Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

25.Fejezet

December 31, csütörtök

Ó te jó ég! Kezdjük az egészet az elején.

A téli szünet jól alakult, plázáztunk a lányokkal, vagy épp Nádival randztunk valahol. Aztán volt amikor az egész osztály össze ült Barbiék garázsában. Sokat hülyültünk, Márk és Roli fociztak egy csomót, Barni és Ákos a vicceikel fárasztótak. Viktor, Laci és Nádi újra egyre többet voltak együtt. Vivien egyre kevesebbet nyomta a PSP-t, és egyre többet volt velünk vagy ép Márkkal. Úgy értve én, Bogi, Barbi és Vivien egyre többet logtunk együtt. Doriánt egyszer sem hívtuk, mert senki sem bírja. Ő kilogott közülünk, mondjuk így

Karácsonykor egy új laptopott, illetve Macbookot kaptam anyuéktól. Reni megkapta a kezdőknek való girtárját és a hozzá való könyvet is. Kingának rögtön küldtem egy videót ahol Reni a Megfogtam egy szúnyogot próbálja eljátszani. Gonoszság volt, de Kingával nagyon sokat nevettünk, ami ritka számba megy. Az egyik nap mikor Reni ismét eljátszotta, Nádi is itt volt nálunk. Nádi megdicsérte Renit és mondta, hogyha szeretné akkor ő segít neki. Nádinak van egy akusztikus gitárja és használni is tudja. Reni megköszönte, de nemmet mondott rá, avval indokolva, hogy ha majd jobban megy, akkor majd segíthet. Karácsony másod napján Nádi és az én családom is együtt ebédelt egy étterembe, hogy anyáék is jobban megismerjék egymást. Mert persze anyu és Veronika találkoztak már szülőértekezleten, de sosem beszélgetek el igazán. Így a két család összeismerkedet, apu és Nádi apja már találkoztak egy konferencián, szóval ők hamar megtalálták a közöspontot, aminek nagyon örültem.

De akkor térjünk is át szilveszterre. Négyre kelett ott lenni Zsoltiék garázsában, szóval elköszöntem anyutól majd már úton is voltam. Nem méglepő módon Viki is ott volt, Cortezzel és Ricsivel ellentétben akik szokás szerint késtek. Addig is Zsoltival beszélgettem a téliszünetről, nem meglepő módon szétröhögtük magunkat. Zsolti magára ejtette a karácsonyfát, amit később az apukája (fél órával azután, miután ez megtörtént) végre leszedett róla.

-De hogyan nem vette észre? - nevettem még mindig.

-Elment vásárolni, én meg leszánkoztam a lépcsőn egyenesen neki a fának - röhögött.

-Mi az, hogy leszánkóztál a lépcsőn? - néztem rá kidüledt szemekkel.

-Reszkessetek betörők-et néztem na! - húzta el a száját.

És ekkor tényleg kitört belölünk a nevetés, vagy hat teljes percig nevettünk együtt. Dave szokás szerint megörökítette, szóval van egy röhögös képem Zsoltival, amin mind a ketten könnyezünk a nevetéstől.

-Megjöttek a késő amcsi gyerek, meg a késős raszta is - kiáltotta el magát Dave. Ricsi és Cortez röhögve jöttek be az előszobából.

-Végre - álltam fel a kanapéról -, megölelhetlek ugye? - vontam fel a szemöldököm.

-Nem szokásom ölelgetni másokat... - kézdte Cortez de én nem törödve vele, megöleltem.

-...de, gyere - fejezte be a mondatát röhögve, mire én is felnevettem, majd el is távoldotam tőle, mivel a konyhából megérkezett Viki.

-Cortez végre, a szünet óta nem értelek el - magyarázta dűhödten Viki.

Én, Ricsi, Zsolti és Dave automatikusan összenéztünk, majd én megszólaltam.