Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

53.Fejezet

Április 20, kedd

Pár nap kihagyás után visszatértem, haleluja! Igazából nem volt kedvem a rossz hangulatomat átvinni a naplómba, szóval inkább nem írtam le a napjaim. Amik igazából abból teltek, hogy untam magam és néha beszélgettem a tizenkettedikes lányokkal. Ennyi.

Nádival kétszer elmentünk moziba, meg szombaton voltam Nádi meccsén is ahol kikaptak így idén csak a harmadik helyre tudták feltörekedni magukat. A sztori mondjuk azzal fejeződött be, hogy másnap abszolút nem volt hangom és mikor délben felhivott, nagyjából semmit sem értett abból amit mondtam, és csak mostanra jött vissza rendesen a hangom.

Ja és az ezelőtti hetem pozitívuma, szinte el is felejtem. Szóval az egész csütörtökön volt - április 15, csütörtök -. Éppen Cortezhez tartottam, mivel csak kedden beszéltem vele és nem igazán tudtam róla semmit. Unottan sétáltam, amikor Viki egy szó nélkül, dűhöngve elment mellettem. Furán néztem utána, majd a vállamat vonogatva becsengettem Cortezékhez.

- Csókolom - köszöntem mosolyogva.

- Szervusz Réka, hogy vagy? - kérdezte mosolyogva Cortez nagymamája, miközben betesékelt a házba.

- Hát őszintén megvalva, nem a legjobb napjaimat élem - mondtam. - Maga viszont nagyon boldog, mi történt?

- Áhh, majd te is megtudod - legyintett.

- Na és, hogy tetszik lenni a múltkoriak után? - kérdeztem csevegően.

- Egyre jobban - mosolygott, majd a kapucsengőt hallva még utoljára rám mosolygott és felküldött mondva, hogy Cortez ott van a szobájában.

- Na szióka - nyitottam be az ajtaján.

- Réka? - nézet fel kómás fejjel.

- Csak nem aludtál? - nevettem fel elfoglalva a már jól megszokott szürke fotelt.

- Nem, dehogyis csupán pihentetem a szemhéjam - gúnyolodott.

- Mondtam már, hogy nem állj jól a sok cinizmus. Na és mi történt Punkhercegnő és közted, hogy ilyen feldúltan távozott? Csak nem benőtt a fejed lágya és szakítottál vele? - poénkodtam.

- De - morogta a párnájába.

- Na és akkor most komolyan, mi történt? - kérdeztem unottan.

- Végre haver, na ezt megünnepeljül! - rontott be Ricsi az ajtón a telefonjával a kezében.

- Mit? Mi történt? - zavarodtam teljesen össze.

- C nem mondta? Dobta Vikit! - ecsetelte ujjongva.

- Mi? Nem csak vicceltél? - kereskedtek ki a szemeim.

- Nem - fúrta továbbra is a fejét a párnájába.

- Hűha - csodálkoztam. - És hogy fogadta?

- Rosszul...

- Ugyan Ré, már mióta erre vársz - tartotta elém a kezét, mire én belecsaptam.

- Igen csak most, hogy megtörtént kicsit sajnálom Vikit - mondtam elgondolkodva.

- Azt akarod, hogy hétfőn amikor suliba leszünk ő is ott legyen? - kérdezte hitetlenül Ricsi.

- Nem, azt nem - ijedtem rögtön meg és nemlegesen ráztam a fejem.

- Na, akkor ne sajnáld, túl éli - vonta meg a vállát Ricsi, majd a lábával berugta az ajtót és Cortezt rázogatva felült az ágyra. - Részleteket haver, részleteket akkarok hallani!