Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

98.Fejezet

- Földvári Géza? - néztem megvetően a fiú Facebook profilját felém mutató Barbira. 

- Vandával egy időben váltot iskolát, és nem csak, hogy egy iskolából jöttek, de szinte szomszédok. Amit tudunk róla a profiljai alapján, hogy szintén gazdag családba született akárcsak Vanda, viszont családja nevét pár éve beszennyezték, amikor sikkasztási váddal kirúgták a szüleit az addigi cégjüktől, aminek tulaja nem meglepően Vanda apja. Mind erről több cikk is született már, ahol mind egytől egyig Földvári szüleit mocskolják. Azóta semmi hír sincs, hogy kaptak-e újra állást, hiszen annyira azért már nem volt izgalmas a dolog, viszont amit biztosra tudunk, hogy a szülők bosszút esküdtek.

Tátott szájjal néztem Barbi lényére, ahogy pillanatok alatt darált szinte egy életrajzi szöveget a tettesről. Soha nem értettem hogyan lehet ennyi infót kifacsarni valakiből csupán az online felületekre támaszkodva, de be kell valljam sok Barbihoz hasonló személy volt, aki pillanatok alatt kitudod szedni mindent egy adott embert illetően. Számomra ez elképesztő volt. 

- Nem ismerős a neve - vallotta be sajnálkozóan nézve a képet Vanda. - Viszont többször is találkoztam már vele, az arcát felismerem. Talán kicsit bunkó voltam vele...

- Mit értesz ez alatt? - fonta össze karjait Bogi fejét ingatva. 

- Gondolom csak önmagát adta - váltott át ismét Barbi, mire muszáj voltam oldalba bökni. 

- A lényeg, hogy a személy szemtanúja volt a kis szócsatánknak, és voltunk olyan jó színészek, hogy bevette és bele is sétált a csapdába, oly módon, ahogy még mi sem gondoltuk volna - zártam rövidre a vitát, hiszen még most sem hittem, hogy önszántából felkereste Barbi személyét, és arra kérte, hogy döngöljék közös erővel földbe Vandát. 

- Na igen, elég hülye ami azt illeti - szólt oda Vivi, aki addig távolból figyelte a fejleményeket. 

- Szóval, akkor mi a következő lépése a tervednek Réka? - fordult felém szkeptikusan Vanda, mire óvatosan megrántottam vállamat. 

- Azt a felét, még nem találtam ki - vallottam be, miközben végig néztem a kíváncsi ábrázatokon.

- Kezd egyre filmszerűbb lenni ez az egész - sóhajtott fel Bogi, akinek minden bizonnyal eléggé nehéz volt feldolgoznia mindezt, hiszen vérbeli realista volt. - Mármint basszus, ki olyan elvetemült, hogy ilyen trükkel akarjon valakit megbosszulni, ráadásul a szülei miatt talál ki lehetetlen dolgokat. Már az alapsztori egy zs kategóriás film forgatókönyvébe illik, erre még  iskolát is vált, hogy kövesse Vandát. Ráadásul Réka tervei is annyira film ihletésűek és amikor az ember szembe röhögné, hogy mennyire nagy hülyeség,  beválik - horkant fel, mire egy apró mosoly jelent meg arcomon. 

- Mire akarsz kilyukadni? - kérdezett rá kertelés nélkül Vivien, hiszen négyünk közül ő ismerte a legjobban Bogit.

- Arra, hogy ezek után nem lenne okunk rá, hogy ne filmszerűen zárjuk le az egészet - emelte meg egyik szemöldökét rejtélyesen, mire érdeklődésünket kifejezve mind előre dőltünk egy picit. - Szóval füleket hegyezni hölgyeim, mivel életünk legnagyobb kliséjét fogjuk megalkotni hamarosan. 

Suli után - és egyben oly sok kínkeserves óra után - felkészülve álltunk a kiürült osztálytermünkbe. Vivien az ablaknál állva leste, hogy mikor halad át a tizedikes Földvári Géza az udvaron az utolsó torna óráját követően. Őszintén szólva a sok más infó után, amit pillanatok alatt nyomozott ki már egyáltalán nem lepett meg, hogy az órarendjével is tisztában van. Az mondjuk bántotta az önbecsülésem, hogy nekem több hét kellett mire összeszedtem egy kis infót Barniról, ő meg ilyen egyszerűen derített ki mindent erről az emberről. Mondjuk az azért az én javamon van, hogy Barnival kapcsolatban még Barbi is tehetetlen volt.