Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

3. Fejezet

Szeptember 3

Reggel anyu Renit nyugtatta, majd Reni totál idegbetegen szállt be a kocsiba Virággal aki ahogy láttam meg mindig oda van Doriánért. Mikor kiszálltunk Reni és Virág beviharzott a suliba és pedig oda sétáltam a fiúkhoz.

- Hát ezek? - kérdezte meg Ricsi.

- Csütörtök első két óra az ördöggel. - idéztem Renit. - Legalábbis Reni szerint.

- Ja vágom. - nevette el magát Ricsi.

- Én megyek is mert első órám matek és Barbi le kel írja a házit. - mondtam majd elindultam be.

Bent mikor oda adtam Barbinak a fűztem, egyszerre többen is le támadták. A nap további része nyugisan telt egészen az ötödik óráig amikor is bejött az etika tanár.

- Ki az etika tanár? - kérdezte Nádi.

- Nem tudom. - vontak vállát többen is.

- Egyáltalán milyen óra az az etika? - kérdezte Laci mire többen is elnevették magukat.

- Jó napot! - jött be a terembe egy férfi mire az osztályban többen is elkezdtek boldogan füttyögni.

- Ez az! - szökött fel Laci.

- László ha kérhetném kulturáltban. - nézet Lacira aki a pad tetején öröm táncot lejtett.

- Elnézést tanár úr. - ült le.

- Nos akkor én leszek az etika tanár, Vladár Ervin aki nem ismerne. Tudtommal van két új diákunk -nézet körbe, mire felettem a kezem. - Rentai maga mit keres itt? - nézet rám és annyira lekezelő volt, hogy automatikusan lejjebb csúsztam a székemen.

- De hát ide jár! - ordította be Vik.

- Hát ezt nem hiszem el, Rentai mennyen órára és ne itt piszkítsa a levegőt, Viktor pedig ne feleseljen! - ordította el magát.

- Tanár úr összekeveri valakivel, Réka ide jár - mondta Barbi.

Ismét végig nézet rajtam és gondolom a ruházatom meggyőzte öt. 

- Ez estében elnézést kérek - nézet rám. - Csak nagyon hasonlít valakire - mondta és én tudtam, hogy Renire gondol.

- Mutatkozz be pár szóba. - nézet rám ismét.

- Rentai Réka vagyok 16 éves, van egy húgom. Szeretek olvasni és néha gördeszkázok vagy épp görkorcsolyázok -mondtam a tanárnak aki rosszallóan nézet rám.

- Rentai nővére? - kérdezte meg gúnyosan, kihangsúlyozva Rentait. Komolyan mintha valami ördögi dolog lenne, holott egy egyszerű családnévről beszélünk, amit még átlagosnak is lehet hívni.

- Igen - mondtam nyugodtan.

- Remélem jobban nevelt - mondta és még mindig gúnyosan nézet. - Akkor kezdjük is el az órát, nyugodtan mondjátok el, hogy mivel töltöttétek a nyarat.

Egész órán lapultam, de még így is megszólított kétszer. Egyszer azért mert állítólag beszélgettem, második szór pedig mert tiszteletlen voltam pedig csak bólintottam egyet. Szünetbe a fiúk Cortezéknek mesélték és nyúltak ki a röhögéstől. Hát kösz szépen, kedvesek vagytok.