Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

54.Fejezet

Április 23, péntek

Na és akkor hogyan is telt ez a pár nap? Ooo rettentő jó volt, szinte már elképesztő. Kerültek, szó szerint. Bogi és Barbi ketten fojtón félre vonultak, Viktor meg Laci pedig el voltak Nádival aki minden idejében azzal volt elfoglalva, hogy kirángassa őket a depressziójukból. Vivien és Márk nem meglepően kibékültek és most minden happy körülöttük. A vitájuk tárgyát mai napig nem tudja senki, de jobb is így. Az órák továbbra is kínosak és már lassan én is kezdek belefáradni az egészbe. Akármikor megközelítem akár egyiküket is hirtelen dolguk lesz és vagy semmibe nézve kikerülnek, vagy elsietnek a másik irányba. Nem mondom, hogy nem esik rosszul de eddig próbáltam velük toleráns maradni, több kevesebb sikerrel.

- Ennyi panaszt én még pályafutásom alatt nem éltem meg - panaszkodott kimérten és végig vezette rajtunk a tekintetét. - Egyetlen egy személy van akire nem érkezett panasz, többekre nem is egy jött. Barna, Ákos csupán annyit hallottam magukról, hogy egymást köpködték galacsinokkal, ami egyszerre borzaszt el és tölt el jó kedvel. Még kilencedik első hetén is minimum hat csínytevést követtek pedig csupán három napos volt a hét. Nándor ismét panaszkodik Gondos tanárnő a tiszteletlenségéről, ráadásul lassan ebből áll a szünetem, hogy a tanárnőt hallgatom. Roland még hány labdát kell elvegyek, hm? Dorián, áhh ne is beszéljünk rólad! És akkor el is érkeztünk a balhés hatoshoz mérhetetlen sok méltatlankodást hallottam ezen a héten magukról. Mikor már harmincnegyedikszer jöttek oda hozzám a kollegák onnantól már nem is számoltam, pedig még csak szerda volt. Ha azonnal nem változtattok a viselkedéseteken akkor sorra kiszórlak titeket,  értitek? A Szent Johanna egy nevezetes iskola és én, mint az egyik legrégebi pedagógus nem hagyom, hogy pár magánéleti dolog miatt mindezt tönkre vágjátok. Nem fog érdekelni, hogy már az ezredik figyelmeztetőt osztom majd ki, megteszem. És ez mindannyiótokra érvényes! - jelentette ki könyörtelenül. - Most pedig akkor beszéljünk végre az érdemleges dolgokról. De előtte még gratulálok Réka, amiért te legalább tudod hogyan illik viselkedni egy intézményben. 

- Tehát az osztálykirándulásra május 3 kerül sor és idén Szlovákiát látogatjuk majd meg pontosabban Pozsonyt. Az igazgatóhelyettes a viselkedéseket látva azt akarta, hogy inkább tartsunk a 10/B osztállyal és vele, hogy szemmel tudjon tartani titeket. Én azonban kiharcoltam, hogy mivel még nem volt külföldi kirándulásotok, így idén mindenképpen maradjon Pozsony. Csak ti 12 lesztek, én és Mr. O'Realy. A busz reggel nyolckor indul innen a Szent Johanna előttről. Legyetek pontosak! Aztán délután hatkor indul vissza - magyarázta. - Nagyjából ennyi, most pedig mehettek, és nekem tomboljátok ki magatok az érettségi szünetig, mert onnantól már tényleg nem nézek el nektek semmit - kiabált utánunk, mivel addigra már mind kint voltunk.

- Áll még a mai mozizás? - kérdeztem Nádit, mivel mostanában egyik programunk sem volt biztos hála Viknek, meg Lacinak. Senki se értsen félre megértem, hogy ennyire segíteni akar nekik, de hogy az összes közös percünknek búcsút kellett intenem az annyira nem volt kellemes. 

- Basszus ma edzésre kell menjek - húzta el a száját és heves bocsánatkérésbe kezdett. 

Egyszerűen felnevettem és csak megingattam a fejemet. - Nincs semmi baj, csak annyit kérek tőled, hogy legalább jövő héten egyetlen egy nap gyere át mert kezd kicsit hiányérzetem lenni. - vallottam be mosolyogva.

- ígérem, hogy hétfőtől csak te létezel majd nekem - nyomott egy gyors csókot a számra.

- Ajánlom is, na menj mert még a végén elkésel - biccentettem az autója irányába, mire még kaptam egy ölelést és már tovább is hajtott.

- Megjöttem - kiabáltam és ledobtam a táskámat az előszobába. - Őrült egy nap... - kezdtem mesélni a konyha irányába lépkedve majd egy vigyorgó Gergővel találtam szembe magamat. - Te jó ég! - ugrottam a nyakába.

- Áhh hát megjöttél? Képzeld Gergő épp most érkezett - újságolta miközben mi továbbra is egymást öleltük.

- Hihetetlen vagy - motyogtam neki, mire csak felnevetett.

- Ezt már tudom. Na szóval arra gondoltam, hogyha már ide tévedtem akkor elmehetnénk egy kicsit a plázába. Persze csak akkor ha Klára is beleegyezik - nézett anyura, aki mosolyogva bólintott. -  Hát akkor kapjad vissza a cipődet mert indulunk is! - parancsolt rám, mire felnevetve tisztelegtem egyet és elindultam, hogy visszahúzzam a cipőmet.

A délutánom nagyon jól telt Gergővel, főleg úgy hogy rengetek megbeszélni valónk volt így lényegében pizzázás közben az elmúlt pár év történésein rágtuk át magunkat. Ő mesélt arról, hogy hogyan szakított vele a korábbi barátnője meg, hogy mennyire mérges volt rám amiért olyan hülye voltam. Én meg lényegében minden elmondtam neki, hogy hogyan történt a Lilás ügy, meg hogyan kerültem a Szent Johannába és persze a Nádis sztorimat is elmeséltem neki. Most meg itt tartunk, ismét jó barátként egymás legnagyobb támaszaként és továbbra is gyerekesen. Hát igen van valami ami nem változik, és ez a gyerekes énünk aki miatt megálltunk egy játszótéren és kipróbáltunk mindent. De tényleg mindent. Ezek volnánk mi s Rentai uncsitesók.