Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

59.Fejezet

Május 25, kedd

Jelentem Sherlock Réka készenlétben áll, csak még nincsen Watsonja de azon az ügyön is rajta van. Gondoltam kicsit beöltözök a "munka körömnek" megfelelően, szóval egy egyszerű fekete cicanadrágnál maradtam, amihez felvettem a legújabb bordó ingemet, aminek az ujja a könyökemig ér. El nem maradható kellékként egy fekete fülbevalóra váltottam a már jól megszokott ezüstöt és egy karórát is felcsatoltam a csuklómra. Vacilláltam egy picit, hogy a bőrkesztyű mennyire túlzás lenne-e de végül nem vettem fel, az még tőlem is fura lett volna. :) Mivel májushoz képest is szeles volt az idő meg nagyon úgy tűnt, hogy hamarosan egy zápor is megérkezik - anyu kettőre jósolta -, így felvettem egy kissé hosszított részel rendelkező szintén fekete kabátot és késznek nyilvánítottam magam.

- Reggel - köszönt rögtön Nádi, ahogyan elfoglaltam már jól ismert helyem.

- Neked is - hajoltam hozzá és a szokásos reggeli csókjával ajándékoztam meg. - Ma meddig leszel edzésen? - tértem rögtön a lényegre.

- Miért? - zavarodott össze rögtön. Csak ne vegyen észre semmit, nem igazán venné jó néven és őszintén én sem venném, ha az ő helyébe lennék de ezt tudnom kell. Nem azért mert nem bízok meg benne, hanem mert valami nem hagy ezzel kapcsolatban nyugodni. Ha Nemes-Nagy Nándor azt mondja, hogy ő nem kavart Zsanettal az úgy is van, viszont ettől eltekintve mégis van valami közös a múltjukba máskülönben nem lett volna a tegnap olyan fura amikor rákérdeztem. 

- Hát mert mondtad, hogy mérkőzésetek lesz hamarosan és az azt jelenti, hogy tovább leszel edzésen. Engem csupán az érdekel, hogy mennyire akar megkínozni bennetek az edző? - vágtam ki könnyeden magam a kissé rizikós helyzetből. 

- Hát eléggé, valószínűleg most még tovább leszünk mint a múlt alkalommal - húzta el száját, és ráharapott alsó párnájára. - Holnap van Laci születésnapja és Viktorral úgy döntöttünk, hogy szeretnénk neki egy fiús estét tartani. 

- És, talán meghívsz a kan bulira? - rökönyödtem meg, mire kinevetett és ahogyan megállt a pirosnál megpöckölte orromat.

- Dehogy, csupán előtte volna három-négy szabad órám és idejét sem tudom mikor vittelek már randira, szóval mit szólnál hozzá ha holnap elmennénk a deszka parkba. Tudom, hogy amióta kitavaszodott erre vársz, szóval itt volna az ideje. Nem gondolod? - pillantott oldalasan rá, majd egyből elindult ahogyan a lámpa végre zöldre váltott.

- Támogatom - villanyozódtam fel rögtön, hiszen a tíz ujjamon nem tudom megszámolni hány alkalommal vártam már arra, hogy valaki végre eljöjjön vagy meghívjon magával gördeszkázni. Nem voltam az a nagy profi és a görkorcsolyát határozottan jobban kedveltem, de ilyenkor mindig megjött a kedvem hozzá és addig el sem ment amíg több alkalommal nem csókolóztam a talajjal. Mondjuk ilyen eset a tavaly csupán két alkalommal volt, azelőtt meg egy sem szóval remélhetőleg ez a nagyobb kihagyás nem teszi tönkre az eddigi tudásom. 

- Akkor suli után kapsz kereken húsz percet, mivel még nekem is haza kell majd akkor ugranom - bólogatott és próbálta fejben összeszámolni, hogy ez kb. mennyi időt vesz igénybe. A húsz jó választás volt.

- Szupi - biccentettem és ahogyan leparkolt még váltottunk egy rövid csókot hála az ablaküvegre tapadt Lacinak aki olyanokat mondogatott, hogy kéri a barátját. 

- Több héten keresztül csak a tiétek volt Vikkel, nem adom. Most az enyém! - öltöttem rá ki nyelvemet, mire elkezdte ütögetni az ablaküveget, hogy márpedig Nádi az ő BFF-e és adjam kölcsön öt percre. - Vigyed, úgy is tönkre tetted a pillanatot - néztem bosszúsan rá és kiszállva az autóból a hajamat - ami volt - hátra dobva siettem el mellette. Na és ez rövid hajjal valami istenien nézhetett ki, na de sebaj nem volt ott Zsanett, hogy felvegye és kiposztolja.