Szent Johanna Gimi |Rentai Réka|

34.Fejezet

Február 12, péntek

Reggel minden szokás volt, Nádival mentem suliba. Egy darabig kint álltunk Lacival, Barbival, Rolival, Barnival, Bogival és Ákossal, majd úgy döntöttünk bemegyünk, mert mind megfagytunk. Az aulában Máday rögtön kiszúrt minket.

-Rentai és Nemes-Nagy komolyan egy percre sem tudnak elszakadni egymástól? Azonnal kerüljenek ki egymás magán zónájából! Barna hányszor mondjam, hogy a havat ne hozza be a folyosóra, mert elolvad és a múltkor is megcsúszott rajta egy kilencedik lány! Kovács és Török ne veszekedjenek! Illés hát elhagyta egy percre Majort, mily meglepő! Ha megint meghallom a másodikon, hogy valaki labdával rúgja a szekrényeket, esküszöm elveszem maguktól az összes labdát! Deák miért hallok panaszt magára minden második testnevelés órán? Komolyan mennyire nehéz egy kicsit is mozogni?  - ordibálta le a fejünket.

Jó mondjuk nem ment sokra vele, Nádi ugyan úgy ölelgetett, ahogy én is őt. Laci és Barbi még mindig veszekedtek. Roli és Márk minden bizonnyal ugyan úgy fognak játszani a szekrényekkel, Ákos nem fog aktív lenni tesin.

Föci után még elkapta a folyosón Arnoldot és elbúcsúztam tőle, ami annyiból állt, hogy mondtam, hogy vigyázzon magára, ő pedig közölte, hogy fog. Plusz jó utazást kívántam. Most mit mondjak, az elején még egészen tűrtük egymást, de mostanra mindketten kezdünk ismét ellenségesek lenni a másikkal, főleg úgy, hogy Arnold tudja, hogy nem épp azt akarom, hogy Renivel járjanak. De elviseljük egymást, szóval még nincsen baj. Év végéig még mind a ketten kibírjuk, majd könnyes búcsút veszünk és néha még írunk egymásnak, végül abba hagyjuk az egészet. De addig még van négy és fél hónap, nem olyan vészes. Talán ki bírjuk anélkül, hogy kinyírnánk a másikat csupán pár pillantással, de az is lehet, hogy egyik nap csak úgy egymásnak szökünk. Mondjuk nem hiszem, hogy ez megtörténne főleg Arnoldot ismerve, de az még mindig nincs kizárva, hogy én szökjek csak úgy a semmiből neki.

Ezután a szekrényemről leszedegettem a post-iteket majd a jól ismert cipős dobozomba tettem és a táskám mélyébe süllyesztettem. A szekrényem belsejéből már első órán leszedtem a cetliket, a hét folyamán kaptam még Eriktől, Bencétől és Kingától is. Majd sóhajtva hagytam magam után a lépcső fokokat és Bogi mellett lépdelve azt hallgattam, hogy hogyan is fog túljárni Viktor eszén. Mármint, hogy hogyan is fogja vele tölteni a Valentin-napot, amit amúgy szívből gyűlöl, mert elmondása szerint ez is csak egy giccses nap, amin a párok azt próbálják bizonyítani, hogy mennyire is tökéletes az ő kapcsolatuk. Mondjuk ebben én is igazat adtam neki, de amikor megemlítette, hogy lehet, hogy az ablakon keresztül kell, majd bemásznia Viktor szobájába akkor rögtön megpróbáltam lebeszélni őt és minden fajta módon a tudtára adni, hogy ezt még egy hülye sem csinálná meg. Mondtam már, hogy Bogi egy elég érdekes lány.. Az egyik folyosónál Bogival ketté váltunk, ő ment mert még beszélni szeretett volna az egyik színjátszos lánnyal, én pedig a suli elé mentem, hogy megvárjam Nádit. 

Épp Cortezék társaságához léptem oda, mikor Arnold és Reni elhaladtak mellettünk. Cortez egy darabig nézte őket majd a kezében lévő telefonra szegezte a figyelmét, Ricsi hirtelen nagyon csendben megszólalt, szavait Corteznek intézve.

-Ne nézz fel! - Persze ahogy ez történni szokott, Cortez felnézet és szembe találta magát az ölelkező párossal. Reni az arcát Arnold vállába fúrta, Arnold pedig kiélvezve a helyzetet nagyon közel húzta magához és a derekán pihentette a kezét. Kívülről úgy nézett ki, mintha járnának, de persze én tudtam, hogy Reni nem szerelmes Arnoldba, így soha nem is tekintett rá úgy.

-Neményi, mi is megöleljünk? - kiabált oda Zsolti. Arnold gúnyos mosolyra húzta a száját és farkas szemet nézett, az éppen kiboruló Cortezzel. Cortez nem mutatta ki, hogy valójában mennyire is fáj neki ez az egész, így felvette a már jól megszokott közömbös álarcát. Arnold viszont átlátott a dolgokon és tudta, hogy valójában, hogy érez Cortez.