekről senki. Valami borzalmasan unalmasak voltak, amiket a strébereken kívül mindenki más megcsinál egy év folyamán. Réka ezen a héten mindennap megtette az egyiket - mutatott rám.