Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

75.Fejezet

 szeptember 16, csütörtök

Szóval szeretném ismertetni a jelenlegi állást egy nap kihagyás után. 

•Barni továbbra sincs meg és életjelet sem küldött magáról, de még csak füstjelet sem.

•Ákos továbbra is egyik napról a másikra tengődik és ha folyamatosan nem traktálom hülyeségekkel akkor komolyabb, mint én Kardos óráján. 

•Renivel sikeresen beszéltem így a Cortez és az ő ügyéről tökéletesen értesült vagyok és bejelenthettem, hogy ugyan úgy állnak, mint eddig azaz a tavalyi évben is. Magyarán sehogy.

•Kinga továbbra sem hagy a cikkemmel ami amúgy még egy hétig nem kellene de elmondása szerint ha rám hagyja soha nem lesz kész. Innen is köszönöm neki a mérhetetlen bizalmat. 

•Egyre több jegyem van, jó és közepes egyaránt. 

•Nem utolsó sorban meg Laci bejelentette, hogy valami oltárit akar ma bejelenteni, szóval már reggel kössük fel a nadrágunk még az is aki szoknyába lesz. 

Ezt részletezve meg rájöttem, hogy igazán leírhattam volna a tegnapi napomat csakhogy most már késő bánat tekintve, hogy a memóriám terjedelme még a közelébe sem ér, de legalább ennyi megmaradt belőle. Szóval kezdjük inkább a mai nappal, mivel itt legalább van mit mesélnem. Ohh de még mennyi!

Reggel egy bézs színű nadrágot kaptam elő szekrényemről, ami csupán azért meglepő mert eddig a pillanatig nem is emlékeztem rá pedig egykoron még a kedvencem volt. Szóval ezen megilletődve rögtön magamra kaptam és melléje egy hasonló színű egyszerű pamut blúzot vettem magamra. Ehhez persze társítottam az egyetlen ehhez hasonló színnel bíró cipőmet és a fehér széldzsekimet is amit nagy nehézségek árán szereztem meg a szekrényem legfelső polcáról. 

És hát, hogy teljes legyen a kép a sokáig elhúzódott öltözködésem miatt a mai napot is késéssel kezdtem így történhetett, hogy ahogyan betettem a lábam az iskolába ahol már négy perce be volt csengetve Máday rögtön elkapott és az irodájába parancsolt. 

- A héten hányadik is ez? - vonta fel a szemöldökét érdeklődve amikor elfoglaltam az általam még csak látott diákok által kínzó széknek nevezett ülőalkalmatosságot. 

- Negyedik - hunytam le a szemem egy pillanatra elgondolva, hogy majd mit kapok Gazdagtól amikor beállítok hozzá tízen akárhány perc késéssel.  

- Akkor ezt most vidd le a titkárságra, ezt meg az iskolaújság termébe tedd le Kinga asztalára, ezt meg visszajövet fénymásoltasd le a könyvtárba, mivel itt kifogyott a tinta - magyarázta két halom lapot előmbe pakolva, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy matek óra helyett itt segédkezek neki. 

- De... - kezdtem volna, mire egyszerűen leintett és egy igazolást tett elém amit reptébe aláírt.

- Dolgozatot írtok én meggondolnám ha ilyen eshetőség tárulna elém - magyarázta monoton hangon semmilyen érzelmet nem mutatva irányomba, de a szemében megcsillant egy kis csintalanság amit nem tudtam hová tenni Mádayt ismerve. - Nézd Réka, az elmúlt időben nagyon keményen dolgoztál, én meg a tegnapi napon igazán megcsúsztam ezekkel az iratokkal és most nagyon jól jönne a túlbuzgó fiatalságod, hogy ide-oda rohangálj. Szóval, matek doga vagy egy óra futkározás igazoltan? - lebegtette meg előttem a papír lapot.

- Köszönöm igazgatóhelyettes asszony - néztem hálásan rá, mire leintett.

- Csak maradjon kettőnk között. Nem örülnék ha holnap holnapután diákok kopognának az ajtón igazolásért kuncsorogva - forgatta meg szemét szarkasztikusan, mire hevesen megingattam fejem.